.png)
.png)
A záróvetélkedővel ugyan véget ért a Gólyahét a Széchenyi István Egyetem győri campusán, azonban mielőtt az emlékeket elhalványítaná a szeptember, megkíséreljük felidézni az idei rendezvény hangulatát. Öt olyan emblematikus pillanatot gyűjtöttünk össze, amely csak a 2021-as Gólyahetet jellemezte.
Újra együtt – óvintézkedésekkel
Hosszú idő után a 2021-es Gólyahét volt az első nagy hallgatói rendezvény, ahol ismét személyesen is találkozhattak egymással a hallgatók. Mindezt a járványügyi korlátozások enyhítése és az oltások elterjedtsége tette lehetővé, ami jelentős könnyebbséget jelentett a tavalyi táborhoz képest.
Mint arról korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk, az idei Gólyahétre csak védettségi igazolvány birtokában regisztrálhattak a gólyák, sőt, a szervezők előírták, hogy a táborba belépéskor egy kötelező testhőmérséklet-mérésen vegyen részt mindenki. A programokat igyekeztek a szabad ég alatt tartani, és a kollégiumi beköltözésnél is időpontokat kellett foglalni, hogy ne egyszerre érkezzen mindenki. Utólag kijelenthető: az óvintézkedéseket maradéktalanul sikerült betartani, a gólyák rendkívül fegyelmezetten követték az utasításokat. Ezek egyébként – a szervezők várakozásával összhangban – valóban nem zavarták meg az élményt; minden gördülékenyen és gyorsan történt, apró kellemetlenségnek sem lehetett tekinteni.
Fényképgaléria a Gólyahétről. (Fotók: Májer Csaba József)
Szokatlan partihelyszín
A Bridge Hallgatói- és Oktatói Klub jelenleg is zajló felújítása miatt a szervezők kénytelenek voltak másik helyszínt keresni az esti programoknak. Kézenfekvőnek tűnt a Győr Városi-Egyetemi Csarnok, amely ugyancsak a campuson található, meglehetősen frekventált zónában, a kollégiumoktól csupán kőhajításnyira. Sok-sok egyeztetést követően végül a Hallgatói Önkormányzat és az egyetemi vezetőség megállapodásra jutott, így – a megfelelő óvintézkedések betartásával – elhárult az akadály egy korábban nem tapasztalt partiélmény elől.
Valószínűleg ilyesmire – a csarnok érzékeny padlózata miatt – először és utoljára került sor, ezért igyekezett mindenki kiélvezni a lehetőséget. A tapasztalatok szerint mindezt nagy számban tették a gólyák, akik estéről estére megtöltötték a küzdőteret. A csarnok mind hangulatában, mind méretében más élményt nyújtott, mint a Bridge: nem feltétlenül jobbat, de mindenképpen valami megismételhetetlenül egyedit.
Mindenki táncolt
Az elmúlt évek trendje, hogy a csapatvezetők, illetve a senior hallgatók folyamatosan táncoltatják a gólyákat. Akad néhány népszerű dal (például az Arsenium együttes Rumadai című szerzeménye), amelyhez tartozik egy-egy jól ismert koreográfia, amit aztán el is sajátítanak a csapatok. Ennek egyrészt közösségformáló szerepe van, másrészt gyakorlás is, hiszen a csapatoknak a Gólyahét végén Ki mit tud?-okra illő produkciókat kell előadniuk, hogy lenyűgözzék a zsűrit, és ezzel minél több pontot gyűjtsenek össze.
Az idei rendezvényen azt figyelhettük meg, hogy a korábbiakhoz képest is sok volt a tánc, lépten-nyomon összehangoltan mozgó csapatokba botlott az ember, főleg az esti órákban. Mindehhez a technikai hátteret az utóbbi időszakban rohamosan terjedő hordozható hangfalak szolgáltatták, amelyekből idén minden csapatnál akadt több is. Nem volt olyan pont a campuson, ahol ne szólt volna zene, még az étterembe beosztott szervezők is megállás nélkül ropták.
Elmaradt a vihar
Megfigyelhető természeti törvényszerűség, hogy a Gólyahét végére rendszeresen elromlik az idő – mintegy szimbolikus befejezéseként a nyárnak, átvezetve az őszbe. Különösen emlékezetes lehet a tavalyi év, ugyanis a 2020-as tábort lezáró viharra minden bizonnyal valamennyi résztvevő emlékezni fog, ahhoz fogható „légi csapás” ugyanis korábban nem érte a rendezvényt. Egy Győr felett áthaladó szupercella sújtott le a campusra, megszakítva az állomáspontos vetélkedőt.
Nos, idén ez másként volt. Bár augusztus utolsó napjai nem kényeztették a nyári meleghez szokott strandolókat, a szervezők kijelentették, a Gólyahétre megrendelték a jó időt, és tartották is a szavukat: egy tökéletesen időzített anticiklonnak köszönhetően folyamatosan javuló, száraz, meleg, derült időjárás, igazi szeptemberi kánikula kísérte a rendezvényt. Minden körülmény adott volt a tökéletes évkezdéshez.
Fesztiválhangulat
Talán furán hangzik, ha az ötödik, egyben utolsó pontként a fesztiválhangulatot emeljük ki, hiszen egy gólyatábor más, mint egy fesztivál – de sok szempontból mégis hasonló. Hasonló, mivel a Gólyahét is kiszakadás a hétköznapokból, ahol egy hétre megáll az idő és a jókedv van középpontban. Számos jellegzetes életképet kiemelhetnénk: a reggeli napfényben fürdőző nyúzott arcokat, az indulók skandálásában átszüremlő csapategységet, a spontán történéseket megörökítő nótákat és úgy általában, a nagybetűs HANGULATOT.
Talán mondanunk sem kell, a Gólyahét dramaturgiai csúcspontja és egyben legkomplexebb programja a záróvetélkedő, amikor is egyszerre nyolcszáz gólya vetélkedik egymással a P1 parkolólemez földszintjén. Felejthetetlen, ahogy az elsősök, a felsőbb évesek, a szervezők, a zsűri tagjai és a helyszínre érkező öregdiákok közösen, egyetlen hatalmas testbe olvadva mozdulnak és énekelnek. Évről évre ebben a „szertartásban” jön létre (és erősödik meg) a széchenyis hallgatók nagy közössége – aminél maradandóbb öröksége aligha lehet egyetemi rendezvénynek.
