.png)
.png)
A tehetséggondozás és a TDK jövőjéről egyeztettek a felsőoktatás és a minisztériumok vezetői a Széchenyi István Egyetemen
Több mint 250 résztvevővel zajlott a VII. Országos TDK-fórum, amelyet az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) és a Széchenyi István Egyetem közösen rendezett meg 2026. október 15–16-án Győrben. A kétnapos szakmai esemény a magyarországi tudományos tehetséggondozás jövőképét állította a középpontba.
Az Országos TDK-fórum a hazai tudományos diákköri mozgalom kiemelt szakmai egyeztető fóruma, amely lehetőséget teremt arra, hogy a felsőoktatási intézmények vezetői és TDK-vezetői, az OTDT szakmai bizottságainak tagjai, a tudománypolitika döntéshozói, valamint a hallgatói és doktorandusz képviseletek vezetői közösen tekintsék át a TDK helyzetét, megosszák tapasztalataikat, és irányt jelöljenek ki a következő évek tehetséggondozási munkájához. Az eseményen Pósfai Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Horváth Péter, a Tudományos és Technológiai Minisztérium tudománypolitikáért és innovációért felelős államtitkára, valamint Katz Sándor, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkára tartott szakmai előadást a tudományos tehetséggondozásról.
Az idei rendezvény mottója – „A TDK jövője: hagyomány, innováció, versenyképesség” – jól mutatja, hogy a mozgalom egyszerre őrzi évtizedes hagyományait, és keres válaszokat a jelen kihívásaira, a mesterséges intelligenciától a Z és az Alfa generáció megszólításáig.
A tudományos diákköri mozgalom több mint 70 éve a magyar felsőoktatási tehetséggondozás egyik meghatározó pillére. A TDK egyszerre ad lehetőséget a tehetséges hallgatók felismerésére, az önálló tudományos munka megtapasztalására, a kutatói gondolkodás elsajátítására, valamint arra, hogy a hallgatók már egyetemi éveik alatt bekapcsolódjanak a tudományos közösség életébe.
Friedler Ferenc rektor házigazdaként elmondta: a Széchenyi István Egyetem alapvető célja a hallgatók sikeres szakmai pályára való felkészítése, és tehetséggondozási rendszerét ennek figyelembevételével működteti. Hozzátette: a TDK ebben kulcsszerepet játszik azáltal, hogy lehetőséget ad a fiataloknak eredményeik bemutatására, ami motivációt jelent számukra.
Mátyus László, az OTDT elnöke a TDK-mozgalom közösségi erejére és az intézmények közötti együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet, amelyek nélkül a tehetséges hallgatók kutatói pályára irányítása nem lehetne sikeres.
Pósfai Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke előadásában az MTA fiatal kutatók iránti elkötelezettségét mutatta be. Kiemelte, hogy az Akadémia számára a következő kutatói generációk támogatása hosszú távú, stratégiai feladat, amelyben a TDK az egyik legfontosabb első állomás, továbbá arról is beszélt, hogy az MTA tudósközössége hogyan segítheti a diákköri munkát mentorálással, szakmai elismeréssel és a tehetséges hallgatók kutatóközösségbe való bevonásával.
Horváth Péter tudománypolitikáért és innovációért felelős államtitkár hangsúlyozta, hogy Magyarország tudományos és gazdasági versenyképessége, valamint a társadalom jólléte szempontjából egyaránt kiemelt jelentőségű a fiatal kutatói utánpótlás biztosítása. Ebben meghatározó szerepet tölt be a tudományos diákköri mozgalom. A Tudományos és Technológiai Minisztérium célja, hogy a fiatal kutatók számára itthon is vonzó életpályát és kiszámítható támogatást biztosítson. Ennek érdekében 2030-ig fokozatosan növelni tervezi az NKFI Alapból a tudományos tehetséggondozásra fordított forrásokat.
Katz Sándor felsőoktatásért felelős államtitkár a felsőoktatás-irányítás nézőpontjából beszélt a diákköri munka jelentőségéről. Hangsúlyozta: „A TDK nem kiegészítő lehetőség, hanem a minőségi felsőoktatás és a nemzeti tehetségstratégia szerves része. Összeköti az elméleti tudást a gyakorlattal, az egyéni teljesítményt a szakmai közösséggel, és utat nyit a jövő kutatói előtt.” Rámutatott arra is, hogy a TDK a minőségi egyetemi képzés egyik kulcseleme: a hallgatók már az alap- és mesterképzés alatt tényleges kutatómunkában vehetnek részt, ami megalapozza a doktori képzést és a későbbi szakmai pályát. Kitért arra is, hogy a felsőoktatási intézmények hogyan építhetik be még erősebben a tehetséggondozást a képzésbe és az oktatói munka elismerésébe.
A tudományos tehetséggondozásról szóló kerekasztal-beszélgetésben a tudományos tehetséggondozásban kiemelkedő szerepet betöltő szervezetek képviselői szólaltak meg: Benyó Zoltán, az Országos Doktori Tanács elnöke, Horváth Péter, a Tudományos és Technológiai Minisztérium tudománypolitikáért és innovációért felelős államtitkára, Katz Sándor, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkára, Mátyus László, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke, Pósfai Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Vámosi Péter, a Doktoranduszok Országos Szövetségének elnöke. A beszélgetést Szabó István, az OTDT stratégiai főtanácsadója moderálta. A résztvevők megvitatták a sikeres magyarországi programokat és a hiányterületeket, valamint azonosították a legnagyobb megoldandó kihívásokat is.
Ezt a felsőoktatási intézmények gyakorlatait bemutató rektori kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora, Darázs Lénárd, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, Fábián Adrián, a Pécsi Tudományegyetem rektora, Friedler Ferenc, a Széchenyi István Egyetem rektora, Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora és Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, valamint Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács örökös elnöke Kis Norbertnek, az OTDT alelnökének moderálásával saját intézményi tapasztalataik alapján közösen gondolkodtak arról, milyen feltételekre van szükség ahhoz, hogy a TDK-műhelyek a jövőben is a felsőoktatási tehetséggondozás meghatározó bázisai maradjanak.
Az első nap OTDT szakmai bizottsági és a második nap tudományterületi ülésein már azok a konkrét kihívások kerültek előtérbe, amelyek közvetlenül alakíthatják a TDK következő éveit: a résztvevők részletesen megvitatták többek között a mesterséges intelligencia TDK-ban történő kezelését, az írásbeli pályamunka és a szóbeli értékelés szerepének változását, a TDK kutatói életpályában betöltött helyét, a TDK-műhelyek helyzetét, az OTDK-n tapasztalható lemorzsolódás csökkentését, az angol nyelv és a külföldi hallgatók jelenlétét, valamint a Z és Alfa generáció megszólításának lehetőségeit. A multidiszciplináris témák és pályamunkák kezelése ugyancsak a kiemelt kérdések között szerepelt.
Mátyus László, az OTDT elnöke zárszavában arra hívta fel a figyelmet, hogy a TDK ereje egyszerre rejlik a több évtizedes hagyományaiban és a folyamatos megújulási képességében. A tudományos diákköri mozgalomnak úgy kell megőriznie a személyes mentorálásra, az önálló kutatásra és a tudományos közösségre épülő értékeit, hogy közben a mai hallgatók élethelyzetét és motivációit is figyelembe tudja venni. Ennek tétje túlmutat magán a TDK-n: a tudományos utánpótlás minősége és a tehetségek megtartása a magyar felsőoktatás, a tudomány és a gazdaság jövőjét is alapvetően meghatározza.
