A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia szakán szerzett diplomát 1997-ben. Kutatói pályafutása kezdetén az elektromos agyi jelek többváltozós statisztikai elemzése volt a szakterülete. 1991-94 között az USA-ban farmakoepidemiológiai kutatásokban vett részt. Magyarországra való visszatérése után a pszichiátriai epidemiológiai kutatások területén kezdett el tevékenykedni. 1988-tól a modern egészségfelmérés módszertanának és gyakorlatának magyarországi bevezetésén dolgozott. Egyik kezdeményezője a hazai egészségmonitorozás rendszer kiépítésének. Nevéhez fűződik többek között a Magyar Egészségügyi Adatbázis, több népegészségügyi jelentés, valamint a Nemzeti Droginformációs Központ és Fókuszpont létrehozása. Másik érdeklődési területe az egészségügyi információk és bizonyítékok felhasználása az egészségpolitikai döntéshozatalban. 2003-ban részt vett a nemzeti egészségügyi információs stratégia előkészítésében. 2005-ben az Egészségügyi Minisztérium Stratégiai Tervezési és Fejlesztési Főosztályának vezetőjeként ő vezette az Egészségügyi Rendszerfejlesztési Koncepció előkészítését. Több éven keresztül kutatásokat vezetett az egészségügyi egyenlőtlenségek területén, és tudományos munkájáért doktori fokozatot szerzett. Az Országos Népegészségügyi Intézetben fő feladatai közé tartozott az Egészségügyi Minisztérium stratégiai dokumentumainak előkészítése. Később az egészségfejlesztési irodák országos hálózatának munkaszervezése és elméleti és gyakorlati támogatása volt a fő feladata. Mielőtt 2020-ban nyugdíjba vonult, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Népegészségügyi Főosztályának vezetőjeként dolgozott. Az utóbbi időben többféle kutatási projekten dolgozik a népegészségügy területén. 2023. márciusától a Széchenyi Egyetem tudományos munkatársa. 2016 és 2022 között az Egészségfejlesztés folyóirat, 2022 ősze óta a Multidiszciplináris Egészség és Jóllét folyóirat főszerkesztője. 2020 óta a Magyar Népegészségügy Megújulásáért Egyesület elnöke. Számos publikációt tett közzé egy új népegészségügyi megközelítés (az úgynevezett Népegészségügy 3.0) kapcsolatban, amely a természeti és társadalmi környezeti kontextus meghatározó tényezőinek számbavételére és az érdekelt felek bevonására irányuló partnerségre vonatkozó komplexitási szemléletet alkalmaz.