A szakon végzett hallgatók a szakmai élet széles területén, a tervezéstől a kutatásig, a szakértéstől az építésvezetésig, vagy a hatósági ellenőrig tudnak elhelyezkedni. Ezért a tanulási motivációs rendszer kialakításában a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a már kialakult orientációjú hallgató nyitott maradjon a többi szakmai terület felé. Mivel napjainkban az egyetemi oktatói lét törvényszerűen beszűküléssel jár a kutatói-tervezői területen, ezért kiemelten kezeljük a gyakorlati élet kiválóságainak bevonását az oktatásba. Az ipari kollégákat úgy választjuk ki, hogy a személyiségük önmagukban bizonyíték legyen az olyan attitűdökre, mint az “életen át tartó tanulás”, vagy “szaktudás és látókör folyamatos szélesítése”.

A szakon a lexikális tudást előtérbe helyező “szakképzés” helyét egyre inkább az “agyképzés” paradigmájával kívánjuk felváltani. Abból kell kiindulnunk, hogy a korszerű “okos” eszközök birtokában a hallgatónak a magas szintű szakmai tájékozódó képességét kell fejlesztenünk. Oktatási eszköztárunkban a számítógépes eszközöknek, módszereken és eljárásoknak kiemelt szerepe van. Ez a tény átformálja a “tudás” fogalmát is: előtérbe kerül a gépi eljárásokban megjelenő módszerek elméleti háttere, azaz az alapvető elméleti tudás, és háttérbe szorul a lexikális ismeret. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy nincs rá szükség, hanem azt, hogy a megszerzésében elfogadjuk az “okos” eszközök használatát.