.png)
.png)
Végzett a második évfolyam a Széchenyi István Egyetem designképzésein
- Hancz Gábor
- 21 órával ezelőtt
- 3 perc olvasás
Idén már a második évfolyam végzett a Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának 2021-ben indult tervezőgrafika, építőművészet és formatervezés szakjain. A búcsúztatásukra megrendezett ünnepség adott alkalmat arra is, hogy méltó módon köszönjenek el a nyugdíjba vonuló ikonikus oktatótól, Soltra E. Tamástól.
A Széchenyi István Egyetem 2021 szeptemberében a legfrissebb kreatívipari trendek figyelembevételével indította el designszakjait, amelyeken a jövő építőművészeit, formatervezőit, tervezőgrafikusait képzi. Idén már a második évfolyam jutott el a diplomaszerzésig, amelynek tagjait különleges módon ünnepelték. Június 16-án munkáikból nyílt kiállítás az oktatásuk helyszínét jelentő épületben, az intézmény Győri Innovációs Parkjában, három nappal később pedig megható rendezvényen búcsúztatták el őket. Az utóbbi program lehetőséget adott arra is, hogy a hallgatók és a kollégák elköszönjenek a nyugdíjba vonuló Soltra E. Tamástól, a hazai szobrász- és éremművészet meghatározó alakjától, aki a tradicionális, természetelvű művészetet képviselve nemzedékek számára vált példaképpé.
Az eseményen Wesselényi-Garay Andor, az Építőművész Tanszék egyetemi tanára arról beszélt, hogy egy egyetemet három pillér tart össze: a struktúra, a hallgatók és az őket segítő tanárok. Soltra E. Tamásra utalva kiemelte, hogy időről időre feltűnnek olyan oktatók, akik önmagukban intézménnyé válnak.
„Ők azok, akiknek még akkor is igazuk van, amikor még sincs. Akiktől elismerésre vágyunk, és amikor végre megkapjuk, mégis elégedetlenek leszünk. Akik ha szidnak, elkenődünk, mert felfénylik, hová kellett volna eljutnunk. Még rosszabb, ha dicsérnek, mert akkor meg arra jövünk rá, mily messze lehetett volna eljutni”
– fogalmazott.
Dr. Hontvári Csaba, a Művészeti Kar dékánja köszöntőjében méltatta a hallgatók idei munkáit, amelyek szerinte nemcsak az alkotói tehetség, hanem az oktatói gondoskodás és figyelem lenyomatai is. Soltra E. Tamásról szólva úgy fogalmazott:
„Az emberi kapcsolatteremtés mestere, az alkotóművészet kiemelkedő személyisége, aki mindig megtalálta a közös hangot, a közös hullámhosszt.” U. Nagy Gábor oktatási dékánhelyettes beszédében Babits Mihálytól idézett: „Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné.”
Az eseményen a másodéveseket képviselve Kovács Orsolya búcsúzott a végzősöktől, míg az alapszakos végzettek nevében Alpár Boróka, a mesterszakosok nevében pedig Krizbai Gergely köszönt el. Utóbbi megható szavakkal emlékezett meg Soltra E. Tamás tanári hitvallásáról: „Élő példája annak, hogy a tanítás nemcsak szaktudás átadása, hanem szemléletformálás, pszichológia, érzékenység, figyelem – azaz pedagógia a szó legtisztább értelmében.”
Soltra E. Tamás – aki művészként a jövőben is aktív marad – maga is szólt a jelenlévőkhöz:
„A jó dolgokat egy életen át tanuljuk, a rosszakat viszont egy pillanat alatt. Arra biztatnék mindenkit, hogy merje a hosszabb utat választani, mindannyiunk örömére.”
A Design Campus közössége egy különleges – Török Béla tervei alapján Farkas Vajk üvegművész által készített – üvegkockát adott át ajándékként az oktatónak, amiről Ágota Bernadett, a Művészeti Kar dékáni hivatalvezetője beszélt.
„Többet jelent egy tárgynál: jelképezi az átláthatóságot, a belső értékek tisztaságát, a megőrzött méltóságot és a letisztult látásmódot. Ezzel a mai pillanattal megteremtjük azt a hagyományt, hogy ez az üvegkocka mindig olyan emberhez kerül majd, aki a közösségért tett, aki észrevette a másikban a rejtett értéket, aki tisztán látott akkor is, amikor mások még nem, aki igazán méltó példakép”
– emelte ki.
A program így nemcsak egy tanévet, hanem egy meghatározó életszakaszt is lezárt – miközben új inspirációkat adott a jövő művészeinek és tanáraiknak.
