top of page

A víz világnapja: a gleccserek jelentőségére hívta fel a figyelmet a Széchenyi István Egyetemen rendezett előadóülés

Szerző képe: SZE HírekSZE Hírek

A gleccserek védelmének fontosságáról és a dunai aranymosás hagyományairól is hallhattak előadást a Magyar Hidrológiai Társaság Győri Területi Szervezete és az Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottság Vízgazdálkodási Munkabizottsága közös előadóülésének résztvevői. A Víz Világnapja alkalmából hirdetett versíró- és rajzpályázatok díjait is átadták a Széchenyi István Egyetemen rendezett ünnepségen.


„A gleccserek kincsei a Kárpát-medencében: aranyember a Dunánál – a gönyűi aranymosó” címmel rendezett eseményt Németh József, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, a Magyar Hidrológiai Társaság Győri Területi Szervezetének elnöke nyitotta meg, aki ismertette a 2025-ös év jelmondatát: „Őrizzük meg a gleccsereket”. Kiemelte, hogy azok kulcsszerepet játszanak a vízkészletek fenntartásában, és felhívta a figyelmet a klímaváltozás hatásaira.


Németh József bevezető gondolataiban részletesen bemutatta a gleccserek szerepét a Kárpát-medence vízháztartásában. Kiemelte a Pitztal és a Pasterze olvadásának hatásait, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy ez hosszú távon jelentős vízhiányt okozhat a gleccservizekre támaszkodó területeken.

Németh József, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, a Magyar Hidrológiai Társaság Győri Területi Szervezetének elnöke nyitóelőadásában a gleccserek jelentőségére hívta fel a figyelmet. (Fotó: Nagy Gergely)
Németh József, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, a Magyar Hidrológiai Társaság Győri Területi Szervezetének elnöke nyitóelőadásában a gleccserek jelentőségére hívta fel a figyelmet. (Fotó: Nagy Gergely)

A nap fő előadása „Aranyember a Dunánál” címmel Szabó János volt dunai hajós és aranymosó bemutatója volt, aki szenvedélyesen mesélt hobbijáról, amelyet évtizedek óta űz, és amelyben a fizikai állóképesség mellett hatalmas türelem is szükséges. Elmagyarázta, hogy a Duna medrében kaviccsal és homokkal érkezik az arany, amelyet főként a kanyarulatokban, csendesebb vizekben lehet megtalálni. Szabó János saját kezűleg készítette el aranymosó berendezését, amelynek működését is bemutatta a közönségnek. Az aranymosás menete hosszú és aprólékos munka: először nagy mennyiségű kavicsot kell átlapátolni egy szűrőn, majd a finomabb rétegekből kimosni az apró szemcséket.


A közönség megtudhatta, hogy az aranymosás feltételei az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztak. A Duna zsilipeinek megépítése és a folyószabályozások miatt egyre kevesebb hordalék, így arany érkezik a magyar szakaszra. Bár a mesterségből ma már megélni nem lehet, Szabó János számára az aranymosás nem csupán hobbi, hanem életforma is: a természet közelsége, a kihívás és a szabadság érzése miatt ragaszkodik hozzá.

Szabó János az aranymosás rejtelmeibe avatta be a közönséget. (Fotó: Nagy Gergely)
Szabó János az aranymosás rejtelmeibe avatta be a közönséget. (Fotó: Nagy Gergely)

A rendezvényen a víz világnapjához kapcsolódó versíró- és rajzpályázat díjkiosztóját is megtartották, ahol az általános iskolás tanulók alkotásait ismertették és díjazták. A versírópályázatot Kollár Bence, a győri Arany János Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanulója nyerte meg. A rajzpályázaton különdíjat nyert Magyar Kincső, a harmadik helyezett Bősze Luca, a második Körmendi Zora, míg az első helyezett Galcsik Léna lett. A pályázat kiírásában egy speciális csoportnak szóló kihívás is szerepelt, amelyen a Montágh Imre Iskola és Speciális Szakiskola tanulói értek el eredményeket. Különdíjat kapott Kovács Mira, a harmadik helyen Nagy Roland, a másodikon Kukucska Nóra Fanni végzett, míg a legjobbnak Szabó Éva Laura bizonyult.

bottom of page