A győri kórház vezetése a Petz Aladár Kórházért díjjal ismerte el a Széchenyi István Egyetem önkénteseinek a járványidőszak során tanúsított erőfeszítéseit a Semmelweis Napon. Az Egyetemi Szolgáltató Központ és a Hallgatói Önkormányzat szervezőmunkájának, valamint a hallgatók áldozatos helytállásának is nagyban köszönhető, hogy Győr-Moson-Sopron megyében sikerült megbirkózni a pandémiával. A Széchenyi István Egyetem közössége rendre bizonyítja, hogy képes összefogni nehéz helyzetekben. Az idei tavasz során erre szükség is volt, ugyanis a koronavírus-járvány harmadik hulláma jelentős terhelést rótt az egészségügyi rendszerre. Eleinte csak egészségügyi képzésben részt vevő hallgatókat hívtak segíteni, majd megnyitották a lehetőséget az önkéntesek előtt. Az ő munkájukat az egyetem részéről Máté Eszter, az Egyetemi Szolgáltató Központ vezetője koordinálta. „Tavaly novemberben kezdődött az egészségügyis hallgatók kötelező berendelése. Ők elsősorban szűrésekben vettek részt, azaz iskolákba, szociális intézményekbe jártak tesztelni. A nagy változás januárban történt, amikor a Széchenyi István Egyetem átvette az Országos Mentőszolgálat önkénteseinek Győr-Moson-Sopron megyei szervezését. Onnantól egészen máig minden héten küldünk a mentőszolgálathoz egészségügyi hallgatókat és egyéb önkénteseket” – nyilatkozta Máté Eszter. Mint megtudtuk, a hallgatók három fronton is hősiesen helytálltak: a kórházakban, a mentőszolgálatnál és az oltópontokon. „A legnehezebb időszakban az ellátás zavartalan biztosítása volt a fő feladat, így a kórház egészségügyis hallgatókkal töltötte fel a hiányzó kapacitásokat. Ők a Covid-osztályokon és a járóbeteg-ellátásban is segítettek” – folytatta a központvezető. „A mentőszolgálathoz minden héten küldtünk hallgatókat, mind egészségügyist, mind egyéb önkéntest, akik a mobil tesztelésben vettek részt, akár sofőrként, akár adminisztrátorként. Áprilistól pedig elindult az oltóponti önkéntesség is, ahol több különböző feladatkört is elláttak a hallgatók a telefonos tájékoztatástól a számítógépes adatbevitelig” – fogalmazott. Az Egyetemi Szolgáltató Központ ugyan vállalta az önkéntesek koordinálását, de a toborzás nagy része az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatra (EHÖK) hárult. „Minden létező fórumon hirdettük a lehetőséget, természetesen elsősorban a közösségi médiában” – mondta Söller Klaudia, az EHÖK alelnöke. „Próbáltunk jó példával elől járni, így a saját tagjainkat is buzdítottuk, hogy vegyenek részt az önkénteskedésben. Büszkék vagyunk rá, hogy a Hallgatói Önkormányzatból sokan jelentkeztek a különböző pozíciókra. Volt, aki először csak egy műszakot vállalt, de annyira megtetszett neki a munka, hogy jelen pillanatban is az OMSZ-nél dolgozik” – tájékoztatott. A számok magukért beszélnek: a mentőszolgálathoz egy-két nap alatt 150, az oltópontokra 250 önkéntes regisztrált. A mobil tesztelés során eddig az önkéntes csapatok több mint 100 ezer kilométert tettek meg az elmúlt hónapokban, ami körülbelül 10 ezer mintavételt jelent. Az egészségügyis hallgatók igénybevételére jellemző, hogy a legintenzívebb szakaszban négy hétig, heti hat napban folyamatosan dolgoztak. A széchenyisek közül a rekorder önkéntes január 18-a után 18 héten keresztül állta a sarat, épp csak néhány nap szünetet tartott – azt is jelentős részben a szervezők unszolására. „A járvány harmadik hulláma alaposan igénybe vett mindenkit, így minket is” – vallotta be Máté Eszter, aki szerint az önkéntesek olyan élmények és tapasztalatok birtokába jutottak az elmúlt hónapokban, amelyek megacélozták jellemüket. „Sok torokszorító történetünk van, amelyek végigkísérik majd az önkéntesek életét. Épp ezért örülünk, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és az EFOTT Kft. közös kezdeményezéséből, az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával térítésmentes Covid Hős napijegyet kaptak a védekezésben részt vevők az EFOTT fesztivál nulladik napjára. További kedvezmény, hogy idén nyáron az átsorolás alól mentességet kaptak az önkéntesek” – árulta el a központvezető, hozzátéve, hogy hálásak az oktatóknak is, akik nagyon rugalmasak voltak a hallgatók számonkérésekor, méltányolva szolgálatukat. Ismét várják az önkénteseket Bár a pandémia legnehezebb hónapjain túl vagyunk, önkénteseket továbbra is várnak a Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház oltópontjaira. A feladatok sokrétűek, többnyire adminisztratív jellegűek. Részletek és jelentkezés a csatolt űrlapon.

Hatszoros világbajnok, hatszoros Európa-bajnok és négyszeres világcsúcstartó – Bukor Ádám az uszonyosúszás kiemelkedő tehetsége. A fiatal sportoló hosszú szlovákiai karrierje után két éve Győrben talált új otthonra: itt él, itt edz és itt tanul. A még mindig csak 22 éves felvidéki fiú már a jövő évi Világjátékokra készül, de igazi álma, hogy – immár hagyományos úszásban – magyar válogatottként kijusson az olimpiára. A júliusi tomszki vb-n arany- és bronzérmet szerző versenyzőnek az egyetem nevében dr. Gyömörei Tamás, az intézmény Testnevelési- és Sportközpontjának vezetője gratulált. Uszonyosúszás – az olvasók közül sokan talán most hallanak először erről a sportágról, holott több mint száz éve rendeznek uszonyosúszó-versenyeket. A századforduló idején még ősi egységben fejlődött a versenyúszás és a búvárkodás; aztán, ahogy zajlott a sport evolúciója, a különböző ágak eltérő utakat jártak be. Az úszás elvált a búvársporttól, és kialakultak a mára már klasszikusnak tekinthető számok, mint előbbi esetén a pillangó vagy a mellúszás, utóbbi esetén pedig a felszíni úszás (egy lábuszonnyal) és a gyorsúszás (két lábuszonnyal). „A felszíni úszás esetén 50-től 1500 méterig, a gyorsnál 50-től 400 méterig terjednek a távok. Mindkettőt medencében kell úszni, és pipát is kell használni” – avat be érdeklődésünkre a sportág rejtelmeibe interjúalanyunk, Bukor Ádám, akivel a győri Aqua Sportközpont uszodájában találkoztunk. Beszélgetésünkből kiderült, Ádám hatéves korában húzott először uszonyt a talpára, akkor még Vágsellyén, a szülővárosához legközelebb eső uszodában. „Édesapám érezte, hogy a víz közel áll hozzám. Fenn maradtam a víz felszínén, nem pánikoltam. Innen jött az ötlet, hogy próbálkozzunk meg az úszással” – elevenítette fel a kezdeteket Ádám. Vágsellyén akkoriban csak uszonyosúszó-edzéseket tartottak, így került Ádám a sportágba – amiben aztán rendkívül tehetségesnek bizonyult. Ahogy teltek-múltak az évek, a kisfiúból tinédzser lett, aki sorra nyerte az eleinte regionális, majd országos, még később nemzetközi versenyeket. Mindössze 13 éves volt, amikor – messze a legfiatalabbként – junior világbajnokságon szerepelt. Olyan gyorsan fejlődött, hogy két évvel később már édesapjával úgy készült a világbajnokságra, hogy a cél három távon (1500, 800 és 400 méteren) is az aranyérem volt. „Emlékszem, nyilatkoztam akkoriban a tv-nek. A szlovákok nevettek, amikor meghallották, hogy győzelemre készülünk. Nem voltak hozzászokva az ilyesfajta magabiztossághoz. Végül, ha mindhárom szám nem is, de a 800 méter összejött. Két ezüstérem után csalódott voltam, úgy voltam vele, kiúszom magam, lesz, ami lesz. Hála Istennek, sikerült. Életem első világbajnoki győzelme, csodálatos élmény volt” – emlékezett vissza Ádám, aki ezután vég nélkül sorolta az eredményeit. Újabb és újabb világ- és Európa-bajnoki győzelmek, mi több, világcsúcsok szegélyezték útját a felnőtt mezőny felé. A junior és felnőtt kategória közötti váltás 2017-ben történt meg – nem teljesen zökkenőmentesen. „A junior korosztály elhagyása egyet jelentett a szlovákiai karrierem végével. Nem így terveztük, de most már örülök, hogy így alakult” – mosolyodott el Ádám. „Amikor a szlovák sportági szövetség nem állt ki mellettünk, akkor döntöttük el, hogy magyar színekben folytatom tovább. Édesapám az edzőm is egyben, így a munkája háttérbe szorult, emiatt nehéz volt mindent a magunk költségéből finanszíroznunk. Szerettük volna, ha támogatnak bennünket, hiszen a szövetség az eredményeim által jelentős forrásokhoz jutott, viszont mi ebből semmit sem kaptunk vissza. Próbáltunk megegyezni, de a kérésünket elutasították. Konkrétan úgy fogalmaztak, hogy ha nem tetszik, mehetünk a Dunán túlra. Mentünk is, elindítottuk a honosítási eljárást” – mesélte. A purparlét követően Ádám először Gyöngyösre igazolt, ám ez nyúlfarknyi állomásnak bizonyult pályafutásában. A végső lökést Győr felé egy baleset adta meg: a vágsellyei medence, ahol Ádám gyerekkora óta edzett, megrongálódott, leszakadt a teteje. Nem volt mit tenni, váltani kellett. Felmerült lehetőségként Pozsony és Besztercebánya is, de minden tekintetben Győr lett a favorit. Ádám két éve edz Győrben, 2019 októbere óta itt is él. Mint mondja, az új közeg sokat lendített a teljesítményén, a koronavírus előtti utolsó versenyeken csúcsformában volt, élete legjobb ideit úszta. A lehető legrosszabbkor jött a pandémia: az edzésmunka elakadt, a versenyeket törölték. A második hullámban már zökkenőmentesen folyhatott a felkészülés, így a júliusi tomszki világbajnokság volt Ádám első nagy versenye, mióta Győrbe tette székhelyét. „Nagy önbizalommal vágtunk neki az edzéseknek, remekül ment az úszás, mindkét egyéni számban világcsúcs volt a cél. A terveinket azonban keresztülhúzta, hogy másfél hónappal az esemény előtt egy betegség két hétre ledöntött a lábamról. Az élsportban ez katasztrófa, gyakorlatilag mindent nulláról kellett kezdeni. Próbáltunk varázsolni, de ennyi idő alatt nem tudtunk úgy edzeni, ahogy kellett volna. Ráadásul a versenyen is volt valami a levegőben, végigment a teljes csapaton. Gyakorlatilag lázasan lettem 200-on világbajnok” – árulta el Ádám, érezhető csalódottsággal a hangjában. A tomszki vb-n tehát a lehengerlő teljesítmény elmaradt, ellenben a világbajnoki cím a betegség dacára sem forgott kockán – mi sem mutatja ennél kifejezőbben Ádám fölényét a mezőnyben. Miután a világbajnokságról minden szám első hat helyezettje bejutott a Világjátékokra, így természetesen Ádám is kvalifikálta magát a jövő évben rendezendő viadalra. Egyedül ez a trófea hiányzik a kollekciójából – ha ezt is kipipálja, úgy tervezi, 16 év után háttérbe helyezi az uszonyosúszást, és főként a hagyományos úszásra fókuszál. „Továbbra is elsősorban búvárúszónak tartom magam, de mióta Győrben edzek, elkezdtem a klasszikus úszóedzéseket is. Próbálkozunk, melyik szám illik hozzám a legjobban, úgy néz ki, a 400 gyors lesz a nyerő. Nagyon halkan merem csak mondani, de arra törekszünk, hogy megússzam a szintidőt, és kijussak a párizsi olimpiára. Nem lesz egyszerű, mert hatalmas lemaradást kell behozni. Az uszonyos úszásban inkább a lábmunka a fontos, a klasszikusban viszont a kezek és a felső testrész dolgozik legtöbbet. Nehéz a két technikát egyszerre gyakorolni, de most már megszoktam, így ezzel nem lesz gond” – bizakodott Ádám. Bár elsősorban az úszásról beszélgettünk Ádámmal, a jövőt mégsem a víz közelében képzeli el a galántai fiú. Mint mondta, sokáig kézenfekvőnek tűnt az edzői pálya, de nemrégiben elhatározta, ha visszavonul, valamilyen „civil” szakmában képzeli el magát. Elsősorban a pszichológia, különösen a gyerekpszichológia keltette fel az érdeklődését, ezért is iratkozott be a Széchenyi István Egyetem szociálpedagógia szakára még tavaly szeptemberben. „Az első évem jól sikerült, bár a távoktatás nem nekem való. Alig várom már, hogy újra személyesen találkozhassam az oktatókkal” – vallotta be Ádám, aki azt is elárulta, egyetemistaként visszafogott életet él, a tanulás és a sport minden idejét leköti. „A bulizás egyszerűen nem fér bele. Van egy hónap nyáron, amikor kicsit el tudom engedni magam, de egyébként minden energiámmal az edzésekre koncentrálok. Régebben nehezebben viseltem, de mára elfogadtam, mik a prioritások. Győrben remek társaságra leltem, ők is pont ugyanezt mondták. Mi ezt választottuk, a sport az életünk” – jelentette ki elszántan. És hogy merre tovább? Ádám az úszással még sokáig tervez, legalább három évig, a következő olimpiai ciklusra. Ugyanakkor azt mondja, ma már harmincéves korig tolódik ki az a határ, ameddig az élsportot lehet művelni, ezért könnyen lehet, hogy még egy évtizedig a sportban marad. Ha a közeljövőt nézzük, világos, mi vár rá: augusztusban elkezdi az erősítő edzéseket, szeptemberben pedig folytatja az egyetemet másodéves szociálpedagógus hallgatóként. „Amíg gyerek voltam, az volt a cél, hogy világbajnok legyek. Később az, hogy ez a felnőttek között is sikerüljön. Most az lebeg a szemem előtt, hogy nyerjem meg a Világjátékokat… bár tény, az igazi álom az olimpia. Bízom benne, hogy három év múlva Párizsban én is ott leszek” – sóhajtott. Mi mással zárhatnánk ezt a cikket? Úgy legyen! Az egyetem támogatja a sportolókat A Széchenyi István Egyetem nevében dr. Filep Bálint elnök és dr. Gyömörei Tamás, a Testnevelési és Sportközpont vezetője gratulált Ádám eredményeihez. Hangsúlyozták: az intézménynek rendkívül fontos, hogy a versenyképes és hallgatóbarát oktatás mellett magas szintű pluszfeltételeket biztosítson az egyetemistáknak, ezért a sportolók támogatását is kiemelten kezelik. A tehetségek számára sportösztöndíjat biztosítanak, valamint az infrastruktúrát – különösen az Egyetemi Sportparkot – folyamatosan fejlesztik.

Több mint fél év után újra megtelt hallgatókkal a Széchenyi István Egyetem campusa: közel ezer résztvevővel már javában zajlik a Gólyahét, az intézmény elsősöknek szervezett tábora. Az idei eseményen is színes programokkal, szórakoztató és informatív elemekkel egyaránt megtűzdelve készítik fel az újoncokat az elkövetkező évekre. Szerdától szombatig a gólyáké a főszerep Győrben: megérkeztek a Széchenyi István Egyetem campusára az intézmény elsőéves hallgatói, akik a szervezőkkel és a felsőbb évesekkel együtt majdnem ezren jókedvűen hangolnak a tanévkezdésre. Erre meg is van minden okuk: a többségük tavaly november óta nem találkozott személyesen, hiszen a járványügyi korlátozások miatt csupán távoktatás keretében, az online térben érintkezhettek egymással. Emlékezetes, hogy a tavalyi évben a pandémia okán jelentős óvintézkedésekkel zajlott a tábor: a programokat szabadtéren szervezték, ügyeltek a távolságtartásra, kötelező volt a fertőtlenítés, és naponta többször is testhőmérséklet-mérésen kellett részt venniük a gólyáknak, amelyet fegyelmezetten be is tartottak. Ezúttal – az oltásoknak köszönhetően – némileg lazább körülmények között ismerkedhetnek egymással a frissen érkezett hallgatók. Az idei szabályokról a főszervezőktől érdeklődtünk. „Ugyan nem lett volna kötelező, csupán minisztériumi ajánlás volt, de mi már a nulladik pillanatban, az esemény meghirdetésekor kikötöttük, hogy csak védettségi igazolvány birtokában lehetséges részt venni a rendezvényen” – felelte kérdésünkre Maczkó Márton, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat Elnöke, mindezt azzal kiegészítve, hogy ennek ellenére regisztrációkor mindenki csak lázmérés ellenében léphetett be a tábor területére, de szerencsére senkinél sem tapasztaltak kiugró értékeket. Mindemellett csakúgy, mint tavaly, a szervezők idén is figyeltek a higiéniára, így mindenki számára biztosítanak egy saját, többször használatos műanyagpoharat, csökkentve ezzel a fertőzés veszélyét. A fiataloknak nem szegték kedvüket az előírások, ugyanis rekordszámban jelentkeztek a Gólyahétre – olyannyira, hogy pótregisztrációt is kellett hirdetni. „Eleinte picit tartottunk attól, hogy a kötelező oltás némileg visszaveti az érdeklődést, ám nagyon hamar kiderült, hogy alaptalanok voltak a félelmeink. A felsőbb évesekkel és a szervezőkkel együtt 950-en regisztráltak az eseményre. Teljes házzal megyünk” – szögezte le Schöll Ákos, a tábor vezetője. Az esemény idei legnagyobb újdonsága a helyszínek területén keresendő: a Bridge Hallgatói-Oktatói Klub jelenleg energetikai korszerűsítés alatt áll, így a koncertek ezúttal a Győr Városi-Egyetemi Csarnokban kaptak helyet. A kivitel a következő: a küzdőtér közepén felállítottak egy hatalmas térelválasztó falat, melynek egyik oldalára a színpad került, a másik oldalát pedig szabadon hagyták, többek között a sportvetélkedők számára. Az első két este tapasztalatai alapján a helyszín remek választás volt: telt ház és frenetikus hangulat fogadta a fellépőket. A tábor szerdán dr. Kovács Zsolt kancellár köszöntőjével kezdődött, aki üdvözölte az egyetem legifjabb polgárait. Hangsúlyozta, az elmúlt másfél év az egyetem életében is nagyon nehéz időszak volt, ezért különösen örül, hogy ismét megtelt élettel a campus és újra van lehetőség hallgatói programokat szervezni. Mindez azért fontos, mert az egyetemi évek óriási jelentőséggel bírnak egy ember életében és a szakmai ismeretek megszerzése mellett a szabadidő értékes eltöltése ugyanolyan fontos. Hosszasan sorolta, mennyi sportlehetőség, hány és hány hallgatói szervezet, milyen sok program közül választhatnak azok, akik a Széchenyi István Egyetemnek szavaztak bizalmat. „A Széchenyi István Egyetem célja, hogy magas színvonalú képzést és értékes diplomát biztosítson hallgatóinak. A képzéseink gyakorlatorientáltak, így az ipari tapasztalatokat, a munkaerőpiaci igényeket is be tudjuk vonni az oktatásba. Emellett támogatjuk a kreatív törekvéseket, lehetőség van nálunk startup vállalkozást létrehozni, úgyhogy aki nem akar alkalmazott lenni és van egy jó ötlete, lehet már túl lesz egy ötvenmilliós befektetésen, mire eljut a diplomáig” – szemezgetett az egyetem nyújtotta lehetőségekből a kancellár, és arra buzdított mindenkit, éljenek ezekkel és legyenek sikeresek a szakmájukban és magánéletükben egyaránt. Ahogyan Győrben elrajtolt a Gólyahét, úgy Mosonmagyaróváron a Balektábor is. Mészáros Zsófia, a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke portálunknak elmondta, a balekoknak elsősorban a Cserháti-kollégium udvarán szerveznek programokat, vetélkedőket. Az összetartozást példásan demonstrálva az óváriak – a hagyományokhoz hűen – a pénteki napon Győrbe érkeznek, hogy a többiekkel együtt mulassanak egy utolsót a „becsengetés” előtt. Mi is a Gólyahét? A Gólyahét a Széchenyi István Egyetem gólyatábora és felkészülési eseménye a szorgalmi időszak 0. hetében, a tárgyjelentkezéssel egyidőben. Az elsősöket a felsőbb évesek beavatják az egyetemi hagyományokba, eligazítják őket a campuson, ismertetik velük a legfontosabb tudnivalókat – mindezeket játékos feladatokkal, vetélkedőkkel színesítve, szórakoztató formában, esténként zenés-táncos rendezvényekkel. A gólyák nem csupán „rápihennek” a tanévre, hanem ezzel együtt a nagy egyetemi közösség részévé válnak.

A záróvetélkedővel ugyan véget ért a Gólyahét a Széchenyi István Egyetem győri campusán, azonban mielőtt az emlékeket elhalványítaná a szeptember, megkíséreljük felidézni az idei rendezvény hangulatát. Öt olyan emblematikus pillanatot gyűjtöttünk össze, amely csak a 2021-as Gólyahetet jellemezte. Újra együtt – óvintézkedésekkel Hosszú idő után a 2021-es Gólyahét volt az első nagy hallgatói rendezvény, ahol ismét személyesen is találkozhattak egymással a hallgatók. Mindezt a járványügyi korlátozások enyhítése és az oltások elterjedtsége tette lehetővé, ami jelentős könnyebbséget jelentett a tavalyi táborhoz képest. Mint arról korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk, az idei Gólyahétre csak védettségi igazolvány birtokában regisztrálhattak a gólyák, sőt, a szervezők előírták, hogy a táborba belépéskor egy kötelező testhőmérséklet-mérésen vegyen részt mindenki. A programokat igyekeztek a szabad ég alatt tartani, és a kollégiumi beköltözésnél is időpontokat kellett foglalni, hogy ne egyszerre érkezzen mindenki. Utólag kijelenthető: az óvintézkedéseket maradéktalanul sikerült betartani, a gólyák rendkívül fegyelmezetten követték az utasításokat. Ezek egyébként – a szervezők várakozásával összhangban – valóban nem zavarták meg az élményt; minden gördülékenyen és gyorsan történt, apró kellemetlenségnek sem lehetett tekinteni. Fényképgaléria a Gólyahétről. (Fotók: Májer Csaba József) Szokatlan partihelyszín A Bridge Hallgatói- és Oktatói Klub jelenleg is zajló felújítása miatt a szervezők kénytelenek voltak másik helyszínt keresni az esti programoknak. Kézenfekvőnek tűnt a Győr Városi-Egyetemi Csarnok, amely ugyancsak a campuson található, meglehetősen frekventált zónában, a kollégiumoktól csupán kőhajításnyira. Sok-sok egyeztetést követően végül a Hallgatói Önkormányzat és az egyetemi vezetőség megállapodásra jutott, így – a megfelelő óvintézkedések betartásával – elhárult az akadály egy korábban nem tapasztalt partiélmény elől. Valószínűleg ilyesmire – a csarnok érzékeny padlózata miatt – először és utoljára került sor, ezért igyekezett mindenki kiélvezni a lehetőséget. A tapasztalatok szerint mindezt nagy számban tették a gólyák, akik estéről estére megtöltötték a küzdőteret. A csarnok mind hangulatában, mind méretében más élményt nyújtott, mint a Bridge: nem feltétlenül jobbat, de mindenképpen valami megismételhetetlenül egyedit. Mindenki táncolt Az elmúlt évek trendje, hogy a csapatvezetők, illetve a senior hallgatók folyamatosan táncoltatják a gólyákat. Akad néhány népszerű dal (például az Arsenium együttes Rumadai című szerzeménye), amelyhez tartozik egy-egy jól ismert koreográfia, amit aztán el is sajátítanak a csapatok. Ennek egyrészt közösségformáló szerepe van, másrészt gyakorlás is, hiszen a csapatoknak a Gólyahét végén Ki mit tud?-okra illő produkciókat kell előadniuk, hogy lenyűgözzék a zsűrit, és ezzel minél több pontot gyűjtsenek össze. Az idei rendezvényen azt figyelhettük meg, hogy a korábbiakhoz képest is sok volt a tánc, lépten-nyomon összehangoltan mozgó csapatokba botlott az ember, főleg az esti órákban. Mindehhez a technikai hátteret az utóbbi időszakban rohamosan terjedő hordozható hangfalak szolgáltatták, amelyekből idén minden csapatnál akadt több is. Nem volt olyan pont a campuson, ahol ne szólt volna zene, még az étterembe beosztott szervezők is megállás nélkül ropták. Elmaradt a vihar Megfigyelhető természeti törvényszerűség, hogy a Gólyahét végére rendszeresen elromlik az idő – mintegy szimbolikus befejezéseként a nyárnak, átvezetve az őszbe. Különösen emlékezetes lehet a tavalyi év, ugyanis a 2020-as tábort lezáró viharra minden bizonnyal valamennyi résztvevő emlékezni fog, ahhoz fogható „légi csapás” ugyanis korábban nem érte a rendezvényt. Egy Győr felett áthaladó szupercella sújtott le a campusra, megszakítva az állomáspontos vetélkedőt. Nos, idén ez másként volt. Bár augusztus utolsó napjai nem kényeztették a nyári meleghez szokott strandolókat, a szervezők kijelentették, a Gólyahétre megrendelték a jó időt, és tartották is a szavukat: egy tökéletesen időzített anticiklonnak köszönhetően folyamatosan javuló, száraz, meleg, derült időjárás, igazi szeptemberi kánikula kísérte a rendezvényt. Minden körülmény adott volt a tökéletes évkezdéshez. Fesztiválhangulat Talán furán hangzik, ha az ötödik, egyben utolsó pontként a fesztiválhangulatot emeljük ki, hiszen egy gólyatábor más, mint egy fesztivál – de sok szempontból mégis hasonló. Hasonló, mivel a Gólyahét is kiszakadás a hétköznapokból, ahol egy hétre megáll az idő és a jókedv van középpontban. Számos jellegzetes életképet kiemelhetnénk: a reggeli napfényben fürdőző nyúzott arcokat, az indulók skandálásában átszüremlő csapategységet, a spontán történéseket megörökítő nótákat és úgy általában, a nagybetűs HANGULATOT. Talán mondanunk sem kell, a Gólyahét dramaturgiai csúcspontja és egyben legkomplexebb programja a záróvetélkedő, amikor is egyszerre nyolcszáz gólya vetélkedik egymással a P1 parkolólemez földszintjén. Felejthetetlen, ahogy az elsősök, a felsőbb évesek, a szervezők, a zsűri tagjai és a helyszínre érkező öregdiákok közösen, egyetlen hatalmas testbe olvadva mozdulnak és énekelnek. Évről évre ebben a „szertartásban” jön létre (és erősödik meg) a széchenyis hallgatók nagy közössége – aminél maradandóbb öröksége aligha lehet egyetemi rendezvénynek.

Book-kanj ránk! néven immár második alkalommal rendezett napközis tábort augusztus utolsó hetében a Széchenyi István Egyetem könyvtára. Az esemény egyben záróakkordját is jelentette annak a programsorozatnak, amellyel az intézmény nyári felügyeletet biztosít az alkalmazottak gyerekeinek, nagymértékben megkönnyítve a szülők dolgát a kicsik elhelyezésében. A pénztárcát is kímélő táborok évről évre népszerűbbek a dolgozók körében, ami jelzi, óriási kereslet mutatkozik az egyetem családbarát szolgáltatásaira. „Hosszú idő, közel két és fél hónap telik el, mire az iskolákban eljutunk utolsó kicsengetéstől az első becsengetésig. Ebben az időszakban a szülőknek valahogy meg kell oldaniuk gyermekük felügyeletét, lehetőleg úgy, hogy az hasznosan és tartalmasan teljék. A Széchenyi István Egyetem tematikus táborokkal, színes programkavalkáddal igyekszik segítő kezet nyújtani a kollégáknak” – árulta el érdeklődésünkre Némethné Farkas Kata, az egyetem Felnőttképzési Központjának vezetője, az intézmény szakszervezetének titkára. „A tavalyi évhez hasonlóan idén is négy táborunk volt – folytatta. – Az Apáczai Csere János Karon két egyhetes tematikus tábort szerveztünk, emellett idén először Mosonmagyaróváron, a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karon szintén volt egy táborunk. A sort a könyvtár tábora, a Book-kanj-ránk! zárta augusztus végén. Ha ezekhez hozzászámoljuk a Mobilis táborait, a Gyerekegyetemet és a MobilITy-t, akkor már összesen hat hétnél tartunk, így ha valaki szeretné, szinte a teljes a nyárra rábízhatja gyermekét az egyetem nyári felügyeletére” – sorolta a központvezető. Az említett táborokat az egyetem anyagilag is támogatta. A munkatársakat csupán az étkezés összege terhelte, az intézmény minden máshoz adott hozzájárulást, jelentős terhet levéve a családok válláról. Ahogy a tapasztalat mutatja, az alkalmazottak nagy számban éltek is a lehetőséggel. Mint Némethné Farkas Kata portálunknak elmondta, a táborokkal nem csupán segítő kezet nyújtanak az egyetem dolgozóinak, ugyanis nem titkoltan az egyetem stratégiájának része a közösségépítés, amely a legfiatalabbaktól a legidősebbekig terjed. A szervezők célja, hogy a gyerekek otthonosan mozogjanak az egyetemi közegben, és a jövőben is bátran keressék fel az intézményt, akár hallgatóként, akár kollégaként, akár vendégként. A táborok a nyár folyamán jól átgondolt rendben, egy nagyobb koncepció részeként követték egymást. A Book-kanj-ránk! tábor különlegessége, hogy – a többi táborral ellentétben – nem követett szorosan egy tematikát, inkább lazább szerkezetben épült fel. „Úgy alakítottuk ki a programokat, hogy ha valaki csak néhány napra tud bekapcsolódni, akkor is jól érzi magát. Ezt a rugalmasságot sokan szeretik” – fogalmazott Tóth Csilla, az Egyetemi Könyvtár és Levéltár vezetője, a tábor szervezője. „Természetesen figyeltünk arra, hogy a foglalkozások során fejlesszük is a gyerekeket, de a hangsúly elsősorban a felhőtlen időtöltésen volt. Éppen az a táborunk különlegessége, hogy a nyár utolsó hetében a gyerekek rápihennek az iskolai időszakra, szabadon játszhatnak, azzal foglalkozhatnak, amivel szeretnének. A tanévkezdés előtt ezt időszerűnek éreztük” – fejtette ki. Ma már alapvetés a pedagógiában, hogy az ad a legtöbbet, aki élményt ad – ezzel tisztában voltak a szervezők is, ezért igyekeztek olyan elemeket csempészni a programba, amelyeket szórakozásként élnek meg a gyerekek, úgy, hogy közben fejlődnek, tanuljanak is valamit az életről. A sárkányhajózás és a legószoba mellett így olyan aktivitásokkal is találkozhattak a kicsik, amelyek a kreativítást fejlesztik, a csapatmunkára, a környezettudatosságra vagy éppen a toleranciára nevelték őket. „Nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy oda mehettek ebédelni ahova anya, apa, nagyi is jár, vagy ahol az egyetemisták is elfogyaszthatnak egy pizzát. Nagy élmény volt az is amikor nem asztalnál, nem tányérból, hanem a szabadban a vízparton pizzásdobozból ettek, és közben nevetgéltek, beszélgettek. Ilyenkor szabadon rakoncátlankodhatnak kicsit, a szabadságot élvezik a legjobban” – mutatott rá Tóth Csilla, aki arról is beszélt, hogy a könyvtár dolgozói is remekül érzik magukat a táboroztatás során, mindenki kiveszi a részét a feladatból. „Azt vettem észre, hogy senki sem szeretne kimaradni ebből a felelősségteljes, de jó buliból. Pedagógus végzettségű kollégák a szervezők, de mindenki hozzátett valamit a nagy egészhez. Valaki összevágta, tálalta a gyümölcsöt a gyerekeknek, elpakolta utánuk a játékokat vagy fogadta őket a bejáratnál, de ezzel is nagyon sokat segített. A legtöbben viszont heteken át dolgoztak a tábor előkészítésén, és a megvalósításban is tevékeny szerepet játszottak. Annak pedig különösen örülök, hogy a felügyelők között önkéntesek is voltak” – rögzítette a könyvtárvezető. Az idei évben két csoportra bontották a gyerekeket, a 6 és 8 év közötti kicsikre és a 9 és 11 év közötti nagyokra. Így garantáltan senki sem unatkozott, mindenki be tudott kapcsolódni a saját korosztályába. Ami pedig a résztvevők körét illeti: elsősorban egyetemi alkalmazottak gyerekeiről van szó, de csatlakoztak hozzájuk a gyerekek cimborái, valamint néhányan az Öveges-iskola diákjai közül. A tábor egy hete során összesen 34 gyerek fordult meg a táborban, ami jóval több, mint tavaly. Mindez remekül példázza a hatalmas igényt a nyári táborokra még augusztus utolsó napjaiban is. „Célunk a jövő hallgatóinak olyan élményt adni, hogy egyetemválasztásnál ne legyen kérdés, a Széchenyin tanulni jó. Könyvtárosként tudjuk, hogy az olvasóvá nevelés már magzati korban kezdődik – hisszük, hogy a hallgatótoborzást pedig már óvodás korban el kell kezdeni" – jegyezte meg Tóth Csilla. Mint látható, a táborok szervesen illeszkednek a Széchenyi István Egyetem családbarát szolgáltatásai közé. Némethné Farkas Kata hangsúlyozta: az egyetem és a szakszervezet is mindent megtesz, hogy megkönnyítsék a családosok életét. „Büszke vagyok arra, hogy ilyen sokan közreműködnek abban, hogy támogassuk a kisgyerekes kollegáinkat, elsősorban az anyukákat. Akik ide hozzák a csemetéjüket, teljes nyugalomban dolgozhatnak, hiszen tudják, a kicsi jó helyen van, vigyáznak rá, és élményekkel gazdagon, jókedvűen tér majd haza” – zárta szavait a Felnőttképzési Központ vezetője.

Lehet betonból kenut építeni? A Széchenyi István Egyetemen régóta tudják, hogy igen! Erre a feladatra vállalkozik évről évre a SZEnavis csapata, amelynek tagjai a gyakorlatban használják fel a legfrissebb betontechnológiai újításokat. A társaság szorosan együttműködik a Járműipari Kutatóközponttal (JKK), amely mentorálással segíti a hallgatók munkáját. Ha feltennénk a kérdést, hogy a Széchenyi István Egyetem négy hallgatói versenycsapata (Arrabona Racing Team, SZEngine, SZEnergy, SZEnavis) közül melyik a kakukktojás, a legtöbben valószínűleg a SZEnavisra voksolnának. A legtöbb szempont szerint a SZEnavis valóban kilóg a sorból. Egyedül ők azok, akik nem szárazföldre, hanem vízre fejlesztenek járművet (betonkenut) – ráadásul olyat, amelynek hajtása nem motorral, hanem emberi erővel történik. „A kenu hossza legalább négy, legfeljebb hat méter lehet, szélessége pedig hatvan centiméter és egy méter között változhat. Ezekkel a korlátokkal tervezzük a hajót” – kezd bele a fejlesztési folyamat ismertetésébe Aller Attila, a csapat jelenlegi vezetője. „Az építési ciklus szeptemberben kezdődik, ekkor határozzuk meg nagy vonalakban a stratégiánkat. Ekkor döntjük el, milyen anyagot használjunk, milyen prioritásokra figyeljünk, milyen forma lenne az ideális a hajó számára. Ezek közül több variációt lemodellezünk, és amelyik a szimulációkban a legjobban teljesít, azt építjük meg. Az előkészítő fázis hosszadalmas, a zsaluzat felépítése már csak egy hónapig tart, a hajó elkészítése pedig mindössze egy délutánra redukálódik. Nálunk kicsit máshogy zajlik a fejlesztési folyamat, mint a többi versenycsapatnál” – fogalmazott. A betonkenuversenyeken nem feltétlenül az nyer, aki elsőként ér célba. A bírák ugyanis elsősorban a hajót értékelik: a mérnöki tervezés legalább akkora súllyal esik a latba, mint a futamok eredménye. A pandémia előtti utolsó SZEnavis kenu például szögletes lett, aminek volt előnye és hátránya is: könnyen fordult a vízen, viszont kevésbé volt áramvonalas. A csapat szoros együttműködésben dolgozik a Járműipari Kutatóközpont mellett az egyetem oktatóival is, akik közül többen is a SZEnavis gárdájából kerültek ki. Első számú mentoruk Pollák András, az egyetem Építőanyag-vizsgálati és Épületfizikai Laboratóriumának vezetője. A kenu építéséhez szükséges forrásokat pályázatokból, valamint szponzoraik támogatásával teremtik elő. Van, aki zsaluanyaggal, más cementtel vagy pénzzel segíti őket. „Kis túlzással állíthatjuk, hogy ez a betontechnológia Forma–1-e” – állítja Pollák András. „A nagy gyártók kísérleti technológiáit mi próbálhatjuk ki először, gyakorlatilag teszteljük a különböző betonmegoldásokat, amiket a hétköznapi felhasználásban még nem alkalmaznak” – árulta el portálunknak a tanszéki mérnök, aki szerint mindez szakmailag és tudományosan egyaránt hasznos a hallgatóknak. Mindezt alátámasztja, hogy az évek során sok tudományos diákköri munka, valamint szakdolgozat is született a csapat berkein belül. Mint Andrástól megtudtuk, a SZEnavis Magyarországon a legjobbak között van, de nemzetközi kitekintésben is a felső középmezőnyhöz tartozik. „A győri csapat különlegessége, hogy nálunk teljesen szabad kezet kapnak a hallgatók. Tulajdonképpen egy kis cégként működnek, ugyanúgy mint a SZEnergy, az ART vagy a SZEngine. A betonkenu-építés remek lehetőség arra, hogy az építész- és építőmérnök-hallgatóinkat felvértezzük gyakorlati tapasztalatokkal” – összegzett a laborvezető.

Fél évig a Széchenyi István Egyetemen vendégeskedik Adam Kovach, az amerikai Marymount Egyetem professzora. A neves kutató Fulbright-ösztöndíjjal érkezett Győrbe, ahol többek között pedagógus és építész hallgatóknak oktat filozófiát, valamint gondolatébresztő workshopokat is vezet. Portálunk egy, a szabad akaratról szóló eszmecserén találkozott a kutatóval. Prof. Adam Kovach 2004 óta oktat filozófiát az egyesült államokbeli Marymount Egyetemen, ahol többek között az érzelmek természetéről vagy az eszmék és az etika kapcsolatáról jegyzett rangos publikációkat. Az idei évben sikerrel pályázott Fulbright-ösztöndíjra, amellyel Európába utazhatott. Magyar származása és a régió iránti érdeklődése révén Közép-Európát, azon belül is Győrt, a Széchenyi István Egyetemet választotta. „Az Egyesült Államokból nézve ez a régió egy nagyon izgalmas térség, elsősorban ezért választottam Győrt. Budapestet jól ismerem, de nem szerettem volna oda menni, inkább a vidéki Magyarország érdekelt. Ha tehetem, ittlétem alatt ellátogatok majd Veszprémbe, Pécsre, Szegedre is. A Marymount Egyetem jó kapcsolatokat ápol a Széchenyi István Egyetemmel, partneri a viszony a két intézmény között, így nem is volt kérdés, hol töltöm el a szemesztert” – fogalmazott a professzor. Az idei félévben filozófiakurzusokon találkozhatnak vele a hallgatók, többek között pedagógusoknak és építészeknek tart előadásokat a tanév kezdete óta. Helyi mentora a szintén filozófus dr. Horváth Nóra, az egyetem Apáczai Csere János Karának docense, akivel közösen oktatnak filozófiai alaptantárgyakat. A professzor egy nyitott workshopot is vezetett az egyetemen, melyet a szabad akarat ősi problematikája köré szervezett. „Ha nincs szabad akarat, vajon felelősek vagyunk-e a döntéseinkért?” – vetette fel a kérdést, amelyet Phineas Gage példájával szemléltetett. A 19. században élt és később híressé vált vasútépítő-munkás ugyanis súlyos balesetet szenvedett, melyben az agya jelentősen károsodott. Gage ugyan életben maradt, de személyisége megváltozott, megbízhatatlan és udvariatlan lett. Hibáztathatjuk-e őt ezért? – késztette gondolkodásra közönségét. A workshopon részt vett dr. Lukács Eszter, az egyetem nemzetközi rektorhelyettese is, aki elmondta: nagyon örülnek, hogy angol anyanyelvű és tudományos szakterületén kiemelkedő vendégprofesszort láthatnak vendégül. „Ez hozzájárul az oktatási színvonal további emelkedéséhez, újabb külföldi hallgatók Győrbe vonzásához, valamint a Széchenyi István Egyetem és a Marymount Egyetem közötti nemzetközi kutatási háló erősödéséhez” – hangsúlyozta.

Egy év szünet után ismét hajnalig ropták hallgatók a Széchenyi István Egyetem Gólyabálján. A nagyszabású eseményre a szervezők kifogástalan hangulatot varázsoltak a Győr Városi-Egyetemi Csarnokba, amelynek hagyományos csúcspontján több száz elsős hallgatót fogadott ünnepélyesen egyetemi polgárává az intézmény. A jegyeladási statisztikából kiderül, a mostani volt az utóbbi évek legsikeresebb rendezvénye, amely évről évre találkozási pont az alumniközösség számára is. A Gólyahét után az őszi szemeszter legnagyobb (és egyben legtöbb résztvevőt megmozgató) hallgatói rendezvénye a Gólya- és Öregdiák Bál, amelyet idén egy év kihagyás után szervezett meg ismét a Helix Rendezvényszervező Iroda – természetesen számos egyéb egyetemi szereplővel koprodukcióban. Gaál Villő főszervező portálunknak elárulta, a jegyeladások alapján túlszárnyalták a két évvel ezelőtti számokat is, azaz kijelenthető: a mostani volt az utóbbi évek legsikeresebb gólyabálja. „Idén a korábbiaktól eltérően több kategóriában is árusítottuk a belépőket a rendezvényre, így volt hallgatói, öregdiák és vendégjegy is, amelyekből összesen 916-ot adtunk el” – tájékoztatott, majd rögtön árnyalta is a képet, hiszen hozzátette: dupla merítésből dolgoztak, miután lényegében két évfolyam Gólyabáljára került most sor, ez pedig megmutatkozott az érdeklődés mértékében is. A rendezvény nevében nem véletlenül szerepel az öregdiák kifejezés, hiszen minden évben visszalátogat az alma materbe számos, korábban itt végzett hallgató. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gólyabál – a Gólyahét és az egyetemi napok mellett – egy állandó találkozási pont az alumniközösség számára: sokan tartják számon az őszi eseménynaptárban, és igyekeznek is ott lenni, ha csak módjuk nyílik rá. A szélrózsa minden irányába szétszóródott társaságok egyesülnek ekkor újra, néhányan a párjukkal érkeznek, de természetesen akadnak nosztalgiázni vágyó magányos farkasok is. Egy dolog mindenképp közös bennük: pontosan tudják, hogy a Gólyabálon garantáltan remek szórakozásban lesz részük. Minden, alumnikkal kapcsolatos elfogódottság ellenére az est a gólyákról szól elsősorban. Az idei évben prof. dr. Baranyi Péter Zoltán rektor köszöntötte a népes közönséget a színpadról, aki kijelentette: a résztvevők jól választottak, amikor a Széchenyi István Egyetemre jelentkeztek. Ezt követte a hagyományos gólyaeskü és az egyetemi logóval díszített kitűző átadása, mindezt végül betetézte egy közös koccintás a „szertartás” záróakkordjaként. Dzsúdló fellépése után bálkirály- és bálkirálynő-választás eredményhirdetése következett, az ezt követő mulatsághoz pedig a méltán népszerű Necc Party DJ-duó szolgáltatta a talpalávalót. A zajos siker nem is maradt el, hajnalig alig fogyatkozott a tömeg a táncparkettről. Az eseményen készült fotók is alátámasztják, mindkét előadó szerepeltetése telitaláltnak bizonyult. Persze aligha tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a Gólyabál sztárvendégek nélkül is sikerre van ítélve. Minderre óriási igény mutatkozik a fiatalok részéről. A Széchenyi István Egyetem pezsgő hallgatói életét mi sem jelzi jobban, hogy a hallgatói klubkoncertek, a szerdai bulik, a kisebb-nagyobb workshopok és nappali programok mellett, afféle koronaékszerként a Gólya- és Öregdiák Bál az egyetemi tanév kitüntetett eseménye volt mindig – és minden bizonnyal ez így marad a következő években is. Galéria a 2021-es Gólya- és Öregdiák Bál legjobb pillanataiból. (Fotók: Horváth Márton)

Október 19-től december 17-ig minden nappali tagozatos, államilag finanszírozott hallgató számára elérhető a jegyzettámogatás a Széchenyi István Egyetemen. Az összeg ebben az évben 3480 forint, amit az Universitas Papír- és Könyvesboltban tudnak felhasználni a vásárlók, azaz ennyivel kerülnek kevesebbe az egyetemi jegyzetek, nyelvkönyvek, szakkönyvek. Egyéni megrendelésre is van lehetőség. A Széchenyi István Egyetem nappali tagozatos, államilag finanszírozott hallgatói (a doktoranduszokat is beleértve) kedvezményesen tudnak jegyzetet, illetve könyvet vásárolni a győri kampuszon, a könyvtár mellett lévő Universitas Papír- és Könyvesboltban. A rendelkezésre álló keret automatikusan jár, nem szükséges pályázni rá. Az összeg ebben a félévben 1740 forint, amely teljes egészében jóváírható, azaz legfeljebb ennyivel kaphatja olcsóbban a hallgató a terméket. Egy 1000 forintos jegyzetet így akár költségmentesen is megvásárolhat a hallgató, és a maradékot további vásárlásokra is felhasználhatja. Természetesen, ha szeretné, a keret egy meghatározott részét „költheti el”, így megspórolva néhány száz forintot. Ilyenkor a fennmaradó tételt készpénzzel vagy bankkártyával lehet teljesíteni. További fontos adalék, hogy egy naptári éven belül a jegyzettámogatás kétszer is érkezik, a tavaszi és őszi szemeszterben egyaránt – és mindez felhalmozható. Ha tehát valaki a tavaszi félévben nem használta fel (vagy csak egy részét költötte el), akkor az őszi féléves összeg ehhez hozzáadódik, így egyben akár csaknem 3500 forintot is tud spórolni egy-egy könyv esetében. Azt is érdemes tudni, a jegyzettámogatás január 1-től nullázódik, így még az adott naptári évben fel kell használni, különben elveszik a keret. „Általában a teljes összeget szokták kérni a hallgatók, ritkán fordul elő, hogy valaki csak egy bizonyos részét használja fel” – nyilatkozta portálunknak Balikó Zsuzsanna boltvezető. „Ilyenkor megkérdezzük a hallgató Neptun-kódját és megnézzük, rajta van-e a támogatottak listáján. Amennyiben igen, megmondhatja, a rendelkezésre álló támogatás mekkora részét venné igénybe, mi pedig azt jóváírjuk. Ha ez fedezi a költségeket, megtörtént a vásárlás, gyakorlatilag ingyen hozzájutott a könyvhöz a hallgató. Ha nem, a maradékot természetesen egyénileg téríti” – részletezte a folyamatot. Jó hír, hogy a támogatott termékek köre nemcsak a klasszikus fehér fedeles egyetemi jegyzetekre terjed ki, hanem a boltban árusított valamennyi, tanulmányokhoz kapcsolódó, esetleg oktatók által előírt külső forrásból származó szakkönyvekre és a nyelvvizsgákhoz előírt nyelvi könyvekre, szótárakra is. Magyarul mindarra, amire a hallgatóknak szükségük lehet. „Ha nem található meg nálunk egy könyv, általában meg is tudjuk rendelni, amire szintén érvényesíthető a jegyzettámogatás. Természetesen ilyenkor a postaköltséget fel kell számolnunk” – tájékoztatott Kató Réka kereskedelmi és kiadói üzletágvezető, aki azt is elárulta. „A nagy online könyváruházakkal és a kiadókkal is kapcsolatban állunk, de lehetnek olyan régebbi könyvek, amiket már nem forgalmaznak és utánnyomás sem lehetséges. Ebben az esetben marad a könyvtár, ahol a kollégák természetesen állnak a hallgatók rendelkezésére” – fogalmazott. „Bátorítunk mindenkit, hogy éljen a lehetőséggel. December 17-ig nyitva tartunk ebben a félévben, reggel nyolctól délutáni négy óráig minden jegyzettámogatásra jogosult hallgatót várunk” – buzdítottak az összeg felhasználására a jegyzetbolt munkatársai.

„Jelentősen fejlődtem a szakmámban, és sok új barátot is szereztem. Élményeket is kaptam a diplomám mellé” – emlékszik vissza a Győrben eltöltött évekre Jawad Mustafa, aki néhány hónapja végzett infrastruktúra-építőmérnök mesterszakon a Széchenyi István Egyetemen. Az iraki fiatalember fél évtizednyi munkaviszony után döntött úgy, hogy a folyók városában folytatja tanulmányait, s mint elárulta, ma sem választana másképp. A Széchenyi István Egyetem évről évre több nemzetközi hallgatót vonz a világ számos országából, amely jól jelzi az intézmény külföldi hírnevét és megbecsültségét. A minőségi angol nyelvű képzések, a szakmai tudást elmélyítő kutatási lehetőségek és nem utolsó sorban a szabadidő kellemes eltöltését biztosító izgalmas programok színvonalas szolgáltatáscsomaggá állnak össze, ami miatt megéri Győrben tanulni. Hogy ez mennyire így van, jól példázza Jawad Mustafa története is. Jawad alig néhány hónapja végzett az intézmény infrastruktúra-építőmérnök mesterszakán, azóta már ismét hazájában, Irakban él és dolgozik. A fiatal szakember több évet eltöltött szakmájában, mielőtt belevágott élete egyik legnagyobb kalandjába: úgy döntött, hogy Győrben, a Széchenyi István Egyetemen folytatja tanulmányait. Mint megtudtuk, szeretett volna jártasabb lenni az infrastruktúra-fenntartás, pontosabban a közlekedési rendszerek területén, különös tekintettel a földrengésbiztos építkezésekre. Ezzel kapcsolatban megtalálta számítását Győrben, ahol többek között talajszilárdsági elemzésekkel is foglalkozhatott. „A képzés mindent biztosított, ami érdekes volt számomra, így azt gondolom, értékes tudásra tettem szert Győrben. Szakmailag rengeteg fejlődtem, de ami ennél is fontosabb, megtaláltam az egyensúlyt az egyetem és a magánéletem között. Ez azt jelenti, hogy miközben a tudományos életben sikereket értem el, konferenciákon voltam, dolgozatokat írtam, kellemesen töltöttem a szabadidőmet” – tette mérlegre a Széchenyi-egyetemen eltöltött időszakot Jawad, aki ittléte alatt rengeteg programon vett részt mind a campuson, mind a városban, sőt több európai országba is elutazott, például Franciaországba és Spanyolországba. A legkedvesebb emlékek ennek ellenére Győrhöz kötik. „Megszámlálhatatlanul sok csodálatos pillanatot éltem át az egyetemen. Sosem felejtem el, amikor 2019 őszén a hallgatói önkormányzat és a nemzetközi hallgatókat segítő mentorhálózat nemzetközi vacsorát szervezett, s a hallgatók a saját konyhájuk szerinti ételeiket mutatták be egymásnak. A mai napig mesélem iraki kollégiáimnak, hogy a dolma nevű hagyományos ételünk a legjobbak közé került a versenyben, ahol egyébként Mexikón át Szíriától Kínáig mindenféle ország ételeivel találkoztunk” – idézte fel a felejthetetlen epizódot. Jawad megjegyezte, imponált számára Győr hosszú történelme, rögtön beleszeretett a barokk belvárosba. Építőmérnökként lenyűgözte a város közlekedési infrastruktúrája is, amelyet szervezettnek és hatékonynak ítélt meg, különösen tetszett neki a különleges belvárosi körjárat, azaz az ingyenes citybusz szolgáltatása. A campust második otthonának nevezte, ahol minden megtalálható a sportcsarnoktól a bárokon át a kollégium szomszédságában elterülő erdőig. „Talán furán hangzik, de egyik legmaradandóbb élményem a hó volt Győrben” – vetette fel, hozzátéve, Bagdadban sosem találkozott még ezzel a természeti jelenséggel. „Amikor sűrű pelyhekben elkezdett hullani a hó, nem győztem betelni a látvánnyal, rögtön kimentem a szabadba. Mai napig jó szívvel tekintek vissza arra a napra, különleges emlék számomra” – fogalmazott. Jawad jelenleg egy német tervezőiroda munkatársa Bagdadban, ahol a minőségbiztosítási részleg vezetőjeként dolgozik. Úgy véli, karrierje újabb lendületet vett, mióta hazatért, amihez nagyban hozzájárult a Győrben szerzett szakmai tudás. Mint elmondta, úgy érzi, befektetése hamar megtérült, így ma sem döntene másként, mint két évvel ezelőtt, amikor jelentkezett a Széchenyi István Egyetemre. „Hálás vagyok oktatóimnak, akik támogattak minden törekvésemben. Lehetetlen szavakba önteni azt a sok segítséget és bátorítást, amit kaptam, és aminek köszönhetően sikeresen befejeztem a kutatási projektemet. Mindig szeretettel fogok rájuk emlékezni” – zárta szavait.

A tavaszit követően az őszi szemeszter is mozgalmasra sikerült a Kautz Gyula Közgazdász Szakkollégium háza táján. Amellett, hogy versenyeken szerepeltek és konferenciákon vettek részt, szélesre tárták kapuikat a publikum előtt: minden korábbinál több nyílt kurzust hirdettek, megújult formátumban folytatták a nagy sikerű Szeánsz workshopsorozatot, valamint Kautz Kedd címmel heti kvízzel jelentkeztek az Instagramon. Mindezzel nem pusztán követőik számát növelték, hanem az egyetemi közélet színesítéséhez is hozzájárultak. A februári tisztújítás óta nem lassít a Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Közgazdász Szakkollégiuma: az aktív tavaszt hasonlóan eseménydús ősz követte, miközben a szervezet mit sem vesztett lendületéből. Míg tavasszal elsősorban a Szeánsz nevet kapott online workshopok keretében próbálták szakmai eszmecserére invitálni a hallgatókat, a mostani szemeszterben a személyes találkozásokon volt a hangsúly. Jól látható: a szakkollégium vezetése elkötelezett abban, hogy nyisson a szélesebb publikum felé, és minél több szabad vegyértékkel kapcsolódjon az egyetemi polgárokhoz. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ősz folyamán nyilvánosan meghirdettek és bárki számára látogathatóvá tettek számos, korábban kizárólag a tagságnak szóló kurzust. Ennek keretében az érdeklődők megismerkedhettek többek között a legújabb HR-trendekkel, bepillantást nyerhettek a modern pénzügyek világába, valamint tovább csiszolhatták social marketing tudásukat. Külön kiemelendő a kriptovalutákról szóló bevezető előadás, amelyen telt házzal vettek részt a hallgatók – egyszerre demonstrálva a téma népszerűségét és a Z-generáció befektetési hajlandóságát. Mindemellett a csapat folytatta a Szeánszot is, interaktív workshopok helyett ezúttal frontális előadások formájában. A félév során a szakkollégium vendége volt Póka Viktor, a Tesco közép-európai menedzsere, aki Az online vásárlás aranykora címmel tartott prezentációt, de megfordult a campuson dr. Faragó Beatrix is, a sportgazdaság rejtelmeibe avatva be a hallgatókat. A legnagyobb szenzáció kétségkívül dr. Nógrádi György biztonságpolitikai elemző meghívása volt, aki megtöltötte a B1 előadótermet, ezzel rögtön rekordot is döntve a Szeánsz előadások látogatottságában. „Februárban, az új vezetőség felállásakor eldöntöttük, nagyobb szerepet szeretnénk vállalni az egyetem közéletében. Azóta is következetesen képviseljük ezt a stratégiát” – mondta érdeklődésünkre Csidei Márk, a szakkollégium elnöke, aki azt is hozzátette, mindez szervezetüknek és egyetemnek is előnyére válik. „Azt figyeltük meg, hogy sokkal többen ismernek minket és sokkal többen beszélnek rólunk, ha különböző programokkal jelen vagyunk a hallgatók életében. A szakkollégium brandje és a toborzás szempontjából ez kulcskérdés. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy minél több hallgatóval megosszuk a rendelkezésünkre álló lehetőségeket, már csak azért is, mert ha többen vagyunk, egyszerűen jobb élmény mindenkinek. Ezért is igyekszünk meghirdetni nyílt kurzusokat, hiszen így mindenki profitálhat belőle. Vannak olyan esetek, amikor semmi értelme bezárkózni, ezt ismertük fel tavasszal” – fogalmazott portálunknak Márk, aki büszke arra, hogy az online térben is aktívak, többek között az Instagramon, ahol hetente kvízekkel szórakoztatják a nagyérdeműt aktuális szakmai, egyetemi vagy általános témákban mint az e-kereskedelem, a car sharing, a brazil faipar, de volt már fókuszban Széchenyi István személye, a Tudományos és Művészeti Diákkör vagy legutóbb épp a karácsony is. A félév krónikájához hozzátartozik, hogy a szakkollégium túl van egy sikeres TDK-n (tagjai egy első, egy második és egy harmadik helyet szereztek), egy remek hangulatú szenior találkozón (ahol a fennállásuk 25 éves évfordulóját ünnepelték!), valamint számos csapatépítő rendezvényen a szeptemberi bográcsozástól egészen az év végi jégkorizásig. És ha mindez még nem lenne elég, novemberben a vezetőség két tagja, Csidei Márk és Jankovics Dóra egy ösztöndíj keretében Írországba utazhatott egy hétre, ahol egy projekthéten vettek részt Athlone városában, a helyi egyetemen. Jelenleg a tagság természetesen tanulással és vizsgázással mulatja az idejét, de január végétől ismét teljes csapásszámmal üzemel majd a gépezet, ugyanis közeledik a huszadik, jubileumi Országos Pénzügyi Esettanulmányi Verseny (OPEV), amelyet hagyományosan a Széchenyi István Egyetem és a szakkollégium szervez minden évben. „Nagy kihívást állít elénk, hogy egy ilyen színvonalas rendezvényt évről évre életre hívjunk, de szeretjük a kihívásokat” – rögzítette Vinkóczi Tamás, a szakkollégium februárban megválasztott új programigazgatója, aki bízik benne, hogy az OPEV után sem törik meg a szervezet dinamikája. „Bízom benne, hogy sikerül folytatni népszerű programjainkat, de újdonságokon is gondolkodik a vezetőség, úgyhogy meglepetésekre is készülhetnek majd a hallgatók” – zárta nyilatkozatát a programigazgató.

Közép-Európában egyedülálló lehetőséget kínál a mostani szemesztertől a Széchenyi István Egyetem, amely angol nyelvű MBA-képzést indított az amerikai, kingstoni székhelyű University of Rhode Island egyetemmel közösen. A négy féléves képzés végén a résztvevők mindkét intézmény oklevelét megkapják. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által létrehozott Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) tíz magyar hallgató tanulmányait ösztöndíjjal támogatja. Közülük szólaltattuk meg Balogh Attilát, a T-Systems Magyarország Zrt. értékesítési vezérigazgató-helyettesét. Balogh Attila kérdésünkre elmondta, a képzés teljesíti elvárásait, pró és kontra egyaránt. „Előzetesen egyrészt arra számítottam, hogy kellően megterhelő lesz viszonylag szigorú tanrendben, határidőket betartva folyamatosan készülni. Ez bejött. A másik oldalról viszont minden tantárgynál olyan tudást sajátíthatok el hétről hétre, ami azonnal, közvetlenül segít a napi munkámban. Nagyon jó, hogy a programban az elméleti tananyag mellett sok a gyakorlati példa és feladat, és gyorsan kiderül, mit hogyan lehet használni, minek hol van értéke. Rendkívül széles vezetői szintű áttekintést kapunk arról, miként kell a döntéseket komplexen mérlegelni. Mindez rendkívül hasznos számomra, hiszen egy teljes értékesítési részleget viszek a marketingtől a tenderirodán át a nagyvállalati ügyfelekig, és csaknem százhatvan munkatársat vezetek” – fejtette ki az igazgató, aki arra számít, hogy a győri és az amerikai egyetem diplomája nemzetközi karrierjét is segítheti cégén belül, amelynek tulajdonosa végső soron a Deutsche Telekom. Balogh Attila, a T-Systems Magyarország Zrt. értékesítési vezérigazgató-helyettese

A Széchenyi István Egyetem díszdiploma-átadó ünnepséget szervez a jogelődjén, a Közlekedési Távközlési és Műszaki Főiskolán (KTMF) végzettek számára. Az intézményben az első mérnökök, technikusok öt évtizede szereztek oklevelet, akik így jogosultak aranydiplomájuk igénylésére. A jelentkezési időszak 2022. március 31-ig tart. A Széchenyi István Egyetem képzési palettája és ezzel együtt hallgatói létszáma az 1968-as alapítást követően folyamatosan bővült, a térségben betöltött társadalmi-gazdasági szerepe pedig egyre hangsúlyosabbá vált. Az egyetem mára nemzetközi színvonalú oktatási és kutatási tevékenységet folytat 11 képzési területen, amely széles spektrumot ölel fel a műszaki, informatikai és gazdaságtudományoktól a jogon, az egészség-, a sport-, a társadalom- és élelmiszertudományokon át egészen a pedagógiáig és a művészetekig. „Az elért sikereket nagyban köszönhetjük végzettjeinknek, akikre rendkívül büszkék vagyunk, megbecsülésük számunkra kiemelten fontos, ezért örülünk, hogy a tervezett díszoklevél-átadón együtt ünnepelhetünk velük” – fejtette ki érdeklődésünkre Czeiner-Szücs Anita, a Széchenyi István Egyetem alumni ügyekért felelős kollégája. 1971/1972-ben mintegy ezer mérnök és technikus végzett a KTMF-en, azaz most ennyien jogosultak díszoklevél igénylésére. Bővebb információ és a jelentkezéshez szükséges űrlap elérhető az alumni.sze.hu honlapon.

A Diplomás Pályakövetési Rendszer adatai szerint a győri Széchenyi István Egyetemen végzett szakemberek számíthatnak a legmagasabb fizetésre a gépészmérnök és a villamosmérnök alapszakon végzettek közül, megelőzve az összes többi hazai felsőoktatási intézményt. A Széchenyi-egyetemen megszerzett oklevél értékéről árulkodik, hogy általánosságban a műszaki képzésben részesülők közül is az egyik legnagyobb jövedelmet a Győrben diplomázók érik el, jócskán meghaladva az országos átlagot. A felsőoktatásban végzettek karrierjéről, munkaerőpiaci elhelyezkedéséről fontos információkat szolgáltató Diplomás Pályakövetési Rendszer legfrissebb – a 2017–2018-ban végzettekre vonatkozó – adatait vizsgálva megállapítható, hogy a Széchenyi István Egyetem számos képzése az országos összevetésben az egyik legelőkelőbb helyen áll a diplomaszerzést követő, várható fizetések tekintetében. Igaz ez többek között a Széchenyi István Egyetem műszaki képzéseire általánosságban is: a Győrben diplomázók átlagosan bruttó 459.688 forintos jövedelmet értek el az országos átlagot jelentő 429.052 forinttal szemben. A Széchenyi-egyetemről kikerülő gépészmérnökök országosan a legmagasabb, 540.664 forintos átlagbérre számíthatnak, ami mintegy 18 százalékkal magasabb, mint a 456.161 forintos hazai átlag. A villamosmérnök alapszakos hallgatók esetében is az összes felsőoktatási intézményt előzi a Széchenyi István Egyetem az 545.288 forintos várható kezdőfizetéssel, itt az országos középérték 491.651 forint. Az adatokból az is kitűnik, hogy a Győrből kikerülő műszaki végzettségű hallgatók átlagosan egy hónap alatt találják meg munkahelyüket, amely ugyancsak jóval kedvezőbb, mint 1,6 hónapos magyarországi átlagmutató. A Diplomás Pályakövetési Rendszer adatai alapján a Széchenyi István Egyetemről általánosságban is elmondható, hogy előkelő helyen szerepel e tekintetben, hiszen például a Kautz Gyula Gazdaságtudományi Karának kereskedelem és marketing szakos hallgatói is a legmagasabb bérezésre számíthatnak az országos összevetés szerint (416.159 forintra, amely mintegy 25 százalékkal magasabb, mint a 332.872 forintos országos átlag). Említhetnénk az informatikusokat is, akik az országos összehasonlításban második helyen állva szintén jelentősen meghaladják a 487.775 forintos hazai átlagot, ők 549.773 forintos keresetre számíthatnak, munkát pedig a leggyorsabban, átlagosan fél hónap alatt találnak maguknak. „Oktatásunk alapvető célkitűzései közé tartozik a végzett hallgatóink munkaerőpiaci sikerességének megalapozása, a hallgatók kompetenciáinak fejlesztése, az élményalapú oktatás megvalósítása, valamint a hallgatói előrehaladás javulása és a lemorzsolódás csökkentése is” – mondta el dr. Zseni Anikó, az egyetem oktatási rektorhelyettese. Hozzátette, az intézmény a jövőben még erősebben kíván támaszkodni a mérvadó nemzetközi felsőoktatási intézmények jó gyakorlataira, a már nemzetközileg is bizonyított tananyagokra. „Az oktatásmódszertan modern irányzatainak a mindennapi oktatási gyakorlatunkba történő még szélesebb körű beépítésekor nemcsak az ez iránt elkötelezett lelkes oktatóinkra, hanem az egyetem újonnan megalakult Tanárképzési és Módszertani Főigazgatóságának segítségére is számíthatunk. Másrészt kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy a szakjainkon végzett hallgatók birtokában legyenek a kor és a munkaerőpiac által megkívánt digitális és gyakorlati kompetenciáknak is” – hangsúlyozta a rektorhelyettes. „Célunk, hogy képzéseink gyakorlatorientáltságát és digitalizáltságát még a jelenleginél is magasabb szintre emeljük. Ezért tartjuk szem előtt az oktatási célú eszköz- és műszerparkok fejlesztését, bővítését, a meglévő digitális infrastruktúra folyamatos fejlesztését” – emelte ki dr. Kovács Zsolt kancellár. Hozzáfűzte, az intézmény kiterjedt társadalmi és gazdasági kapcsolatai révén számos lehetőséget kínál a gyakorlati oktatás iránt érdeklődőknek. Az egyetem az Audi Hungaria Zrt.-vel közösen kialakított duális képzési modelljét ma már számos vállalati partnerrel együttműködésben valósítja meg, pályázati és ösztöndíjrendszert működtet, széles körű kulturális és sportolási lehetőségeket kínál. Emellett számos hallgatói szervezet, csapat nyújt alkalmat a különböző kompetenciák fejlesztésére. „A Széchenyi-egyetemre jelentkezők tehát igazán tartalmas, több szempontból is értékes évekkel, valamint piacképes diplomával gazdagodhatnak” – zárta a kancellár.

Pekingben kezdte meg tanulmányait, de végül Európába jött továbbtanulni a Shaofeng Guo, aki hamarosan átveheti járműmérnöki diplomáját a Széchenyi István Egyetemen. A kínai hallgatót a kedvező körülmények mellett a minőségi képzés vonzotta a Széchenyi István Egyetemre. Úgy véli, szakterületén az intézmény a Közép-Európa élvonalában található – a képzés színvonala, a laborok fejlettsége pedig a német egyetemekével vetekszik. Shaofeng Guo az elmúlt hetekben sikeresen záróvizsgázott a Széchenyi István Egyetemen és ezzel egy járműmérnöki diploma büszke tulajdonosa lett. A kínai hallgató folyamatmérnökként dolgozik a BYD elektromos buszokat gyártó vállalat komáromi telephelyén, és ha minden jól megy, szeptembertől mesterképzésen folytatja tanulmányait. Mindez álomszerű – ám hosszú út vezetett odáig, míg a fiatalember révbe ért. „Kínában kezdtem az egyetemet járműmérnöki szakon, de nem fejeztem be. Országunkban, különösen Pekingben óriási a verseny a hallgatók között. Az anyagi lehetőségeid meghatározzák, mire viheted. Ezért úgy döntöttem, szakítok a városommal, és külföldre jövök szerencsét próbálni” – kezdett bele történetébe Shaofeng Guo, aki alaposan megvizsgált minden lehetőséget, mielőtt a győri egyetemet választotta. „Imádom az autókat, ezért mindenképp a járműmérnöki szak érdekelt. Két középiskolai osztálytársamtól informálódtam. Egyikük Németországban, másikuk Budapesten tanult, így össze tudtam vetni a két opciót” – folytatta. „A német autóipar világszerte elismert, a német autók minőségiek, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy én is Németországba menjek. A pénzügyi lehetőségeim azonban korlátozottak, Közép-Európában kedvezőbb körülmények között élhetek” – hangsúlyozta. „Felfigyeltem arra, hogy Magyarországon sok német vállalat végez termelést, ezért csak az volt a kérdés, az országon belül mit válasszak. Láttam, hogy a járműmérnöki képzés területén a Széchenyi István Egyetem kimagasló színvonalat képvisel, együttműködik az Audival, a laborok felszereltsége pedig hasonló, mint Németországban. Gyakorlatilag olyan, mintha egy kis Németország lenne Magyarországon. Ez elképesztően meggyőző volt” – avatott be minket elhatározásának hátterébe. Shaofeng 2018-ban érkezett Magyarországra, és céltudatosan haladt álmai megvalósítása felé. Már előre kalkulált azzal, hogy a mesterszakot is Győrben fogja elvégezni, így összesen hat évvel számolt Magyarországon. Eleinte kizárólag a tanulmányaira koncentrált, de utolsó félévében munkát is vállalt. A sors érdekes rendező, mert ugyan sok céghez jelentkezett, végül mégis egy kínai vállalatnál helyezkedett el. Ennek köszönhetően otthonosan érezheti magát Magyarországon. „Nagyon szerencsés vagyok, hogy Komáromban található a BYD magyarországi telephelye. Elektromos buszokat és alkatrészeket gyárt, a tulajdonos és a menedzsment egy része is kínai származású” – mondta a friss járműmérnök, aki nemrégiben tervezői pozíciójából a termelésbe kérte áthelyezését. Persze Shaofeng, mint mindent, ezt a lépést is nagyon tudatosan tette meg. Úgy vélte, a tervezőasztalnál keveset tapasztal az ember a szakmából, ezért néhány évet a gyártósor mellett kell tölteni, hogy lássa, miképp zajlanak a folyamatok. Ha igazán jó fejlesztőmérnök szeretne lenni, akkor a gyártástechnológiát is ismernie kell, ezért azt gondolja, a saját jövőjébe fektetett azzal, hogy az irodából lement a műhelybe. Mint már az eddigiekből is kiderült, a kínai fiú szívós munkával jutott el odáig, hogy megállja a helyét a nemzetközi munkaerőpiacon, és ma már papírja is van róla, hogy végzett járműmérnök. Ezt a szorgalmat és alázatot otthonról hozta. Ahogy fogalmazott: náluk ez természetes. „Amíg fiatal vagy, hajszolod az álmod, és próbálod megalapozni a jövőd. Tanulsz, dolgozol, építed az egzisztenciád. Pihenni ráérsz később is” – vallja. Shaofeng azt tervezi, a következő években is Magyarországon tanul és dolgozik majd, mindenesetre úgy kalkulál, hogy az európai kaland után, a tanulóévek végeztével hazatér. Ezzel együtt kifejtette, olyannyira megszerette Magyarországot, hogy el tudja képzelni, itt tölti majd nyugdíjas éveit. „Jól érzem magam a Széchenyi István Egyetemen. A nemzetközi közösség erős, sok honfitársam is tanul itt, a mentoraink figyelnek ránk, a Nemzetközi Programok Központjához mindig fordulhatunk segítségért. A magyarok nagyon kedvesek az ázsiaiakkal” – ismerte el, majd Magyarországra is kitért. „Csak egy szót tudok mondani, ha Magyarországot kell jellemeznem: békés. Alkalmas hely arra, hogy az ember itt töltse idős éveit. Csak kiülnék a teraszra pipázgatva a karosszékembe, és nézegetném az embereket az utcán” – vázolta fel a távoli jövőt nevetve búcsúzóul, ám jelezte: nem viccelt. Mindenkinek csak ajánlani tudja Magyarországot és a Széchenyi István Egyetemet.