Az Alumni Talk podcast második epizódjának vendégei dr. Galli Csaba, a Széchenyi István Egyetem népszerű oktatója és Pup Dániel, a Járműipari Kutatóközpont kutatómérnöke a Széchenyi István Egyetem és jogelőd intézményeinek emblematikus szakjáról, a gépészmérnökiről nosztalgiáznak. Ha van emblematikus szak a Széchenyi István Egyetem ötvenéves történetében, akkor az kétségkívül a gépészmérnöki. Hagyományainak hatása a győri hallgatói kultúrára tagadhatatlan. Ennek köszönhetően idén is slágerszaknak mondható a Széchenyin. A gépészekhez köthető a Széchenyi-egyetemen a legtöbb hagyomány, induló, ezért is kézenfekvő, hogy podcastsorozatunk második részében róluk lesz szó. A műsor vendégei dr. Galli Csaba és Pup Dániel, akik számos érdekes történetet osztanak meg a hallgatókkal. Tartson velünk! Mi a podcast? A „podcast” szó az iPod és a broadcast (jelentése: közvetít, sugároz) angol szavak összeolvadásából keletkezett. A podcast egy olyan hanganyag (vagy videóanyag), amit készítője interneten tesz közzé. Olyan rádióadásszerű tartalom, ami feltöltést követően online érhető el. A közzétett epizódok nem csak meghallgathatóak, hanem általában letölthetőek is. Témajavaslata van? Ha megosztaná véleményét, vendégjavaslatait vagy témaötleteit az Alumni Talk podcast készítőivel, írja meg az alumni@sze.hu e-mail-címre. Múlt, jelen, jövő – Együtt megbeszéljük!

Szegedy Balázs, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet Lendület ösztöndíjas kutatója A nagy struktúrák elmélete címmel tart előadást a Széchenyi István Egyetem Járműipari Kutatóintézetének szervezésében 2021. október 28-án, csütörtökön 11 órakor a Menedzsment Campus 002-es konferenciatermében. A belépés díjtalan. A programon az emberi agyhoz, az internethez, a szociális hálózatokhoz hasonló, nagyon nagy struktúrák statisztikai elemzéséhez szükséges matematikai eszközök kidolgozásáról lesz szó.

Bronzérmet szerzett a Széchenyi István Egyetem csapata a Szakmák Európa-bajnokságán az ipari robotika kategória első magyar résztvevőjeként. A siker mutatja, hogy az intézmény számára mennyire fontosak az ipari együttműködések, valamint az, hogy a hallgatók a magas szintű elméleti ismeretek mellett valós gyakorlati tudással is felvérteződjenek. A két fiatal, Kuller Máté és Hökkön Szilárd elhelyezkedéséhez is jó ajánlólevél volt a verseny. „A Széchenyi István Egyetemen megszerzett tudás és a robotikai versenyen való megmérettetés hosszú távon alapozta meg a jövőmet. A hazai válogatón elért eredmény olyan jó ajánlólevélnek bizonyult, amelynek köszönhetően ma már egy gépipari cégnél dolgozom mérnökként” – világított rá teljesítményük jelentőségére Kuller Máté. Csapattársa, Hökkön Szilárd hasonlóképp a versenynek köszönheti munkahelyét, s úgy érzi, ha nem éri ez az élmény, valószínűleg nem is ezen a területen helyezkedett volna el. Magyarország hosszú évek óta bekapcsolódik a Worldskills és az Euroskills versenybe, amit a Szakmák Európa-bajnokságának is hívnak. Kvalifikálni a nemzeti válogatók megnyerésével lehet. A világ vezető iparirobot-gyártó vállalata, a FANUC kezdeményezésére már robotikából is összemérhetik tudásukat a fiatalok. A cég által tavaly rendezett hazai FANUC Olimpián mások mellett a Széchenyi István Egyetem három csapata is indult. Közülük a Kuller Máté és Hökkön Szilárd alkotta páros diadalmaskodott, s így bejutott az Euroskills fináléjába, amit idén ősszel rendeztek meg Grazban. A Szakmák Európa-bajnokságán 31 ország közel 400 fiatalja mérte össze tudását 38 szakmában, amelyen Magyarország az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében vett részt. „A hazai válogató megnyerése után nagy lendülettel készültünk, naponta legalább öt-hat órát gyakoroltunk a versenyre, de sajnos jött a járvány, a bezárkózás, ami a felkészülést is nehezítette, ráadásul magát az Euroskillst kétszer is elhalasztották. Rendkívül elégedett vagyok a harmadik hellyel, de főleg azokkal a tapasztalatokkal, amelyekkel a verseny révén gazdagodtam” – mondta Kuller Máté. „A felkészülés valóban nehezített pálya volt, ha nincs a halasztás, talán még ennél is jobb eredményt érhettünk volna el. Jó szereplésünkhöz hozzájárult, hogy igazi csapatként tudtunk együtt dolgozni” – tette hozzá Hökkön Szilárd, akinek a grazi verseny örök emlék marad. „Olyan volt, mint egy olimpia, hiszen a többi szakma magyar résztvevőivel együtt utaztunk, a versenyeken kívüli időt együtt töltöttük, szurkoltunk egymásnak” – elevenítette fel. A Szakmák Európa-bajnokságát valóban úgy kell elképzelni, mint egy nagyszabású világversenyt. A programok hatalmas csarnokokban zajlanak, ahol a látogatók az egyik versenyről átsétálhatnak egy másikra, belepillanthatnak a robotikába, az ipar 4.0, a mechatronika vagy éppen a webfejlesztő szakmák versenyébe. „Nagyon büszke vagyok az elvégzett munkára és az elért eredményre, hiszen a mi csapatunk volt az első magyarországi résztvevő az ipari robotika kategóriában” – fogalmazott Szilágyi Zoltán, a Széchenyi István Egyetem Gépészmérnöki, Informatikai és Villamosmérnöki Kar Automatizálási Tanszékének mesteroktatója, a versenyzők felkészítője. Mint mondta, a megmérettetést hosszú felkészülés előzte meg, amelynek során a szakmai és gyakorlati tudás mellett a csapatmunka is fontos szempont volt. „A versenyen egy iparirobot-alkalmazást kellett elkészíteni, ami nagyon komplex feladat, hiszen nemcsak a robotot kell működtetni, de meg is kell építeni az állomást, számítógépes szimulációt alkotni, a robotot programozni, végül pedig az alkalmazás dokumentációját is el kell készíteni” – ismertette. Az Euroskillsre a két versenyzőt Bíró István, a FANUC Hungary Kft. robotapplikációs mérnöke kísérte el. Mint kifejtette, cégük, amely a Worldskills és az Euroskills egyik főtámogatója, azért fordít kiemelt figyelmet az új generációk képzésére, mert a jövőben a robotok és az automatizálás várhatóan nagyobb teret hódít majd. A fiatalok számára tehát egyre inkább elengedhetetlen tudásról van szó. „Ez a verseny egy igazi megmérettetés, mert a hallgatóknak itt olyan rapid határidőkön belül kell teljesíteniük a feladatokat, mint a munkaerőpiacon, ráadásul munkájukat itt is vigyázó tekintetek fürkészik, ahogy később a megrendelők teszik azt” – hangsúlyozta. A szakember szerint a magyar csapat valósággal berobbant a versenyre, hiszen a Széchenyi-egyetem hallgatói az első magyar szereplést rögtön felejthetetlenné és érmessé tették egy nagyon erős, tapasztalt mezőnyben. „Ehhez egyrészt az egyetem és az oktatójuk részéről magas szintű szakmai felkészítés volt szükséges, de a két fiatal hihetetlen elszántsága is kellett. A magyarok tehát beléptek a kapun, a FANUC célja pedig az, hogy olyan támogatást biztosítson, amellyel a következő évek versenyzői is legalább ilyen eredményesek lehetnek” – mondta Bíró István.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a Széchenyi István Egyetem közösen rendezte meg a Visegrádi Együttműködés országainak felsőoktatási csúcstalálkozóját pénteken. Az eseményen Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország képviselői szándéknyilatkozatot írtak alá a felsőoktatási képesítések, diplomák automatikus, kölcsönös elismeréséről. Magyarország tölti be a Visegrádi Együttműködés elnöki pozícióját 2021 nyarától. Hazánk ambiciózus felsőoktatási stratégia megvalósítását is célul tűzte ki. Ezzel kapcsolatban tartottak felsőoktatási csúcsot a Széchenyi István Egyetemen pénteken, amelyen Magyországot prof. dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, Szlovákiát Marek Moška, a Nemzetközi Együttműködés és Európai Ügyek Divíziója főigazgatója, Lengyelországot prof. Włodzimierz Bernacki miniszterhelyettes, oktatásügyi államtitkár, míg Csehországot Tibor Bial budapesti nagykövet képviselte. Az eseményen a négy politikus szándéknyilatkozatot írt alá a felsőoktatási képesítések, diplomák kölcsönös, automatikus elismeréséről a V4-es országokban. A rendezvényre megtelt a Széchenyi István Egyetem aulája az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az egyetem, a térség és hazai felsőoktatás képviselőivel. (Fotó: Májer Csaba József) Dr. Lukács Eszter, a házigazda Széchenyi István Egyetem nemzetközi rektorhelyettese, a Magyar Rektori Konferencia Nemzetközi Bizottságának elnöke köszöntőjében úgy fogalmazott: ez a nyilatkozat nemcsak a hallgatói mobilitást és a munkaerőpiaci harmonizációt segíti elő a négy ország között, hanem erősíti a felsőoktatási intézmények együttműködését is a közös projektek, kutatások és tudományos publikációk terén, amelyek révén vonzóbbá és globálisan láthatóbbá válnak. Hozzátette: a Széchenyi-egyetemnek 60 együttműködési, illetve Erasmus+-csereprogramra vonatkozó megállapodása van visegrádi partnerekkel, emellett 11 projektben vesz részt a három másik állam intézményeivel. A győri universitas karain 229 hallgató tanul Szlovákiából, Lengyelországból és Csehországból, közülük többen a 35 angol nyelvű képzés valamelyikén. Prof. dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter beszédében azt mondta, a felsőoktatás terén a V4-országok között jó, de tovább javítható az együttműködés. A magyar V4-elnökség ennek érdekében az egyetemi kapcsolatok erősítését tűzte ki célul. A miniszter kiemelte, a kormány 2014-ben döntött a felsőoktatás megújításáról azzal a szándékkal, hogy az intézményeket közelebb vigyék a gazdasági szereplőkhöz. A másik legfontosabb cél az volt, hogy nemzetközibbé tegyék az oktatást – hangsúlyozta. Prof. dr. Palkovics László emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években első lépésben a kutatói rendszert alakították át, majd a második fázisban a struktúrát. Megjegyezte, hogy jelenleg 21 egyetem működik alapítványi finanszírozási struktúrában, amelyhez finn, osztrák és más országok magánegyetemeiről vettek példát. Marek Moška főigazgató ismertette, hogy Szlovákia Csehországgal írt alá olyan kétoldalú megállapodást, amelynek értelmében kölcsönösen elismerik egymás diplomáit. Ugyanakkor a magyar és a lengyel képesítéseket el kell ismertetni a továbbtanuláshoz, de könnyebb eljárási rendet alakítottak ki. E folyamatok jövőbeni javítása megalapozza és hozzájárul az európai oktatási térség 2025-ig történő létrehozásához – emelte ki. Prof. Włodzimierz Bernacki azt hangsúlyozta, hogy a fiatalok „a nemzet gazdagsága”, ezért fontos teret adni annak, hogy képezhessék magukat. Tibor Bial azt emelte ki, a cseh oktatási tárca egyik legfontosabb célkitűzése, hogy megvalósuljon az európai uniós tagállamok országaiból származó képzések elismerésének automatizmusa, de ennek elérése nehéz feladat, sok az adminisztratív probléma és bonyolult követelményeknek kell megfelelni. Hozzátette, hogy a cseh minisztérium olyan tervet dolgoz ki a felsőoktatási intézmények számára, amelyek támogatják ezeket az automatikus elismerési szabályok kidolgozásában. A csúcson a V4 magyar elnökség felsőoktatási stratégiáját dr. Hankó Balázs helyettes államtitkár, prof. dr. Csépe Valéria, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke, dr. Vanó Renáta, az Oktatási Hivatal alelnöke és Bokodi Szabolcs, a Tempus Közalapítvány felsőoktatási igazgatója mutatta be.

A magyar borospalackokba zárt szenvedélyt és történeteket közvetíti a világ vezető borszakértői között számon tartott Herczeg Ágnes. A Széchenyi István Egyetemen végzett szakember többek között elárulta, miért számít egzotikumnak a nemzetközi piacon a magyar bor, és azt is, miért érzi úgy, hogy London, Lisszabon, New York és Hongkong után újra dolga van a győri egyetemen. Fotók: Nánási Pál és Szmodits Balázs Herczeg Ágnesnek sosincs két egyforma napja, minden időszak mozgalmas az életében, de az ősz talán a legkiemelkedőbb, hiszen ehhez az évszakhoz kapcsolódik a legtöbb borokkal és szürettel kapcsolatos esemény, ilyenkor cserélnek borlapokat az éttermek is. Beszélgetésünk előtti este ért haza Portugáliából, ahol beszállítóknál és a nagykövetségen népszerűsítette a magyar borokat, mégis azt kérte, kora reggel beszélgessünk: pacsirtatípus, ezer fokon pörög. – Számon tartja, hányféle mustot kóstolt az idei szüreti időszakban? – Több szüretre is meghívtak, de idén nem ezen van a fókusz. Mustot a házasítások kapcsán kóstolok leggyakrabban, de borszakértőként az én munkám akkor kezdődik, amikor a mustból bor születik. – Biztosan sokszor kérdezik, de én sem hagyhatom ki, most melyik a kedvenc bora? – Tényleg mindenki megkérdezi, de nincs ezzel gond, hivatásom, hogy a jó borokról beszéljek. Az aktuális kedvencem a hangulatomtól függ, de befolyásolja ezt az is, éppen milyen évszak van, mit eszem, milyen alkalomból bontok fel egy palackot, milyen társaságban fogyasztok, épp ezért nem ragadok le egyfajta bornál. Miért is tenném, amikor annyira sokfajta minőségi borunk van? – Már a bemelegítő kérdésből is látszik, mennyire tudatosan gondolkodik a témában. Ahogy a jó bornak, úgy az embernek is érnie kell, hogy értően töltsön italt. Emlékszik, mikor, milyen alkalommal választott először így? – Persze, hogy emlékszem! Hallgatóként a Széchenyi István Egyetemen egyetemi napokat szerveztünk a Győri Egyetemért Közhasznú Egyesület kötelékében. Kitaláltuk, hogy borklubot is tartunk, s akkor kezdtem el először tudatosan böngészni a kínálatot. A programon a Heimann és a Salánki családi borászatok kínálatát mutattuk be. Az első, ami úgy igazán és egy életre megragadt bennem, az a Heimann pince Cerves nevű házasítása volt. Sajnos ma már nem kapható, pedig odáig voltam az isteni feketebogyós-gyümölcsös ízvilágától. Az a borklub mondhatni megváltoztatta az életem, hiszen onnantól tudtam, hogy ez az irány lesz az én utam. A főiskola mellett elkezdtem dolgozni a Bortársaságnál. Attól fogva egyre jobban figyeltem rá, mit fogyasztok vagy ajándékozok. – Mit gondol, mi a legnagyobb különbség egy ilyen módon választott, minőségi és egy olcsó ital fogyasztása között? – Ha minőségi borról beszélünk, akkor soha nem az ár dönti el, milyen élmény kapcsolódik hozzá, hiszen akár egy kilencszáz forintos borhoz is fantasztikus emlékeket köthetünk, és egy húszezer forintos italt is megihatunk keserűen. A bor különlegessé tételéhez mi is kellünk, a palackba történetet és művészetet is zártak, hogy ezt előcsaljuk-e, az tőlünk függ. Az elmúlt huszonkét évben megtanultam, rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki egy pohár borból, és ez nem pénz kérdése. – Az élményekről juttatja eszembe: a józan alkoholfogyasztás határairól is beszél előadásain? – Ez rettenetesen fontos témám. Azok közé a borszakértők közé tartozom, akik munka közben soha nem isznak. Komolyan veszem a mértékletességet, és ezt hirdetem is. Szerencsére azt tapasztalom, hogy egyre tudatosabban élünk, példám nem kirívó mára. A józan alkoholfogyasztást egyébként az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO is meghatározza. Eszerint alkalmanként két egység ajánlott a hölgyeknek, három az uraknak. Egy egység körülbelül 125 milliliter bort jelent. Ezek alapján tehát két és fél deci elfogyasztása az elfogadott a nők, bő három és fél deci a férfiak esetében. Azt javasolja a WHO, hogy a négy egységet soha ne lépjük túl, és minden héten tartsunk két teljesen alkoholmentes napot. Én is betartom ezt az ajánlást, mert szerintem egy csodálatos iparágról beszélünk, de ez egy olyan világ, ahol tudni kell megtartani a határokat, hogy sokáig méltósággal és jó egészséggel dolgozhassunk. – A világ vezető borszakértői között tartják számon. Milyen súlya van a sikereinek? – Nagyon jó érzés, például az, hogy mikor külföldön járok, mint most Portugáliában, név szerint köszöntenek, sok az ismerős, a közös történet, erősek a nemzetközi kapcsolataim. Csodálatos megtapasztalni, hogy egy-egy online rólam szóló poszt vagy cikk kapcsán azt kommenteli a portugál sommeliernek Makao-ból egy Master Sommelier, hogy ölelgesd meg az én drága barátomat, vagy hogy Braziliából küld át egy rólam szóló portugál cikket az ottani borszakértő barátom. Ezek nagyon jó érzéssel töltenek el, de nem jött könnyen az elismerés, huszonkét év munkája van emögött. Emellett a siker felelősség is, hiszen a minőségre dupla annyira kell figyelnem. – Tevékenységével nagyköveti pozíciót is betölt, képviseli Magyarországot, a kultúránkat. Mi az, amit mindenképpen szeretne ilyenkor közvetíteni a közönségnek? – Szeretném átadni azt a szenvedélyt és szeretetet, amivel mi magyarok a borainkat készítjük. Szerintem az a legfontosabb, hogy átérezzék, Magyarországon az életünk része a bor, szinte nem tudunk úgy az országban megmozdulni, hogy ne éppen egy borvidéken járjunk. Ezen felül pedig a sokszínűséget, azt az izgalmas világot, a minőséget szeretném bemutatni, amit a mi boraink képviselnek. Aki megismerkedik ezzel a szenvedéllyel, át tudja élni, miről beszélek, benne már kialakul a kíváncsiság, a nyitottság a kapcsolatteremtésre. Én ezt a kapcsolatot szeretném építeni a nemzetközi piac és a magyar bor között. – Magyar regények, mesék, versek, grafikusok és iparművészek központi motívuma a szőlő és a bor. Nagyra értékeljük ezt az italt, hajlamosak vagyunk bornagyhatalomként tekinteni hazánkra. Az ön szemszögéből, világjáróként és szakértőként más lehet a kép. Mit mondana, hol helyezkedik el a térképen a magyar bor? – Nem sokan ismerik, egzotikumnak számít, bármennyire is furcsán hangzik ez. Nincs belőle nagy mennyiség a piacon, nem érhető el széles körben a világon, ezért keveset tudnak róla külföldön. Célom, hogy a nemzetközi fogyasztók fel akarják fedezni a hazai borászatok termékeit. – Van még egy missziója: hogy az ágazatban dolgozó nőket támogassa. – Nagyon értékes férfiak és nők dolgoznak a szakmában. Kulturális és társadalmi okokból kifolyólag a férfiak űzték tradicionálisan ezt a szakmát, és más hivatásokat is, míg mi nők inkább a családi fészekre fókuszáltunk. Azonban a világ megváltozott, már nem érvényes a klasszikus felállás, miszerint a nő helye csak otthon van, a nőknek is helyt kell állniuk a munka világában. Édesapám stroke-ot kapott, amikor tizenhét éves voltam. Láttam, ha a mi családmodellünk arra épült volna fel, hogy csak a férfi keresi a kenyérre valót, összeomlottunk volna, hiszen édesapám lebénult és megsérült a beszédközpontja is. Megtapasztaltam, mennyire fontos, hogy a nők elkerüljék a kiszolgáltatottságot. Ez az élmény hívta bennem elő a küldetéstudatot, amiért a női összefogást szorgalmazom. Szükség van a hölgyek támogatására, hiszen míg más területeken számos példa akad felemelő együttműködésekre, e téren nincsenek generációs mintáink. Én is kaptam segítséget a pályám indulásakor, most szeretnék ebből visszaadni. – Talán a talpon maradás vágya, talán más miatt, de biztosan nem túlzok, ha azt mondom, a borok kutatásán kívül a tanulás megszállottja is, és ha nem tévedek, utóbbi szerelme is Győrben, illetve a Széchenyi-egyetemen szökkent szárba. – Szokták rám mondogatni, hogy „papírgyűjtő” vagyok, annyira szeretek tanulni. Valóban minden Győrben indult. Borsodi lányként marasztaltak volna, de én tudatosan választottam ezt az intézményt akkoriban, mert elképesztően inspirálónak láttam. Tudtam, sőt szentül hittem, hogy a Széchenyi-egyetemen fogom megkapni azokat az alapokat, amik szükségesek ahhoz, hogy megteremtsem azt az életet, amire vágytam. Ez be is jött. Nekem Győrbe kellett jönnöm ahhoz, hogy át tudjam élni, amire szükségem volt. Nagyon-nagyon szerettem azt a fajta professzionalizmust és szemléletmódot, amit az egyetem képviselt. A mi évfolyamunk járhatott itt először nemzetközi kapcsolatok szakra. Annyira lelkes voltam, hogy a szakfelelősi pozíciót is betöltöttem. A képzés erős alapokat, biztos hátteret adott, és olyan széleskörű ismeretanyagot sajátíthattam el – hangsúlyosan gazdasági ismeretek, jog, nyelvek, történelem, világirodalom tematikában, amelyre a mai napig támaszkodom. Mindegy, hogy Londonban, New York-ban vagy Hongkongban járok, biztos alapra támaszkodom, bármilyen társaságban magabiztosan tárgyalok. – Járja a világot előadásaival, bemutatóival, építi a karrierjét, ezért hosszú ideje nem járt a győri kampuszon. Néhány hete azonban volt alkalma visszatérni. Milyen érzés újra itt lenni, találkozni az ismerős arcokkal, és épületekkel? – Fantasztikus volt látni azt a hatalmas fejlődést, amin az egyetem keresztülment. Olyan elemi erővel hatott rám a visszatérés, hogy már azt latolgatom, mikor és milyen témában kezdem el a doktori iskolát a Széchenyi-egyetemen. Motiváló látni azt a színvonalat, amit az egyetem képvisel. Nagy vágyam, hogy újra beiratkozzam. Megerősített a látogatás abban, hogy nekem még dolgom van Győrben. Névjegy Herczeg Ágnes a világ legismertebb borversenyeinek bírájaként is ismert szakértő, aki egyebek mellett az Év női vállalkozója díj 2015-ös nyertese. 2000 óta kutatja a borok világát. Az érdekeli, mitől lesz jó egy bor. Az elmúlt 22 évben minden oldalról körüljárta az iparágat. Dolgozott borkereskedésben, telepített szőlőt, alapított és vezetett is borászatot. Több bormárka, bor létrejöttében, készítésében vett részt aktívan. 10 éven keresztül tanult a legelismertebb nemzetközi boros képzési rendszerekben, emellett közgazdászként nemzetközi kapcsolatok diplomát szerzett a Széchenyi István Egyetemen. 2007 óta a saját boros tanácsadó céget vezet. Szerzőként és társszerzőként kilenc könyvet írt. 2018-ban TEDx-előadóként is debütált. 2019-ben átvehette – Közép-Európából egyedüliként – a WSET és a IWSC Future 50 díját. Ezt a szakma 50 legígéretesebb nemzetközi szakértője kaphatta meg. Csapatával mára alapvetően tanácsadással, márkaépítéssel, üzletfejlesztéssel foglalkozik. 2016-ban csatlakozott a Lidl Magyarországhoz külsős borstratégiai tanácsadóként és márkanagyköveteként. Több borászat, borvidék és márka stratégiáján, kommunikációján dolgozik, és exportfejlesztésben is ad támogatást. Rendszeresen bírál a legrangosabb nemzetközi borversenyeken, mint például az International Wine Challenge, és a Decanter World Wine Award. Herczeg Ágnes házas, egy lánya van.

Partnerségi megállapodást írt alá a győri Széchenyi István Egyetem kancellárja, dr. Kovács Zsolt és Jobbágy László, a Digitális Jólét Nonprofit Kft. ügyvezetője. Az együttműködés keretében az Egyetemi Könyvtár és Levéltár épületében Kézai Simon Program Pont nyílt, ahol a Széchenyi István Egyetem munkatársai segítségét igénybe véve bárki megőrizheti analóg technikával készült fényképeit és az azokhoz fűződő információit a kezai.hu oldalon. A Kézai Simon Program 2020 decemberében azzal a céllal indult, hogy a magyar családok emlékeiből, a szétszórt dokumentumokból, elfeledett fényképekből történelmi jelentőségű fotótárat hozzon létre. A program elsődleges célkitűzése, hogy a felbecsülhetetlen értékű papír alapú és analóg technikával megörökített fényképeket és a hozzájuk kapcsolódó információkat megőrizze a jövő nemzedékei számára. Ez közös, nemzeti kulturális érdekünk, hiszen segítségükkel átfogóbb képet kaphatunk hazánk 20. századi történelemről, életről, eseményekről. A Széchenyi István Egyetem kancellárja, dr. Kovács Zsolt és Jobbágy László, a Digitális Jólét Nonprofit Kft. ügyvezetője együttműködési megállapodást írt alá annak érdekében, hogy az egyetem könyvtárában mindenki számára könnyen hozzáférhető Kézai Simon Program Pont működhessen. A helyszín ünnepélyes megnyitása után dr. Kovács Zsolt hangsúlyozta: „A Széchenyi István Egyetem az innováció szolgálatában áll, ennek szellemében végzi szerteágazó tevékenységét, amelynek jelentős részét képezi az intézményben felhalmozott tudás és az itt elérhető szolgáltatások megosztása a térség gazdaságának és társadalmának gazdagítása érdekében”. „Örömmel mondhatom, hogy intézményünk – felismerve az értékőrző digitalizáció fontosságát – csatlakozott az országban elsőként a Kézai Simon Program Ponthoz. A kezdeményezés hiánypótló, hiszen a győri egyetemen végzettek is rendszeresen keresnek fel bennünket azzal, hogy tároljuk, digitalizáljuk és tegyük elérhetővé közösségeik számára analóg fényképeiket, dokumentumaikat. A most megnyíló, mindenki számára nyitott szolgáltatással már ez is elérhetővé válik, s az Egyetemi Könyvtár és Levéltár portfóliója még színesebb lehet” – mutatott rá a kancellár. Jobbágy László kiemelte, hogy a családok mikrotörténetei a magyar kultúrkincs szerves részét képezik, ezért fontos, hogy a közgyűjteményeken túl a magánemberek számára is lehetőség nyíljon a fotóarchívumok közösségi digitalizálására. „A Széchenyi István Egyetem könyvtárában átadott Kézai Simon Program Ponton azok számára is elérhető a szolgáltatás, akiknek otthon nincs internet- vagy eszközhozzáférésük, esetleg személyes segítséget igényelnek. Arra számítunk, hogy a szolgáltatás eredményeként egy olyan átfogó archívum születik majd, amely kellő hozzáadott értékkel és információtartalommal bír.” Tóth Csilla, az egyetemi könyvtár igazgatója kiemelte: Kézai Simon Program Pont partnerként tovább bővülhetnek a Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár- és Levéltár digitalizációs szolgáltatásai, amelyeket a felhasználók visszajelzéseit figyelembe véve, a megváltozott információs igényeket kiszolgálva folyamatosan fejlesztenek. Fotógaléria: Májer Csaba József A 2021. október 21-én megnyílt Kézai Simon Program Ponton azok is feltölthetik családi vagy közösségi emlékeiket, akik nem rendelkeznek otthon internet hozzáféréssel, szkennerrel vagy digitális eszközökkel. Számukra az egyetem munkatársai személyesen segítenek a régi fotók feltöltésében, digitális albumokba rendezésében, illetve a kezai.hu weboldal használatában a könyvtár épületében. A program kínálta lehetőségek révén a családok, az egyetemi közösségek egymást meghívva közösen szerkeszthetik albumjaikat és élhetik újra emlékeiket. A program keretében fejlesztett, Android és iOS- rendszerre egyaránt ingyenesen letölthető mobilapplikáció segítségével bárki feltöltheti saját képeit a Kézai Simon Program weboldalára, azon belül pedig saját albumaiba. További információ a program honlapján olvasható: https://www.kezai.hu

A Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának könyvtára adott helyet dr. Tóth-Nagy Csaba, az Audi Hungaria Járműmérnöki Kar egyetemi docense „Ló – Az Embersuttogó, Coach és mentor a vezetőfejlesztésben” című könyve bemutatójának. Az eseményre a szerző egy lovas társával együtt stílusosan lóháton érkezett a kar udvarára, ahol az egyetem Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola 4. A és B osztályos diákjai már izgatottan várták. A gyerekek hamar összebarátkoztak a két jámbor állattal: simogatták, etették őket, majd felülhettek a hátukra is. A bemutatón dr. Tóth-Nagy Csabával Pálfalvi-Pottyondi Nóra beszélgetett. Megtudhattuk, honnan indult a lovak iránti szenvedélyes szeretete, hogyan került hozzá az első lova, Szépia, aki jelenleg is a vezérkanca a győrszentivánon lévő, kilenc lóból álló ménesben. Az eleinte hobbiként tartott lovak gondozása mellett Tóth-Nagy Csaba a Széchenyi Egyetem oktatójaként már akkor is vezetői feladatokat látott el, projekteket vezetett, és részt vett az egyetem által szervezett vezetőképző tréningeken. Ezek egyikén jött a felismerés: a tréner olyan viselkedési formákat próbált tudatosan elsajátíttatni a leendő vezetőkkel, amelyek a lovaknál a ménesben öntudattalanul működnek. A felismerést és több, köztük egy neves németországi lovas vezetőképző tréning elvégzését követően alakította ki Tóth-Nagy Csaba a saját lovas tréningjét, amelyből kaptunk egy kis ízelítőt is a könyvbemutatón: önként jelentkezők a tréning egyik feladatát kipróbálhatták a gyakorlatban.

Tisztán kőolajszármazék-alapú erőforrások mellett növények felhasználásával részben helyettesíthetők a műanyagok, ami nagyban hozzájárulhat a fenntartható fejlődéshez. Ezt a területet kutatja dr. Lendvai László, a Széchenyi István Egyetem adjunktusa, aki elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János-ösztöndíját. A Magyar Tudományos Akadémia 1998 óta ítéli oda a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat azoknak a fiatal, 45 év alatti kutatóknak, akik tudományos fokozattal rendelkeznek. A bírálatot végző kuratórium elsősorban a pályázók eddigi eredményeit és a következő időszakra vonatkozó kutatási tervét veszi figyelembe. Az idei döntés alapján dr. Lendvai László, a Széchenyi István Egyetem Anyagtudományi és Technológiai Tanszékének munkatársa is elnyerte a rangos elismerést. Az adjunktus érdeklődésének középpontjában a fenntarthatóság áll, összhangban azzal, hogy a győri egyetem nagy hangsúlyt fektet a fenntartható fejlődés komplex kutatására és oktatására, beruházásai esetében pedig szintén a fenntarthatóságot helyezi fókuszba. „Széles körben vizsgált, de még ma is sok kihívást jelentő terület, hogy miként lehet a műanyagok gyártásakor a kőolajszármazékokat részben valamilyen ipari vagy más területen keletkező melléktermékkel kiváltani. Ezáltal csökkenthetjük az ökológiai lábnyomot, továbbá tulajdonságmódosítást – például nagyobb merevséget, szilárdságot – érhetünk el. A járműiparban már számos, igénybevételnek kevésbé kitett alkatrész készül ilyen műanyagból – fejtette ki dr. Lendvai László. – A körforgásos gazdaság szempontjait figyelembe véve azt kutatom, mi történik akkor, ha a műanyagot olyan mezőgazdasági, vagy erdőipari melléktermékekkel – búza-, árpa- és repceszalma, illetve faipari származékok őrléséből keletkező porral – töltjük meg, amiket egyébként elégetnének, ezáltal is szennyezve a környezetet. Azért ezeket az anyagokat választottam, mert helyben nagy mennyiségben termelődnek, ami nagy előnyt jelenthet akkor, ha kutatásom piacképes eredményeket hoz.” Az adjunktus hozzáfűzte: pályázatában arra vállalkozott, hogy e porok társításával 3D nyomtatásra alkalmas műanyagokat hoz létre, és vizsgálja, mit kell tenni azért, hogy feldolgozásuk során azok kevésbé legyenek érzékenyek az egyes környezeti paraméterekre. Az egyik legfontosabb ilyen külső tényező a nedvesség, mivel ezek a műanyagok a növényi adalékok révén fokozottan hajlamossá válhatnak a levegő páratartalmának felvételére, ami a feldolgozást megelőző szárítás nélkül jelentősen ronthatja mechanikai tulajdonságaikat. Dr. Lendvai László hangsúlyozta: köszönettel tartozik prof. dr. Zsoldos Ibolyának, az Anyagtudományi és Technológiai Tanszék vezetőjének, akinek szakmai és személyes támogatása nagy segítséget jelentett számára az elmúlt évek során. Az elért eredményhez nagyban hozzájárult a Széchenyi István Egyetem is, amely az infrastruktúrafejlesztéseknek köszönhetően nemzetközi színvonalú, a tudományos kutatások elvégzéséhez megfelelő laboratóriumi hátteret épített ki. Az adjunktus fontosnak tartotta kiemelni a néhai prof. dr. Karger-Kocsis Józsefet is, aki doktori témavezetőjeként kiváló alapokat adott kutatói pályájához.

Emlékdiploma-átadó ünnepséget rendeztek a Széchenyi István Egyetemen, ahol az 1961-ben és az 1971-ben végzett zenetanárokat köszöntötték az arany és gyémántoklevelekkel. Az eseményen felidézték a győri felsőfokú zenei oktatás fejlődését, amelynek köszönhetően ma már a Művészeti Kar keretein belül zajlik a képzés. Dr. Hontvári Csaba, a Művészeti Kar dékánja köszöntőjében visszatekintett arra az útra, amelyet a győri felsőfokú zenei oktatás bejárt a szakiskolaitól indulva az egyetemi képzésig. Emlékeztetett rá, 2017-ben kari rangra emelkedett, és az ország egyik legjelentősebb művészeti intézményévé vált a győri. A dékán utalt rá, a fejlődés napjainkban is tart, hiszen idén szeptembertől a karon nemcsak zeneművészetet, de a Design Tanszék keretein belül építőművészetet, formatervezést és tervezőgrafikát is oktatnak. Szintén szeptemberben indult a Magyar Táncművészeti Egyetem kihelyezett képzése, győri oktatók részvételével. Galéria az átadón készült fotókból. (Fotók: Májer Csaba József) Mint mondta, olykor fontos megállni, és megünnepelni azokat, akik részesei voltak ennek a jelentős útnak. „Az emlékdiplomák átadásával tiszteletünket, megbecsülésünket és köszönetünket fejezzük ki azért a több évtizedes munkáért, amit önök a közösségünkért és a magyar zeneművészetért tettek akkor, amikor számos tehetséget és zeneszerető embert neveltek hazánknak” – fogalmazott. A szónok az emlékdiplomát átvevő zenetanároknak azt kívánta, hogy a saját környezetükben még sokáig közvetítsék kultúránkat és a művészet szeretetét. Az ünnepségen a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kara jogelőd intézményeiben 1961- ben végzett zenetanárok vehették át gyémánt-, az 1971-ben végzettek pedig aranydiplomájukat. Az emlékdiplomák átadását László Zsombor Márk és Lázók Richárd játéka tette még emlékezetesebbé az Egyetemi Hangversenyterem különleges miliőjében. Gyémántdiplomát kaptak: Bánki Péter Ferenc Éva Nemes László Princzinger László Ruday Éva Somfai Rózsa Szász Ferencné Juhász Mária Szili Mihály Pál Wasztl János Aranydiplomát kaptak: Beyer István Magyar András Pákozdi Anna Aranka Pápai János Viktorné Rózsa Ildikó Rohrné Szűcs Éva Steszli Tibor Szüts Tiborné Tar Viktória Tibell Katalin (Németh Katalin) Vass Péterné Magyar Mária

A Széchenyi István Egyetem doktorandusza és kollégái a Digitális Fejlesztési Központ közreműködésével felmérést készítettek a magyar vállalatok körében. Ennek részeként több ezer felkérést küldtünk ki a kérdőív kitöltésére, amelyben három kérdés az 5G-hez való viszonyukra, terveikre kérdezett rá. A válaszokból kiderül, hogy minél nagyobb méretű a vállalat, minél nagyobb tőkével rendelkezik, annál nyitottabb a technológia alkalmazására. Különösen fontos tehát a kkv-k érzékenyítése és felkészítése a technológiára, hogy ne maradjanak le a versenyben a nagyvállalatokkal szemben. Az eredményekből tudományos publikáció is készül. A Digitális Fejlesztési Központ támogatása a GINOP-3.1.1-VEKOP-15-2016-00001 projekt keretében valósul meg.

Még színvonalasabb képzések – többek között ezt tűzte zászlajára dr. Zseni Anikó, a Széchenyi István Egyetem új oktatási rektorhelyettese, aki éppúgy fontosnak tartja a hallgatói lemorzsolódás csökkentését, mint új oktatási módszerek bevezetését vagy a 2017-es tantervreform hatásainak az elemzését. Dr. Zseni Anikó 2000 ősze óta a Széchenyi István Egyetem jogelődjének munkatársa, első óráját pedig éppen két évtizede, 2001 szeptemberében tartotta meg a hallgatóknak. Azóta végigjárta a ranglétrát. Két évvel később doktorált, nem is akárhogyan: azon kevesek egyike, akik megkapták a Köztársasági Aranygyűrűt, amit azok vehetnek át, akiknek általános iskolás ötödikes koruktól kezdve az egyetemi diploma megszerzésén át a doktori fokozatszerzésig csak ötöseik voltak a bizonyítványukban és az indexükben. Emellett doktori fokozata is speciális kategóriába tartozik, Promotio sub auspiciis praesidentis Rei Publicae minősítés járt érte. Ezt követően 2007-ben egyetemi docens lett, 2015-ben habilitált, 2017-től pedig az Audi Hungaria Járműmérnöki Kar oktatási dékánhelyetteseként is tevékenykedett. Emellett a kezdetektől a Környezetmérnöki Tanszéken oktat: vízvédelmet, környezetmérnöki alapokat, környezeti adatbázisokkal kapcsolatos tudnivalókat, sokáig általános környezetvédelmet is. Most szeptember 1-jétől új feladattal bízták meg: az egyetem oktatási rektorhelyetteseként segíti, hogy az intézmény még színvonalasabb képzéseket nyújtson a hallgatóknak. „Életutamból látszik, hogy a szorgalom, a tudásvágy, a mind jobbat akarás vezetett végig eddigi pályámon. Ez a habitusom játszhatott szerepet abban is, hogy felkértek erre a tisztségre” – mondta dr. Zseni Anikó. Hangsúlyozta: vezetőtársaival, a karokkal és a munkatársakkal együttműködve azért fog dolgozni, hogy az intézmény még előbbre lépjen oktatási szempontból. „Mindig az oktatás és az oktatásszervezés volt szakmai tevékenységem középpontjában, s ezeken a területeken egy jó vezetői csapat tagjaként szívesen szolgálom az egész egyetemi közösséget. Inspirál, hogy a hallgatóközpontú, rugalmas és innovatív képzés egyetemünk hosszú távú, 2030-ig szóló stratégiájának egyik pillére, amelynek része az oktatásminőség fejlesztése, a piaci igények figyelembe vétele és új oktatási módszertanok bevezetése is. Büszke vagyok rá, hogy a Széchenyi István Egyetem mára Magyarország egyik meghatározó felsőoktatási intézményévé vált, a következő években pedig újabb jelentős fejlesztések valósulnak meg. Nagy kihívást és motivációt jelent, hogy ebbe a folyamatba rektorhelyettesként még szorosabban kapcsolódhatok be” – hangsúlyozta dr. Zseni Anikó.

„A Széchenyi István Egyetem minőségi fejlődését igazolja vissza a bővülő képzési kínálat, az egyre növekvő hallgatói létszám és a széles körű kutatási kapcsolatrendszer. Örvendetesen nő a minősített oktatók száma, és biztató a fiatalok fejlődése is” – nyilatkozta dr. Czinege Imre, az intézmény első, 2002–2005 közötti rektora. A professor emeritust abból az alkalomból kérdeztük, hogy nemrégiben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata állami kitüntetést vehette át felsőoktatási vezetői és oktatói pályája, kiemelkedő ipari, technológiai kutatási eredményei, valamint a Széchenyi István Egyetem akkreditációja érdekében végzett munkája elismeréseként, a Széchenyi István Egyetem Akadémiai Napján pedig tiszteletbeli doktori címben részesült. – Nem egészen három hónap múlva ünnepeljük a Széchenyi István Egyetem egyetemmé válásának huszadik évfordulóját. Mi a legemlékezetesebb az ön számára a folyamat mérföldkövei közül? – Az egyetemmé válásnak négy szakasza volt, az építkezés fázisa 1990-től 2000-ig, az akkreditációs dokumentumok készítése 2000. szeptembertől 2001. márciusig, az akkreditációs fázis zárása 2001. július elején, majd a kormányzati és parlamenti jóváhagyás 2001 decemberében. Én az utolsó három fázis munkálataimban vettem részt, ezeket a folyamatokat irányítottam és segítettem. Mindegyik szakasznak voltak érdekességei. Az akkreditációs dokumentumok kidolgozása közben ismertem meg közvetlenül a kollegáimat, és a közös munka hozott össze bennünket. Ennek később rektorként is nagy hasznát vettem. Az akkreditációs folyamatban a látogatóbizottság elnöke, Michelberger Pál professzor úr és tagjai nagyon konstruktívak voltak, velük együtt sikerült kialakítani az induló egyetemi struktúránkat. Ennek legizgalmasabb, záró fejezete az volt, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság utolsó nyári ülésén hogyan tudja elfogadni a dokumentumot, ugyanis a hagyományos időpontban, 2001. június 28-án a téma előadója éppen egy tudományos konferencián volt. Sikerült elérnem, hogy ezt az ülést a hétéves hagyománytól eltérően egy héttel elhalasztották, s akkor született meg a döntés. Ha a bizottság nem ilyen rugalmas, akkor csak szeptember végén kerülhetett volna sor ügyünk tárgyalására, s így valószínűleg nem válhattunk volna egyetemmé 2002. januártól. A parlamenti munkába a világtörténelem is beleszólt. A 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli merényletek miatt az Országgyűlés napirendje felborult, ezért került a felsőoktatási törvény módosítása csak decemberben napirendre. Végül aztán a zárószavazás nagy sikert hozott az emlékezetes 97,2 százalékos támogató döntéssel. Volt tehát munka és izgalom bőven, nehéz ebből egy mozzanatot kiemelni. – Önt érte az a megtiszteltetés, hogy a győri egyetem első rektora legyen. Mire a legbüszkébb ebből az időszakból? – A legfelemelőbb pillanatokat az egyetemavató ünnepség jelentette azt hiszem, mindenki számára. Nagyon örülök ma is, hogy az összes egyetemi rektor elfogadta a meghívásunkat, és ünnepélyesen fogadtak a soraikba. Ilyen esemény a magyar felsőoktatásban csak egy volt, hogy egy főiskolából szerves fejlődéssel és szabályos akkreditációval lett egyetem. Személyesen a megindított egyetemfejlesztésre vagyok legbüszkébb, amely még az Intézményi Fejlesztési Terv megvalósításával kezdődött. Ennek keretében bővült közel kétszeresére a kollégiumi kapacitás, és modernizálódott az egyetemi informatikai hálózat. Ekkor készültek el a tanulmányiépület-bővítés és az új könyvtár tervei és építési engedélye is. A megvalósítás a finanszírozási rendszer változása miatt ugyan kicsit késett, de végül megkaptuk a támogatást, és elkészültek a beruházások. Hasonlóan nagyon örültem, hogy az Áldozat utcai épületet sikerült megvenni, így kapott méltó helyet a jogászképzés. – Miben hozta a legnagyobb változást az egyetemmé válás? – Nem is annyira az egyetemi rang, hanem a rang elnyerése érdekében végzett fejlesztések hozták a változást. Öt egyetemi szakkal indultunk, ezeket nagyon gyorsan követte a doktori iskolák megalapítása és új egyetemi szakok létesítése. Az akkor szerzett lendület viszi ma is tovább az intézményt, amelyet az új karok csatlakozása tovább színesített. Ezért inkább nem ugrásszerű változásról, hanem szerves fejlődésről beszélhetünk, amely az egyetemmé válással kezdődött. – Hogyan látja az egyetem elmúlt két évtizedes fejlődését, jelenlegi pozícióját? – Az egyetem fejlődése töretlen volt. Az első új épületeket újabbak követték, így ma egy igazán modern kampusszal büszkélkedhetünk. A minőségi fejlődést igazolja vissza a bővülő képzési kínálat, az egyre növekvő hallgatói létszám és a széles körű kutatási kapcsolatrendszer. Örvendetesen nő a minősített oktatók száma, és biztató a fiatalok fejlődése is. Valamikor a rektori működésem kezdetén valaki megkérdezte tőlem, hogy mikor leszünk igazán egyetem. Erre azt feleltem, hogy ha majd az első nálunk végzett fiatal elnyeri a professzori címet – mára ez valósággá vált. Így váltunk országosan elismert, rangos intézménnyé, emellett az is dicséretes, hogy már a nemzetközi egyetemi rangsorokban is szerepel az egyetem neve. – Kutatási területe a műszaki tudományokhoz kapcsolódik. Ezen a téren mennyi lépett előre az egyetem? – A Széchenyi István Főiskola színvonalas mérnökképző intézményként indult, és ez adja ma is az egyetem egyik fő profilját. A 2000-es évek elejére ugyanakkor a laboratóriumok műszaki berendezései többségükben elavultak voltak, még a hetvenes évek technikáját képviselték. Hasonlóan korszerűtlen volt a számítástechnikai háttér is. Ezért az első egyetemi években fő feladatnak az eszközök modernizációját tekintettük, és a sikeres pályázatok eredményeként 2010-re rengeteg laboratórium korszerűsödött, emellett újak is jöttek létre. Ezek segítségével emelkedett a kutatások színvonala és a vállalkozásokkal is intenzívebbé váltak a kapcsolatok. Személyesen nagyon örülök annak, hogy ma is az egyetem közösségéhez tartozom. 2011-ben kaptam meg a professor emeritus címet, azóta csak a számomra kedves dolgokkal foglalkozom: a fiatal oktatók támogatásával, doktoranduszok irányításával, valamint az Anyagtudományi és Technológiai Tanszék életében való részvétellel. Most töltöm az 55. évemet a felsőoktatásban, és eddig nagyon jól éreztem magamat életpályám minden szakaszában, remélem ez így is marad.

A Széchenyi István Egyetem hallgatóinak 80 százaléka felvette a koronavírus elleni vakcinát, ezzel is segítve a Covid-19 elleni védekezést. Az intézmény számos járványellenes intézkedése mellett a magas átoltottság is hozzájárul az egyetemi polgárok egészségnek védelméhez. „Azért oltattam be magam, mert ezzel szeretném védeni a magam és a családom egészségét is. Hamar túl lehet esni az injekción, és nem jár különösebb mellékhatásokkal. Ha nem lenne oltás, akkor az egyetemen nem lehetne rendezvényeket tartani, így én örülök neki, hogy nagy az átoltottság a fiatalok körében” – nyilatkozta Kovács András Péter, a Széchenyi István Egyetem gépészmérnök hallgatója. Hozzá hasonlóan Zakócs Tamara tanítójelölt is kiemelte, hogy rengeteg előnnyel jár a vakcina. „Védettségi igazolvánnyal szabad az utazás, könnyebb az életem. Azért is támogatom az oltást, mert segít a szervezetünknek leküzdeni a vírust, és egy újabb hullám esetén megelőzhetők az esetleges lezárások és hogy a kórházak túltelítetté váljanak. Bízom benne, hogy az egyetemen nem lesz szükség újból a távoktatás elrendelésére” – fogalmazott. A Széchenyi István Egyetemen korántsem csak ők érezték fontosnak, hogy így védekezzenek a koronavírus ellen, hanem a hallgatói közösség döntő többsége is. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium szeptember második felében készült felmérése szerint az intézmény hallgatóinak 80 százaléka felvette a vakcinát. Az arány minden karon rendkívül magas, de az Egészség- és Sporttudományi Kar, valamint a Művészeti Kar kiemelkedik a 85, illetve 84 százalékos értékével. „Köszönjük a hallgatóknak, hogy felelősen gondolkodtak, és ilyen nagy arányban kérték a koronavírus elleni oltást. Ezzel nemcsak magukat, családjukat és barátaikat, hanem az egész egyetemi közösséget is védik, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az oktatást jelenléti formában folytathassuk. A magas átoltottságnak azért is örülünk, mert intézményünk számára kiemelten fontos a munkatársak és az itt tanulók egészségének védelme. Ennek érdekében hőkapukat és kézfertőtlenítőket szereltünk fel épületeinkben, valamint rendkívül nagy figyelmet fordítunk a takarításra, különösen a mosdók és a közösségi helyiségek higiéniájára. Büszkék vagyunk arra, hogy intézményünk a térség javát szolgálva jelentős szerepet vállalt a járvány elleni védekezésben. Az első hullám idején ambulancia és karantén működött győri campusunk területén, a második hullámtól pedig megszerveztük, hogy a hallgatók önkéntes munkával segítsék a betegellátást és a teszteléseket” – nyilatkozta dr. Kovács Zsolt, a Széchenyi István Egyetem kancellárja.

A Széchenyi Egyetem SE Judo Szakosztályának ifjúsági korú dzsúdósai Egerben vettek részt az országos bajnokságon. A csapat mérlege kiváló lett: Schlag Krisztián és Olasz Attila egyaránt a harmadik helyen végzett.

Dr. Bartha Csaba, a Győri Audi ETO KC elnöke a Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar meghívására tartott izgalmas előadást a Marketing és Menedzsment Tanszék hallgatóinak. A programon a női kézilabdázás ikonikus alakja, Görbicz Anita is részt vett. A sport kiemelt szerepet játszik a Széchenyi István Egyetem életében. Kitűnő csapatok és egyéni sportolók érik el hazai és nemzetközi sportsikereiket az egyetem égisze alatt, eközben pedig a kampuszon történt infrastrukturális fejlesztések a versenysport mellett a mindennapi testmozgást, a szabadidősportot is széles körben teszik lehetővé. Az intézményben olyan gyakorlatorientált képzés zajlik, ahol a hallgatók nemcsak a tananyaggal, de az élet különböző területén legjobban teljesítő vállalkozások, egyesületek, szervezetek jó gyakorlataival is megismerkedhetnek. Ennek szellemében érkezett az egyetemre dr. Bartha Csaba, aki a brandépítésről tartott előadást, természetesen a világhírű klub szemszögéből. A Győri Audi ETO KC mára az egyik legerősebb márkává vált a kézilabdázás világában. A klub elnöke kitért a játékospolitikára, a gazdasági háttérre, a szponzorációra, a sportszakmai kérdésekre, az operatív, személyi feltételekre, az utánpótlásnevelésre, illetve az akadémiai rendszerre is. Külön szót ejtett a klub beágyazódásáról, a várossal, az Audival, a támogatóival és a szurkolóival való kapcsolatáról, és annak folyamatos ápolásáról. „A brandhez az is hozzátartozik, hogy játékosaink valóban számíthatnak a klubra. Ez az egyik titok, amelynek révén nemcsak Győrbe tudjuk csábítani a világ legjobb kézilabdázóit, de meg is tudjuk tartani őket. Az évek során az ETO megteremtette azt a respektet, hogy tudják: amit egy játékosnak megígérünk, meg is tartjuk, és itt nem csupán a fizetésekről beszélek. Óriási a verseny a nemzetközi mezőny legjobbjaiért, és a kiélezett versenyben ez rengeteget számít” – osztott meg egy kulisszatitkot a hallgatókkal dr. Bartha Csaba. Az előadó felhívta a leendő marketingszakemberek figyelmét arra a folyamatosan változó közegre, amelyben helyt kell állni, amihez folyamatosan alkalmazkodni kell, és amelyben az új kihívásokra kellő időben kell jó válaszokat adni. „A sport területéről ilyen kihívás, hogy a modern sportágak, illetve az e-sport felé forduló fiatalokat ma egész másként kell megszólítani, mint amikor még minden a klasszikus sportágakról szólt. Fontos feladat ezért a megfelelő csatornák, a fiatalokat is vonzó kommunikáció alkalmazása” – hívta fel a figyelmet az előadó. A nehézségek között említette a koronavírus-világjárványt, amelynek hatásai szintén olyan helyzetet teremtettek, amely új stratégiákat követel a marketing területén is. „Útravalóul azt tudom mondani, hogy a mai piacon nincs szükség a polihisztorokra. Inkább válasszatok ki egy szegmenst, de azon a területen próbáljatok a legjobbnak lenni. Ez a speciális tudás az, aminek hasznát veszitek” – summázta véleményét a sportszakember. Az eseményen dr. Papp Ilona, a Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar dékánja mondott köszönetet a vendégelőadónak. „Egy világhírű »cég« vezetőjeként a klubelnök olyan szakmai szempontokra tud rávilágítani, amiből sokat tanulhatnak a hallgatók” – fogalmazott a dékán, aki elmondta, maga is rajongója a győri kézilabdának, amely maradandót alkot a sportteljesítményével, de – ahogy az előadás során is hallható volt – jó példával jár elől a márkaépítés területén is. Az előadáson a győri és a magyar kézilabdázás legendája, Görbicz Anita is részt vett. Vele kapcsolatban dr. Bartha Csaba megemlítette, sokan kérdezik tőle, hogy miként lehet pótolni őt a pályán. „A válaszom rövid: nem lehet. Nemcsak a világszínvonalú játéka, hanem személyisége, klubhűsége miatt sem, vagyis egyszerűen azért, mert ő Görbicz Anita.” Az ötszörös Bajnokok Ligája-győztes ikon aktív pályafutását lezárva a Győri Audi ETO KC sportigazgatójaként tevékenykedik. Mint mondja, még sokat kell tanulnia, de célja, hogy sportvezetőként is hasonló módon segítse a klubot, mint ahogy azt játékosként tette. Hozzátette, a fiatalok éppúgy számíthatnak rá, mint a felnőtt csapat tagjai, mindemellett a tehetséggondozást is fontos feladatnak tartja.