Ősemberek leszünk algoritmus-isten adat alapú világrendjében

Új, adat alapú világrend, egységes nyelvezetű szupertudomány, egy újonnan megjelenő emberi faj, ugyanakkor katonai, gazdasági és politikai értelemben is feleslegessé váló „régi ember”, és algoritmus-isten, mint törvényalkotó. Egy lehetséges forgatókönyv arról, hogy mi is vár az emberiségre a következő évtizedekben. Dr. Deli Gergely, a Széchenyi István Egyetem oktató-kutatójának víziója a közeli jövőnkről.

Győr, 2018. április 3. - SZEhírek

Hová vezethet az algoritmusok, a mesterséges intelligencia találkozása azzal a felfoghatatlan mennyiségű adattömeggel, ami gyűlik rólunk és a nagyvilágról a világhálón és a digitális rendszerekben? Dr. Deli Gergely Junior Príma díjas jogtudós, a Széchenyi István Egyetem docense szerint egy új, adat alapú világrendbe, ami gyökerestül megváltoztatja az emberiség jövőjét. Minden egyes állomás, ahová a következő évtizedekben megérkezhetünk, az átlagember számára szinte felfoghatatlan új helyzeteket hozhat. Hová váltottunk tehát jegyet valójában a ránk köszöntő algoritmusvilágban, és mik is lehetnek az állomások?

 

Dr. Deli Gergely Junior Príma díjas jogtudós kutatási területe az adatvédelem és a jog mibenlétére vonatkozó kérdés. Római jogot tanít a Széchenyi István Egyetemen, másik munkahelye az Alkotmánybíróság.

Szupertudománnyá egyesülhetnek a tudományágak

A felhalmozódó, óriási adattömeg Deli Gergely szerint alapja lehet egy szupertudománynak, ami egységes nyelvet tud adni az eddig széttagozódott megközelítéseknek. A bennünk lezajló és a világban végbenető történések rendszere gyakorlatilag nem más, mint adatáramlás. Inputokkal és outputokkal. Bármennyire is egyéninek érezzük magunkat, az emlékeinket, a gondolatainkat, az érzelmeinket, ezek valójában adatáramlásra épülő biokémia folyamatokkal körülírhatók. Vagyis az adatalapú világrendben lehetséges olyan párbeszéd emberről és a világról, ami eddig lehetetlen volt, és egységesíteni képes az összes tudományágat, hiszen mindegyik adatgyűjtéssel és feldolgozással foglalkozik.

Algoritmusokkal manipulálják vágyainkat

Technológiailag pedig szinte már most azon a szinten állunk, hogy az adattömeget feldolgozó algoritmusok úgy tudnak befolyásolni bennünket, hogy azt észre sem vesszük. Felmérés igazolja, hogy a Facebook algoritmusa például már napjainkban, néhány száz lájk után jobban ismer bennünket, mint a saját házastársunk. A közösségi média, és sok-sok különféle vállalkozás világszerte hatalmas mennyiségben, nagy embertömegről rengeteg féle adatot gyűjt. Deli Gergely szerint mindez együtt lehetőséget ad az öntanuló algoritmusoknak olyan mély következtetések levonására, amit az ember önmaga nem tudna megtenni, és később már olyan bonyolult profilalkotásra is, ami meghaladja az ember kognitív képességeit. Jelenleg még azt mondhatjuk, hogy egy olyan Facebook burában élünk, a választásaink, vágyaink korlátjaiba zárva, amiről legalább tudjuk, hogy mi magunk vagyunk. Már ez sem feltétlenül jó dolog, de csak a legalsó szint az új világrendet tekintve. A következő lépcsőben már úgy tudják majd befolyásolni, irányítani, manipulálni vágyainkat és gondolatainkat, hogy azt észre sem vesszük. Nagyon közel állunk ehhez, talán el is értük.  

Egy új emberi faj jöhet létre, emberfeletti képességekkel

Ennek az útszakasznak a végén pedig eljuthatunk arra az állomásra, ahol az algoritmusok fejlődése végső soron egy új emberi faj kialakulásához vezethet. Az ide tartozók a gazdagok, kiváltságosok világából learathatják az adat alapú társadalmi rend gyümölcseit. A biokémiai és genetikai lehetőségek kihasználásával tovább fognak élni, az öntanuló algoritmusok és a technikai vívmányok segítségével több adatot tudnak tárolni, gyorsabban feldolgozni azokat, reagálni rájuk. Végső soron a Homo sapienshez képest emberfeletti képességeik lesznek.

A technológiai fejlődés, és az adattömegre alapuló társadalom katonai, gazdasági és végül politikai szempontból is feleslegessé teheti az embert az eddigi felfogásunk szerint, így gondolja a jövőt Deli Gergely, a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar docense. Azzal igazolja ezt, hogy az igazán fontos háborúkat már most is gépek és algoritmusok vívják. „A gazdaságban, a munkaerőpiacon is egyre nagyobb szerepet kapnak a gépek, a robotok és a mesterséges intelligencia, ez pedig azzal jár, hogy az ember szerepe végül politikailag is átalakul. Az egyén politikai hatalmát a történelem során az adta, hogy katona lehetett belőle és adófizető állampolgár, aki termel. De ha a „régi emberre” nem lesz szükség katonaként, és nem lesz szükség rá többé gazdasági faktorként sem, akkor előbb-utóbb politikailag is nélkülözhetővé, értéktelenné válik” – vizionálja Deli Gergely.

A „régi ember” feleslegessé válik politikailag is

„Minden, amit most ahhoz kapcsolunk, hogy az emberek értékesek, egyediek, és szükség van rájuk ahhoz, hogy döntéseket tudjunk hozni, ismétlem, minden, a demokrácia, az általános választójog, az emberi jogok fölöslegessé válhatnak. Miért is adnának politikai hatalmat akkor majd olyan szereplőknek, akiknek az eddigi értelemben véve semmilyen értékük és hasznosságuk nem lesz? Ha pedig ezek a tendenciák igazolódnak, az alapvető paradigmaváltást fog eredményezni. Olyan helyzetet, amire korábban soha nem volt példa. Hiszen az emberekre akár egy diktatúrában, akár az egyiptomi fáraó udvarában, akár a középkori hűbérrendszerben szükség volt katonailag és gazdaságilag egyaránt. Emberek tömegei nélkül nem épültek volna fel a piramisok. Nem állhatott volna fel a hűbéri lánc anélkül, hogy a jobbágyok sokasága megtermelte azokat a javakat, amiből az emberiség élt. Olyan szituáció még nem volt, hogy az emberre ne legyen szükség. Ez egy új helyzet lesz. És az a veszélyes, hogy az eddigi hatalmi berendezkedéseket mindig moderálni tudta ez a szükség valamilyen szinten. Még a legelnyomóbb hatalomnak is szüksége volt azokra, akiket elnyomott. De az új szituációban már az esetleges elnyomó hatalomnak sem lesz szüksége rájuk” – jósolja a jogi kar kutatója.

A mesterséges intelligencia bölcsessége alkotja a törvényeket

Ebben az esetben pedig elérkezhetünk egy olyan, következő állomásra, ahol a jog eddig ismert fogalmai, hatásmechanizmusai is teljesen megváltoznak, érvénytelenné válnak. A szabályokat már nem az emberek, nem az emberi bölcsesség alkotja, hanem az algoritmusok, a mesterséges intelligencia bölcsessége. Úgy állunk majd ezek előtt a szabályok előtt, hogy nem igazán fogjuk fel az értelmüket. Hiszen az öntanuló algoritmusok világa már most meghaladja az ember kognitív képességeit. Elég, ha csak arra az egyetlen, apró példára gondolunk, hogy a mesterséges intelligencia néhány óra alatt nemcsak elsajátította az emberiség teljes tudását a sakkban, hanem messze túl is jutott azon.

„Nagy kihívást jelent mindez a jogászok számára. Eddig az emberiség által gyűjtött tapasztalatok kikristályosodtak a jogi szabályokban, törvényekben, vallási és erkölcsi szabályokban. Az erkölcsi szokásoknak volt ésszerű, racionális indokuk is. Hadd mondjak erre egy példát. Azért is követte gyászév a házastárs halálát, hogy biztosak lehessenek abban, ki is a később születendő gyermek apja. Abban a korban ugyanis nem volt mindegy, hogy a gyerek egy szenátortól, vagy egy egyszerű közembertől születik-e. Az erkölcsi szabályok mögött voltak közbölcsességek. Sokaknak ezek húsbavágóan fájtak, de lehetővé tették, hogy az emberi társadalom viszonylag békésen együtt tudjon élni. Hogyha ezek megváltoznak, ha nem lesz rájuk szükség, akkor az ember úgy áll szemben majd az új szabállyal, hogy nem tudja, mi az értelme annak. Most általában a szabályok nagy többségét értjük. Tudjuk, hogy mért van rájuk szükség, és erkölcsileg is tudunk azonosulni velük. De ha a szabályokat nem az emberek alkotják, hanem az algoritmusok bölcsessége, akkor nem fogjuk átlátni az értelmüket. Onnantól kezdve csak bízni lehet abban, hogy az algoritmus alkotta törvény optimális esetben nekünk legalább jó lesz.

Ősemberek leszünk az algoritmus-isten teremtette új jogvilágában

Nagy paradoxon, hogy az a jó, amiről nem tudjuk, hogy nekünk jó, az valóban jó-e? Ez a jogra váró kihívás. Az ember újra úgy fog szemben állni a szabályokkal, amik az életét irányítják, ahogy az ősember állt szemben a természeti törvényekkel, amiknek nem értette a működését. Az öntanuló algoritmusok a jog területén is olyan szabályokat fognak alkotni (még akkor is, ha a jószándékot feltételezzük), amikre talán még soha nem gondolt senki. Amiknek nem értjük majd az értelmét. A jogtudósok feladata pedig az lesz, hogy kutassák a mibenlétét a kötelező szabálynak, rádöbbenjenek arra a csodálatos, új megoldásra, amit az algoritmus-isten számunkra lebocsájtott” – mondja Deli Gergely.

Névjegy

Dr. Deli Gergely PhD. a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán a Jogtörténeti Tanszék docense. Római jogot oktat. Az elmúlt kétezer évben a római jogászok voltak azok, akik a jogfejlődésben elől jártak. Ez az örökség segítséget jelent számára, hogy előre tudja vetíteni az új, adat alapú társadalmi rendben a jog változását. 2008-ban nyerte el a Junior Príma díjat. Kutatási területe az adatvédelem és a jog mibenlétére vonatkozó kérdés. Másik munkahelyén, az Alkotmánybíróságon előkészíti és véleményezi a személyes adatvédelemmel kapcsolatos ügyeket. Jelenleg Győrben a FIEK program keretében az önvezető járművek adatvédelmi kérdéseit kutatja.

 

Események

Bejelentkezés a 2020/21-es tanév I. 2020. augusztus 18. 06:00 - 2020. augusztus 29. 23:55
Munkaszüneti nap 2020. augusztus 20.
Tantárgyválasztási időszak 2020. augusztus 24. - 2020. augusztus 29.