Tegnap még élmény volt, ma már emlék – eufórikus hangulatban zárult a Gólyahét

A nyári szezon lassan csordogáló napjai után alaposan felpezsdült a Széchenyi István Egyetem: az elmúlt napokban egyenpólós gólyák sokasága töltötte meg és változtatta hatalmas táborrá a campust, hogy aztán mára minden visszatérjen a rendes kerékvágásba. De vajon tényleg csak egy villanás volt a Gólyahét, amely úgy eltelt, mintha sosem lett volna? Cikkünkben arra teszünk kísérletet, hogy rögzítsük: nem csak rekedt hangok és emlékezetes sztorik, hanem egy frissen szövött emberi háló is maradt a rendezvény után.

Győr, 2019. szeptember 11. – Horváth Márton, SZEhírek

Szokatlan jeleneteknek lehettek tanúi azok, akik a campuson jártak az elmúlt héten. Például egyáltalán nem hétköznapi, hogy a K1 kollégium földszintjén kialakított irodák táborvezetői vagy elsősegély-szobává alakulnak. Szintén egyedi pillanat, amikor a Széchenyi Étteremben ebéd közben nyakba akasztott hordozható hangfalból szólnak a ’90-es évek szintipop slágerei és az is különleges látvány, amikor a Multifunkciós Kollégium előtti füves területen spontán sorversenyeket rendeznek a csapatok. Ezek az évközben nem megfigyelhető jelenségek mind-mind exkluzívan a Gólyahéthez tartoznak – részei annak a miliőnek, amely áthatja az egész rendezvényt.

Igen, ez az a bizonyos „Gólyahét-hatás”. Ennek a rendezvénynek – a SZEN-hez hasonlóan – sajátos hangulata van. Ilyenkor valahogy nem tűnnek furcsának azok a dolgok, amik bármikor máskor extravagánsak lennének. Legyen az sörösdobozokból összeragasztott és magától értetődő természetességgel viselt gigantikus mexikói kalap vagy hangos „Köszönjük! Köszönjük!” skandálás az étteremben a vacsora átvétele után. Ebben a pár napban mindezek zöld lámpát kapnak: minden erő arra irányul, hogy akik részt vesznek az eseményen, jól érezzék magukat – és ráadásul ez teljesen normális legyen.

Mint korábbi cikkünkben írtuk, a Gólyahéten vannak informatív epizódok és vetélkedők is, ám az idő nagy részét a gólyák a csapatukkal töltik, ahol a vezetőik gondoskodnak arról, hogy így vagy úgy, de közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék a másikat. Emellett van még egy fontos funkciója is az úgynevezett „csapatfoglalkozásoknak”: ilyenkor szívják magukba az elsősök a hallgatói lét esszenciáját. Megtanulják a szakokhoz tartozó indulókat, dalokat, megismerik az egyetemi szállóigéket, hallanak helyi legendákról – egyszóval elsajátítják mindazt az identitást, ami egy felsőbbéves számára alapvetés. Ezáltal kovácsolódnak közösséggé a hallgatók.

A körben álló csapatok látványa csak évközben szokatlan a campuson, a Gólyahéten alapvetés. (Fotó: Horváth Márton)

 

Az egyetem teljes területén felbolydult az élet a Gólyahét napjai alatt. (Fotó: Májer Csaba József)

A szervezők természetesen úgy állították össze a programot, hogy megfelelő arányban legyenek a fizikumot igénybe vevő sorversenyek és az odafigyelést igénylő előadások. Utóbbiakat a délelőtti órákra időzítették. Szó esett többek között a DiákHitelről, a juttatásokról (szociális támogatásról és ösztöndíjakról), az egyetemi testnevelésről és sportlehetőségekről, valamint Dr. Kovács Zsolt főigazgató egy órában összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat az egyetem szervezeti felépítéséről, a kreditrendszerről és a TVSZ/TJSZ legfontosabb passzusairól. Egyszóval mindarról, amire egy elsőéves hallgatónak figyelnie kell.

 

Dr. Kovács Zsolt főigazgató a D1-es teremben tartott eligazítást a gólyáknak. (Fotó: Horváth Márton)

A csütörtöki megnyitón Dr. Fekete Dávid, Győr alpolgármestere és Dr. Földesi Péter, a Széchenyi István Egyetem rektora köszöntötte a gólyákat. Mindketten hangsúlyozták, jó döntést hoztak azok, akik Győr és a Széchenyi-egyetem mellett tették le a garast, hiszen egy csodálatos városba és egy dinamikusan fejlődő felsőoktatási intézménybe érkeztek.

Dr. Földesi Péter beszédében bíztatott mindenkit, hogy amikor végez, legyen legalább annyira fitt és energikus, mint amilyen most, tehát a sportolás fontosságára hívta fel a figyelmet. Emellett a lemorzsolódásról is beszélt: „Maradjanak velünk! Szeretnék mindenkivel találkozni a diplomaosztón” – mondta, és azt is hozzátette: „Jöjjenek mesterképzésre, aztán doktori iskolába, aztán legyenek tanársegédek, adjunktusok, docensek, tanszékvezetők, dékánok és bizony rektorok. Lehet, hogy itt ül az a hallgató, aki 30 év múlva az egyetem vezetője lesz” – hangzott el. Végül a rektor a külföldi hallgatókhoz fordult, akiket szintén üdvözölt az egyetemi polgárok között.

 

Dr. Földesi Péter rektor kiemelte: „Jó időben vagyunk, jó helyen. Életük legjobb döntését hozták, hogy hozzánk jöttek." (Fotó: Májer Csaba József)

Egy volt közülük Patricio Cortes, aki Mexikóból érkezett Győrbe. Patricio Stipendium Hungaricum ösztöndíjas. Egy évet már eltöltött Szegeden, ahol kizárólag a magyar nyelv tanulásával foglalkozhatott. „Azért jöttem Győrbe, mert itt logisztikai mérnöknek tanulhatok. Nagyon tetszik, hogy közel van Budapest, Bécs és Pozsony, kiválóak az utazási lehetőségek. A városközpont szép, tiszta, a campus pedig a legjobb, amit láttam az életemben” – fogalmazott. A mexikói fiú a Gólyahét rendezvényeit is nagyon élvezte, sok külföldi hallgatót megismert. Még legalább 7 féléven keresztül itt lesz Győrben – ő már egyike azoknak, akik angol nyelvű alapképzést is elkezdhettek a folyamatosan nemzetköziesedő Széchenyi István Egyetemen.

 

Patricio szerint ez a legszebb campus, amit valaha látott. (Fotó: Horváth Márton)

Természetesen a magyarok közül is sok elsőévessel beszélgettünk. Hamar híre kelt a táborban, hogy van itt egy lány, aki nem elég, hogy előkelő helyezést ért el a Miss Balaton szépségversenyen, még nem átall – mindenféle sztereotípiát meghazudtolva – hibrid-hajtású autótechnikusként is dolgozni. Parragh Dóra – megszerzett technikusi végzettsége mellett – járműmérnöknek készül, és mint kiderült, az autószerelőként keresett nyári fizetéséből egy klasszikus 1200-as Ladát szeretne vásárolni. Szenvedélye az autózás, ezért is választotta a Széchenyi István Egyetemet. Tetszik neki a sok szakmai lehetőség – elképzelhetőnek tartja, hogy valamelyik hallgatói szervezethez csatlakozik is a közeljövőben.


Parragh Dóra egyik gólyatársával épp szőlőcukorért ugrott be az EÜ-szobába. (Fotó: Horváth Márton)

Ha kimerítő riportot szeretnénk írni a Gólyahétről, fontos megemlékeznünk az úgynevezett „EÜ-szobáról” is. Legutóbbi cikkünkben is említettük, hogy a szervezők hallgatókból álló egészségügyi szolgálattal készülnek az eseményre, most pedig – a délelőtti műszakban – meg is látogattuk a csapatot.

Az „EÜ-szoba” már harmadik alkalommal működik a Gólyahét alatt és mint mindig, most is a K1 földszintjén lévő egyik hallgatói irodában kapott helyet. A teljes napon át tartó szolgálat legfőbb feladata az egyszerűbb akut problémák megoldása. Mint Bognár Adrienn, a szoba vezetője elmondta, sokan keresik őket fájdalomcsillapítóért, de gyakran kell eljárniuk különböző sebesülések ügyében is. Sokan keresik őket amiatt, hogy kérjenek „eü-koktélt”, ami a Gólyahét speciális életelixírje: mindent orvosol a fejfájástól a kezdődő torokgyulladásig. Egyébként egyáltalán nem valami varázsitalról van szó; a csodaszer valójában fél liter folyadék, némi magnézium-kalcium pezsgőtablettával.

„Több műszakban dolgozunk, folyamatosan váltjuk egymást. Nem ez a hét életünk legkipihentebb hete, de azért élvezzük. Kicsit kevesen vagyunk, de szerencsére mindig akad valaki, aki tud segíteni. Nem unatkozunk” – ecsetelte Adrienn. „A gólyák nagyon hálásak, szoktak hozni nekünk ajándékot is. Vannak, akik visszajáró vendégeink, mindig beköszönnek, megnézik, mi van velünk. Sőt, olyanról is hallottunk, hogy valakik az indulójukba is belefoglaltak minket, eü-s lányokat” – mesélte.

 

Az EÜ-szoba lelkes csapata. Balról negyedik Bognár Adrienn, az ESK kari HÖK elnöke. (Fotó: Horváth Márton)

 

Az EÜ-szoba kelléktára, avagy minden, ami a Gólyahét "túléléséhez" szükséges. (Fotó: Horváth Márton)

A Gólyahét legnagyobb attrakciója, egyben befejező akkordja a záróvetélkedő, amelynek keretében a csapatok egy nagy, több számból álló versenyben megmérkőznek egymással. Minden alakulat a tematikájának megfelelő teljes harci díszben érkezik, ahol előadják indulójukat, valamint a betanult koreográfiát. Mindezt a zsűri pontozza, majd elkezdődik a viadal, ahol különböző ügyességi feladatokban derül ki, ki a jobb.

A P1-es parkolóházban ilyenkor közel ezer hallgató tartózkodik egyszerre, a talpalávalót pedig a Kollégiumi Stúdió szolgáltatja. Mondanunk sem kell, a hangulat eufórikus, ez a program minden értelemben a Gólyahét csúcspontja. Ráadásul egy nemhivatalos öregdiák találkozó is, hiszen rengeteg korábbi hallgató visszatér ilyenkor tanulmányai színhelyére. Ennek oka többek között az is, hogy a záróvetélkedőn a gólyák mellett minden senior és szervező ott van, így koncentráltan, egy helyen lehet találkozni a régi „harcostársakkal”. Az eredményhirdetés után pedig – szokás szerint – hatalmas kört alkot mindenki és kollektív egymás vállára borulás zárja a rendezvényt (ami természetesen szombat éjszaka még folytatódott a Bridge-ben).

 

Már harmadik éve a P1 parkolóház ad otthont a záróvetélkedőnek. (Fotó: Májer Csaba József)

 

A záróvetélkedő után a buli a Bridge-ben folytatódott. (Fotó: Májer Csaba József)

A Gólyahét szombaton véget ért, vasárnap az ideiglenes elsősök kiköltöztek a kollégiumból és jöttek helyükre az állandó lakók. A fentebb sokat citált jellegzetes fesztiválhangulat egy csapásra megszűnt: a pár napra sarkaiból kiforgatott világ visszarendeződött és menthetetlenül elkezdődött a tanév. Mintha hirtelen felébredtünk volna egy álomból és ránk köszöntött volna a valóság. A bulizó gólyákat felváltották az egyetemisták, a Gólyahetet pedig a hétköznapok.

Meddig tart akkor egy gólyacsapat szavatossága? - töprenghetnénk, de ne tegyük, mert rossz a feltett kérdés. A Gólyahét ugyanis bár valóban közösséget teremt, amelyből egyes ismeretségek fennmaradnak, barátsággá nemesednek (mások idővel eltűnnek), nem arról szól, hogy ezekben a társaságokban kell tölteni a következő három-négy évet. A csapattalálkozók nem tartanak örökké, hiszen ahogy az ember beleszervesül az egyetem vérkeringésébe, megtalálja azokat a kis köröket, amikben aztán otthonosan mozog – legyen az egy hallgatói szervezetben, egy kollégiumi folyosón vagy a tanórákon. A Gólyahét által szőtt háló, a széchenyisek nagy családja azonban mindvégig megmarad, és nem csak a tanulmányok végéig, hanem azok után is biztos támaszként szolgál.

Események

Vizsgaidőszak kezdete 2019. december 16.
Szenátusi Ülés 2019. december 16. 14:00 - 16:00
Egyetemi Ádventi Gyertyagyújtás 2019. december 16. 18:00 - 19:00
Téli ünnepi nyitvatartási rend 2019. december 21. - 2020. január 1.