Sérült gyerekek ezreinek segíthet a győri egyetemista

Végtaghiányos gyerekeknél nagy fejfájást okoz a szülőknek a megfelelő protézis kiválasztása: az olcsóbb darabok általában keveset tudnak, a jobbakhoz viszont csak borsos áron lehet hozzájutni. Hogy döntsön ilyenkor az ember? Erre a kérdésre saját fejlesztésű robotkezével adná meg a választ Vas Alexa Zsófia, a Széchenyi István Egyetem hallgatója, aki startupján keresztül „anyagáron” biztosítana művégtagot minden rászorulónak. Az ötlet már most nagy sikernek örvend: a női vállalkozókat támogató GUILD a tíz legígéretesebb magyar kezdeményezés közé sorolta a projektet.

Győr, 2020. június 14. – Horváth Márton, SZEhírek

Vas Alexa Zsófiát portálunk rendszeres olvasóinak aligha kell bemutatni. Ő volt az a lány, aki már gimnazista korában saját robotkezet épített a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Persze, mondhatnánk, sok ilyen robotkéz létezik, mi ebben az újdonság? A dolog jelentősége nem a technikai megvalósításban rejlik, hanem a mögöttes koncepcióban: Alexa ugyanis bebizonyította, hogy hétköznapi eszközök segítségével, gyakorlatilag fillérekből is kihozható egy elektronikát is tartalmazó művégtag – ez pedig hatalmas fegyvertény egy olyan piacon, ahol az átlagos protéziseket is aranyáron mérik.

A projekt amellett, hogy rengeteg tapasztalattal járt Alexa számára megalapozta a hírnevét is: szerepelt a Duna TV-ben, írt róla a Blikk, a Qubit pedig egyenesen az év emberének választotta 2018-ban. Trendi megjelenése miatt a tudománynépszerűsítő világ kedvelt arcává vált, így előszeretettel hívták előadni olyan rendezvényekre, mint a Kamaszkonferencia, a Kísérletbazár vagy a Kutatók Éjszakája.

Alexa a Qubit „Év embere" díjával 2018 decemberében. (Forrás: Qubit)

 

Ebben a cikkben mosolygó robotlányként hivatkoztak rá, de volt, ahol úgy mutatták be, hogy ő a magyar Tony Stark. (Forrás: Vas Alexa Zsófia)

A külvilág számára úgy tűnhetett, a történet itt véget is ért. Valójában épp ellenkezőleg: még csak most kezdődik igazán.

A háttérben ugyanis régóta zajlik egy, még az előzőnél is nagyobb dobás előkészítése. A cél az, hogy a prototípusból megvásárolható termék legyen. Alexa ennek érdekében az utóbbi egy évben csapatot szervezett maga köré és startup vállalkozást alapított Low-Cost Robotics néven. Jelenleg a K&H Start It Up inkubátorprogram biztosít számukra támogatást, amelynek keretében más, hasonló csapatokkal dolgoznak együtt a győri iparkamara épületének egyik közösségi irodájában. 

„A kezdetektől fogva az volt a cél, hogy a robotkézből egyszer termék legyen. Nem akartam egy vitrinben őrizgetni” – szögezte le portálunknak Alexa.

„Annak idején azért kezdtem el a prototípust fejlesztését, mert szerettem volna egy elérhető árú, ennek ellenére mégis jól használható protézist készíteni. Persze akkor még nem tudtam, mi fog kisülni a dologból… Azt sem tudtam, egyáltalán képes vagyok-e rá... Azelőtt sosem csináltam ilyet, még egy műszaki ábrát sem tudtam leolvasni. A forrasztást is YouTube videókból tanultam meg” – elevenítette fel a kezdeteket.

A végeredmény persze ismert: a fiatal lánynak sikerült elkészítene egy olyan prototípust, amellyel különdíjat nyert a Tudományos Diákkörök Kárpát-medencei Konferenciáján.

 

A sokat emlegetett robotkéz. Alexa ezt még a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen építette 2018-ban. (Fotó: Májer Csaba József)


Miért pont startup?

A sikerek után Alexa leérettségizett, majd beiratkozott a Széchenyi István Egyetemre. A robotkéz kapcsán több lehetőség is felmerült: ír róla egy garantáltan dobogós TDK-dolgozatot, megpróbálja szabadalmaztatni találmányként, vagy megkísérel vállalkozást szervezni köré. Alexa ez utóbbit választotta.

„Eleinte nem startupban gondolkodtam. Ijesztőnek találtam ezt a lehetőséget, mert egy protézisből nem szabad üzletet csinálni. Aztán rájöttem, ez nem feltétlenül rossz dolog, csak úgy kell véghezvinni, hogy abból a vevők is profitáljanak” – ismertette ars poeticáját. Ez az oka, hogy nem is fogadna el bárkitől pénzt: ha egy befektető pusztán csak azért szállna be, hogy sokat keressen, akkor vele nem várható együttműködés.

„Csak olyan tulajdonostársat tudok elképzelni, akiben a hatodik érzékem is megbízik. Ilyen ideális partner lenne számunkra egy üzleti angyal, akinek nem a haszon az elsődleges szempont, és aki némi üzletrészért cserébe hagyja, hogy megvalósíthassuk az álmunkat” – szögezte le az alapító.

 

Alexa párjával, a szintén gépészmérnöknek tanuló Povlács Beliánnal vágott bele élete eddigi legnagyobb kalandjába. (Fotó: Májer Csaba József)

A startuppal kapcsolatban Alexa legfontosabb célkitűzése, hogy megfizethető, mégis használható protézist tudjon biztosítani 6 és 16 év közötti gyerekeknek. Jelenleg ugyanis pont ez az a korosztály, amelyik számára a legnehezebb művégtagot beszerezni. A piacon elérhető termékek általában nem kímélik a szülők pénztárcáját, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a gyerekek folyamatosan nőnek, így gyakori cserére van szükség. Ez az oka annak, hogy sokan inkább úgy döntenek, megtanulnak egy kézzel élni, mintsem költsenek egy olyan protézisre, amit nem is szeretnek igazán – ami Alexa szerint azért is nagy probléma, mert ilyen esetben felnőttként már idegennek érzik a művégtagot, amit képtelenek megszokni.

„Azt szeretnénk, hogy minden gyereknek legyen esélye ahhoz, hogy protézishez jusson. Ehhez az szükséges, hogy már nagyon fiatalon legyen lehetőségük ilyet vásárolni. Mi őket célozzuk meg a Low-Cost Roboticsszal” – fejtette ki portálunknak Alexa, aki szerint egy 3D nyomtatott, újrahasznosítható anyagból készülő, eldobható művégtagot a szülők sem fognak sajnálni, így nyugodtan játszhat vele a gyerek.

„Senkinek nem fog fájni a szíve, ha három hónap után »ki kell dobni« a protézisünket, mert adunk újat. Aztán ha a gyerek tizenhat éves lesz, akkor ott lesz a következő lépcső, egy profibb kéz, amit már nem tőlünk fog kapni. Még később, amikor már van saját keresete, vehet magának egy csúcsszuper kezet, amit szintén nem mi gyártunk. Ebben a folyamatban mi csak az első fázis lennénk, rajtunk keresztül ismerkedne a gyerek a protézissel” – vázolta fel elképzelését Alexa.

 

Belián és Alexa a K&H közösségi irodájában bemutatkozó plakátot készítenek egy startup-versenyre. (Fotó: Májer Csaba József)


Az üzleti modell

De mégis hogyan lehet ilyen alacsonyan tartani egy protézis árát? A Low-Cost Robotics üzleti modellje minden kérdésre megnyugtató választ ad.

„Három pillére lesz a Low-Cost Roboticsnak, amellyel megvalósítható a tervünk. Egyrészt arra fogjuk biztatni a vállalatokat, hogy jótékonysági akció keretében vásároljanak protéziseket például egymillió forint értékben, amit aztán közösen szétoszthatunk az igénylők között. Másrészt a webshopunkban lesz lehetőség személyre szabott díszítést kérni a termékeinkre, így egy Swarovski-kövekkel kirakott vagy egy szuperhőskéznek álcázott művégtagért jóval többet tudunk elkérni. Harmadrészt kesztyűként felhúzható játékkezeket is fogunk forgalmazni, amelyeket kicsit drágábban adunk majd, hogy a különbözetből tudjuk finanszírozni az alacsony árú protézisek költségeit” – fejtette ki az alapító.

Alexa szerint a játékkéz azért is fontos, mert szocializáló hatása van. A gyerekeket ugyanis sokan szekálják, amiért különböznek a többiektől. A játékokkal ezt szeretnék megfordítani: akinek művégtagja van, ne ciki legyen az osztályban, hanem menő.

„Azt akarjuk elérni, hogy ha valaki besétál reggel az iskolába egy vasemberes kézzel, mindenki azt mondja, ilyen nekem is kell. Ha ez sikerül, már nyert ügyünk van. A közös játék során a gyerekek könnyebben megértik művégtagos társuk helyzetét, így gyakorlatilag egy sikeres érzékenyítési folyamat megy végbe esetükben” – mutatott rá Alexa, miközben arra is felhívta a figyelmet, hogy ezáltal enyhülhet azoknak a művégtaggal élő gyerekeknek az elszigeteltsége, akiket egészséges társaik eddig kihagytak mindenből.

Természetesen ezzel kapcsolatban rengeteg részletet ki kell még dolgozni. Az egyik ilyen kihívás azzal kapcsolatos, hogy a kesztyű nem készen megvásárolható módon kerül a boltok polcaira, hanem ún. DIY kit formában. Ez azt jelenti, hogy a gyerek alkatrészekben kapja meg a játékot, amit magának kell összeraknia, mint egy legót. A termékfejlesztés oldaláról épp ez okoz majd nehézséget: ügyelniük kell arra, hogy ne legyen se túl egyszerű, se túl bonyolult feladat a megépítés. Ugyanakkor nagy könnyebbség, hogy a játékkéz esetén nem kell olyan szigorú kritériumoknak megfelelni, mint egy protézis esetében, hiszen ez egy szórakoztató termék, nem egy orvostechnikai eszköz. Így az sem probléma, ha nem illeszkedik tökéletesen a gyerek kezére vagy lötyög picit – ezeket nem is személyre szabott méretekben, hanem fix, S, M, L, XL, XXL standardok szerint fogják árusítani.

 

Alexa úgy számol, pár évig még biztos startup marad a Low-Cost Robotics. Egyelőre nem tervezi leadni a Cégbíróságon a bejegyzési kérelmet. (Forrás: Vas Alexa Zsófia)

A különböző extrákkal ellátott protézisektől is jelentős bevételt vár a csapat. Alexa ezeket egy pizzarendeléshez hasonlította.

„Lesz egy alap modellünk, amelyet úgy képzeljünk el, mint a pizza tésztája. Erre aztán különböző »feltéteket« kérhet a vevő. Egyszerűbb esetben ez lehet pusztán aranybevonat, de olyan is előfordulhat, hogy valaki a saját rajzát szeretné a protézisre mintázatnak. Igyekezni fogunk minden megrendelést teljesíteni, bár el tudom képzelni, hogy valamire nemet kell mondanunk. Mindenesetre fontos érteni, hogy ez mind csak külsőség, a termék funkcionalitása ettől nem változik” – fogalmazott.

Alexa és csapata úgy számol, a játékokból és az egyedi díszítésű protézisekből befolyó összeg már lehetővé teszi, hogy a rászoruló családoknak rendkívül kedvezményesen, szinte anyagáron adják a műkezeket. Ezenkívül ahol csak tudnak, faragnak a kiadásokon: nem költenek marketingre, saját maguk szerkesztik meg a logójukat, a protézisek modelljeit egyetemi licenszes programmal tervezik. Jelenleg - a K&H támogatása révén - irodabérlésre sem kell pénzt fordítaniuk.

A Low-Cost Robotics különdíjas lett a Social Impact Award versenyen, amelyben a startupok társadalmi hatását értékelik a bírák. (Forrás: Vas Alexa Zsófia)

Megtudtuk azt is, hogy nem izomerőre lesz szükség a protézis működtetéséhez, hanem a kézcsonk idegvégződései által generált jelekre. „Ezekből a szeretnénk leolvasni a páciens akaratát. Ehhez nagyon sok szenzorra és nagyon sok mérésre lesz szükség” – jegyezte meg Alexa, aki ennél többet nem árult el a működési elvről – arról viszont szívesen beszélt, hogy a 3D nyomtatással készülő műkezet fokozott ökotudatossággal fejlesztik.

„Fontos számunkra, hogy a projekt környezeti lábnyoma minimális legyen” – hangsúlyozta Alexa. „Ennek érdekében a protézisünk lebomló műanyagból fog készülni. A használt, kinőtt művégtag visszaváltható lesz nálunk. Szintén a fenntarthatósághoz tartozik, hogy Európán kívül nem tervezünk szállítani senkinek. Amerikába vagy Kínába eljuttatni egy terméket nagyon sok szennyezéssel jár, ezért inkább maradnánk a kontinensen” – húzta alá.

 

Alexát számos előadásra, beszélgetésre hívják szerte az országban. (Forrás: Vas Alexa Zsófia)


Mikor lesz ebből termék?

„Jelenleg minden erőnkkel az alapmodell elkészítésén dolgozunk. Bár a Pázmányon épített kéz jó tapasztalat volt, a tervezést teljesen a nulláról kellett kezdenünk. A fejlesztés végeztével ráadásul még egy tesztelési időszak is szükséges, ami szintén hónapokat vesz majd igénybe. Ebbe egyébként be szeretnénk vonni alapítványokat, akik számára ingyenesen biztosítanánk pár protézist, hogy aztán a visszajelzéseik mentén javítsuk az esetleges hibákat. Összességében azt tudom mondani, hogy akár két évbe is telhet, mire a végső verziót ki tudjuk adni a kezeink közül” – foglalta össze helyzetüket a fiatal lány.

Persze Alexáék addig sem unatkoznak. Igyekeznek minden lehetőséget kihasználni, hogy megmutassák magukat a világnak: versenyekre járnak, különböző programokban vesznek részt. 2019-ben bekerültek a Social Impact Award döntősei közé, melynek nyomán a GUILD női vállalkozókat segítő szervezet a tíz legfigyelemreméltóbb magyar startup közé sorolta őket. Legfrissebb eredményük, hogy második helyezést és különdíjat értek el az ELTE innovatív hallgatói ötletpályázatán.

 

A Low-Cost Robotics csapata. (Forrás: Vas Alexa Zsófia)

„A Social Impact Award óta lehet startupról beszélni. Tavaly májusban regisztráltunk a versenyre, majd júliusban küldtek egy e-mailt, hogy bekerültünk a nyolc finalista közé. Ekkor hittem el, hogy erre valóban szüksége lehet a világnak. Mondtam is a páromnak, aki szintén gépészmérnök hallgató az egyetemen, hogy most már nincs megállás, startupot kell alapítanunk. Közöltem vele, hogy nem szeretném egyedül csinálni, örülnék, ha velem tartana. Ő meg nem mert ellenkezni” – tréfálkozott Alexa. A csapathoz még csatlakozott Kovács Tamás informatikus hallgató (ő az ELTE-re jár), jelenleg hárman alkotják a kemény magot.

„Mi nem ebből akarunk meggazdagodni” – fűzte hozzá az egyetemista lány. „Azért tanulunk mérnöknek, hogy legyen egy szuper állásunk egy jó cégnél, ennél nem vágyunk többre. A startupot mindannyian a szívügyünknek tekintjük, ami egyben szakmai kihívás is. Bízunk benne, hogy sokáig tudjuk majd csinálni” – zárta nyilatkozatát.

Események

Alkotóhét 2020. szeptember 21. - 2020. szeptember 26.
Elektronikus ZH nap 2020. szeptember 24.
Levelező tagozat óráinak időpontja 2020. szeptember 25. - 2020. szeptember 26.
Szenátusi Ülés 2020. szeptember 28. 14:00 - 16:00
Levelező tagozat óráinak időpontja 2020. október 2. - 2020. október 3.