Hildesek járhatták körbe a felújítás alatt lévő óvári várat

Győri Műszaki SZC Hild József Építőipari Szakgimnáziumának diákjai az erdélyi, csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola tanulóival közösen a „Határtalanul” program keretében látogattak el Mosonmagyaróvárra, és nézték meg a várfelújítási munkálatokat a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán. A legjobbkor jöttek, feltárás közben járhatták végig a felbontott aljzatot és tapinthatták meg az évszázados falrétegeket.

Győr, 2019. június 13. – SZEhírek, Nyerges Csaba


„A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében” – mondhatta Dobó István a XVI. században. Akkoriban a magyaróvári vár már évszázados történelemmel bírt. Mire a gazdászképzés a XIX. század elején meghonosodott a városban, már egymásra rétegződött a limesre települt Ad Flexum római helyőrség, a mosoni Árpád-kori palánkvár, valamint a XIII. századtól számtalanszor elfoglalt és visszafoglalt, többször felgyújtott és átépült, sokszor gazdát cserélt óvári vár az egykori várkápolnával.

A győri Hild- és a csíkszeredai Kós-középiskola diákjai a magyaróvári vár előtt.

Dr. Domiczi Endre, az egyetem munkatársa, Giczi Róbert építésvezető és Eszes Tibor építész (Szabó és Társa Belsőépítészeti Kft.) fogadta a hildeseket a várban. „A XV. századtól, a Szentgyörgyi-Bazíni grófok korától adhatott álladó otthont főúri családoknak a saroktornyos, akkor még valószínűleg egyemeletes vár. Olyan lehetett ez, mint a Trónok harca sorozat, ahol mire megszerettünk egy karaktert, már el is tűnt. A Szentgyörgyiek kihaltával is így történhetett, és a vár uradalmaival a koronára szállt. 1521-ben II. Lajos király feleségének, Máriának adományozta, aki Várkonyi Amadé Istvánt nevezte ki várkapitánynak” – magyarázta Domiczi Endre a vár történetét a diákoknak. Kitért a törökdúlásra, az itáliai hadmérnökök bevonására, akik ágyúbástyás övvel kerítették körbe a középkori vármagot, és akkor jöhetett létre a várárok és várpince is. Az utóbbit a kor szokásainak megfelelően vastag agyagréteggel szigetelték. Érdekesség, hogy amikor 2005-ben felújították, nem került vissza rá a szigetelés, így aztán be is ázik, a sáncpince használhatatlan. „Ez is mutatja, hogy nem kell mindent megbolygatni, ami régi, és új technológiával kiváltani” – világított rá Domiczi Endre.

A következő évszázadokban ismét leégett a vár, és megint többször újjáépítették. Az erős, jól kiépült vízi vár hadi jelentősége a Rákóczi-szabadságharc után halványult el. A Habsburgok ugyan nem robbantották föl, de elvitték a hadfelszerelést. (Egy részét állítólag helyben befalazták, de még nem sikerült megtalálni.) Jó ideig ezután magtárként használták az óvári várat, mígnem Mária Terézia lányának, Mária Krisztinának és férjének, Albert Kázmér szász-tescheni hercegnek adta jegyajándékba. Uradalmai fenntartásához a hercegnek jól kiképzett jószágkormányzókra volt szüksége, ezért is hozta létre 1818-ban a Magyaróvári Mezőgazdasági Felsőbb Tanintézetet, és megkezdődött a vár máig tartó, legújabb, fénylő fejezete. Akkor alakult ki az épület jelenlegi, kétemeletes szerkezete is a lépcsőházakkal.

 

Eszes Tibor és Dr. Domiczi Endre kísérte körbe a látogatókat.

A diákokat Eszes Tibor műemléki felelős műszaki vezető vitte végig a felújítás alatt lévő óvári várban, amelynek a földszinti részén turisztikai fejlesztésként interaktív kiállítóteret, múzeumot alakítanak ki, a belső udvar pedig egyedi rendezvénytérré is válik a GINOP-7.1.1-15-2016-00026 azonosítószámú projekt keretében.

Az aljzatot felbontották, előkerültek középkori várfal részletek, a várkápolna valószínűsíthető alapjai, boltíves pinceszakaszok. Mintha hirtelen kiszabadult volna csaknem ezer év vártörténete, és aki eggyé tudott válni a látogatók közül a térrel, megérezhetett foszlányokat, visszhangzó, áradó mondattöredékeket az előttünk járt sok-sok nemzedék életéből. Az építész elmondta a diákoknak, hogyan változott például a vakolatok összetétele a történelem során. „Felfedezősdit játszhattok. Ha fehér, világos a vakolat, nincs benne cement, már jó úton jártok. A belső terekben láthattok középkori, reneszánsz, barokk vakolatokat is. A barokk habarcsban ott van a gömbölyű szemű, folyami kavics. Az ezernyolcszázas évek végétől már zúzott, vágott kő is került bele. Olyan vegyes korú téglafalakkal találkozhattok közben, amiknek a vastagsága akár a két és fél métert is eléri” – hívta fel a figyelmet Eszes Tibor.

A felújítás során úgy alakítják ki a padozatot, hogy a padlótest nem fog nekifeszülni a falaknak, gyakorlatilag „úszni” fognak a terek közepén a padlófűtés mezők, és újra kutatható marad az aljzat. A vastag falak kellemes klímát biztosítanak az épületben, nagy melegben sem szalad fel a hőmérséklet.  „Örülnék, ha a történeti építészet, a várépítészet erősebb hatással lenne a mára, és épületeinkből nem spórolnák ki a falvastagságot, hanem inkább növelnék. Nemcsak hőszigetelő anyagokkal kellene operálni” – hívta fel a leendő építészek figyelmét Eszes Tibor. „Az építőiparban oda kellene figyelni, hogy a mai klimatikus viszonyok között vastagabb falakkal is lehet védekezni a meleg és a hideg ellen, nem csak pára- és légzáró szendvicsrétegekkel” – mutatott rá az építész, miközben az óvári vár ódon falai között a diákok mindvégig élvezhették a kellemes hőmérsékletet.

 

Nemcsak a kiállítás anyaga, hanem az építészeti környezet is biztosan vonzó lesz a látogatóknak.

 

Ilyen gyönyörű, muzeális kilincsekkel nyithattak be az ódon várépületbe az elmúlt kétszáz év gazdászgenerációi.

Események

Nyári ügyeleti rend 2019. július 29. 00:00 - 2019. augusztus 20. 23:00
Melegvíz szolgáltatás szünetelése 2019. augusztus 6. 03:00 - 20:00
WAKO utánpótlás Kick-box Európa-bajnokság 2019. augusztus 24. - 2019. szeptember 1.