ÉLESZTŐ: nemzetközi építész alkotóhét a Torula Művészházban szép metafórákkal

Tizenhetedik alkalommal rendezett Alkotóhetet a Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszéke. A hét témája az „ÉLESZTŐ” volt, nem véletlenül, hiszen a nyolc magyar és cseh egyetem építészhallgatóinak, oktatóinak részvételével az alkotóhetet a Concilium Arts Alapítvány kezelésében álló Torula Művésztérben tartották. Az épület korábban élesztőüzemnek adott helyet.

Győr, 2018. október 3. – SZEhírek, Nyerges Csaba, fotók: Májer Csaba József

Az Alkotóhét munkájának eredményeként installációkat, térbeli „akciókat” készítettek az építészhallgatók egy funkcióját vesztett, de sajátos szépséggel, izgalmas térbeliséggel rendelkező ipari csarnok újraélesztésére. A 10-12 fős csoportokban vegyesen, több egyetem diákjai dolgoztak együtt tanárok támogatásával.

 

Építészhallgatók a műanyagpalack rengetegben.

„Nagyon intenzív és szép héten vagyunk túl. Kiléptünk a műteremház falai közül, és újra benépesítettünk  egy már nem használt épületet, ahol annak idején nagy mennyiségben, exportra állították elő a torula élesztőt a Győri Szeszgyárban.  Az alkotóhét azért is kapta az Élesztő címet, mert egy élesztő előállítására használt, felhagyott tér újraélesztését céloztuk meg, ahol a csapatok nem egymással versenyeztek. Ellenkezőleg. Párbeszédet folytattak a többiekkel és az óriási térrel is, így születtek meg végül az egymáshoz kapcsolódó installációk, összefűződve egy nagy közös alkotásként” – mondja Czigány Tamás DLA, tanszékvezető egyetemi docens, az alkotóhét vezetője. Azt már mi magunk tesszük hozzá, hogy az élesztő kifejezés a kiváló győri képzésre is utalhat, ahol a kiforrott tudású frissdiplomás építészek a legmodernebb nemzetközi trendeken alapuló, mégis ízig-vérig egyedi és különleges győri tudással felvértezve kezdhetik a pályájukat.   

A zárónapon látogattunk ki a Torula Művésztérbe, amikor a csapatok bemutatták az elkészült installációkat. A termelés megszűntetése óta a többemeletes épületnek gyakorlatilag csak a falai maradtak. Apró részletek árulkodnak arról, hogy itt korábban intenzív munka folyt. A lépések millióitól megkopott lépcsőfokok, néhány felirat a falakon, és az otthagyott, mára már haszontalanná vált tárgyak, göngyölegek összevisszasága.

 

Egy kanyargós, sötét barlangon keresztül lehet bejutni a Torula Művésztérbe.

Egy építészcsapat a bejáratot is újragondolta. Vaksötét, kanyargó barlangot építettek, amin a látogatók végig tapogatódzva a művésztérbe juthatnak. „A mi installációnk neve az állapotváltozás nevet kapta. A kérdés az, hogy ki, milyen állapotváltozáson megy keresztül, mire átjut a labirintuson. Olyan belépőt szerettünk volna megalkotni, ami ennek az óriási belső térnek a nagyságát nyomatékosítja a beszűkült, sötét átjáróval. Amibe itt-ott azért bevillan a fény az ipari hűtőbetét elemekből készült barlang falán keresztül” – mondja a csoportja nevében a zalaegerszegi Horváth Gergő, aki harmadéves a Széchenyi István Egyetem építészképzésén. A színházban is elsötétül egy pillanatra a nézőtér az előadás megkezdése előtt, miért ne lehetne ez ugyanígy egy kiállítótér bejáratánál.

Beljebb megyünk az épületben, és sorra tárulnak fel az installációk mögötti gondolatok. A kitisztítás, a megjavítás, az újragondolás és a rombolás vezényszavak mentén épült performanszok világa például. Vagy a „százkilencben az öt” fantázia nevű installáció. Rugalmasan felfüggesztett nagyméretű műanyagpalack-rengeteg, belsejében zörgő ötforintosokkal, és egy hálóból készült, óriási hinta. „Azt az élményt szerettük volna visszaadni, amikor mi megláttuk ezt a teret. A felfedezést, a hangokat, zörejeket, a minket ért impressziókat, mindazt, hogyan hatottak ránk az itt heverő tárgyak, a rengeteg műanyagpalack, amit aztán újra értelmeztünk” – mondja Pozsgai Evelin, aki a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karáról érkezett az alkotóhétre, és debreceni, valamint győri hallgatókkal dolgozott együtt.

A következő installáció egy féreglyuk, ami az alkotók szándéka szerint dimenziókat köt össze, lehet az akár a múlt, akár a jövő. Aztán csehovi világba csöppenünk. Élő faleveleket fűztek hosszú fonalakra és lógattak le, mint egy álcahálót a mennyezetről egy több emelet magas tartály helyén. Mellette egy lassan mozgó, révedező hinta. A következő hetekben a kezdetben még élő levelek nagy része elszárad, lehull, élőből holttá válik az installáció. A hallgatók teremtették, tudatában annak, hogy alkotásuk elmúlik, ahogyan ez az épület is romossá vált. A könnyező lomb mellett, a másik tartály helyén egy élő szervet szimbolizáló, hatalmas installációt hozott létre a következő csoport, amibe belebújva megtapasztalhatja bárki, hogy milyen is egy szervezet parányi részévé válni. Felnézve, a messzi magasságban megpillanthatja önmaga távoli tükörképét.

Szép metafórákat álmodtak az alkotóhéten részt vevő építészhallgatók a Torula Művésztérben. Ahogyan az általuk tervezett, legsikerültebb épületek sora is azzá válhat a jövőben, igazi metafórává. Addig pedig, amíg a diákok keresik útjukat, helyüket a világban, kiforr a bor, és a nemes élesztők megteszik a hatásukat. Hogy milyen jól, azt a legutóbbi stáció is mutatja. Az egyik legrangosabb világépítészeti folyóiratban, a DOMUS-ban négy közép-európai egyetemet mutattak be. Magyarországról egyedül a győri építészképzést.

 

Egymás mellett a csehovi leveles kert és az élő szerv installáció.

Események

Munkaszüneti nap 2018. október 22.
Munkaszüneti nap 2018. október 23.
Elektronikus ZH nap 2018. október 24.
MÉK Ünnepi Szenátusi Ülés 2018. október 25. 10:00 - 11:00
Levelező oktatás kontaktóráinak időpontja 2018. október 26. 00:00 - 2018. október 27. 23:00