Egy húron pendülő zenekari hangszerek a győri campuson

A közös zenélés, a zenekari játékra nevelés, a zenei gondolkodás rugalmasságának elsajátítása, a nyitottság, a hangszerjáték személyre szabott fejlesztése, a reflektív szemléletmód megvalósítása fontos az előadóművészet, a klasszikus hangszerművész, a zenetanár és a zeneművésztanár képzésben egyaránt. A Széchenyi István Egyetem Művészeti Karán a Zenekari Hangszerek Tanszékre látogattunk.

Győr, 2019. február 13. – SZEhírek, Nyerges Csaba

A tanszék vezetője, Dr. Hontvári Csaba egyetemi docens, trombitatanár fontosnak tartja, hogy olyan kiváló hangszeresek kerüljenek ki a Művészeti Kar képzéseiről, akik közül jónéhányan meg tudják állni a  helyüket professzionális együttesekben is. Gyümölcsöző kapcsolatot építettek ki a győri és a szombathelyi zenekarokkal, és mindig büszkék arra, ha hallgatóik próbajátékot nyernek. Legutóbb egy oboistájuk került be például a Savaria Szimfonikus Zenekarba, de többen játszanak a Győri Filharmonikusoknál, a Győri Nemzeti Színház és a főváros számos zenekarában. Ezen kívül találkozhatunk volt széchenyis növendékekkel Európa vezető zenekaraiban is a Pozsonyi Operától és Rádiózenekartól a drezdai Staatskapelléig. Az utóbbiban például Varga Dóra, egykori fuvola szakos hallgató játssza az egyik legexponáltabb szólamot szóló pikolósként. De ugyanígy szerepet kapnak volt széchenyis növendékek New York komolyzenei életében is.

 

Dr. Hontvári Csaba szerint olyan ez, mint az életben: akkor jó, ha „egyben van” egy zenekar. Fotó: Májer Csaba József

Mit is jelent az együtt zenélés képessége, hogyan tudnak egy húron pendülni a zenészek az együttesekben? Dr. Hontvári Csaba szerint az egymásra figyelés egyik alapeleme a zenekarokban a ritmusjáték, vagyis az idő kezelésének egységesítése. Hogy együtt kezdjék, együtt fejezzék be a hangot, és a következőt is együtt és egységesen tudják indítani. A másik fontos összetevő az intonáció, vagyis, hogy a hangok, hangközök legyenek tiszták, pontosak. Különben nem tud szépen, strukturáltan megszólalni egy-egy akkord. Amihez megfelelő arányok is kellenek. Fontos, hogy az előírt dinamikával, karakterrel lépjen be egy hangszer, szerepét ismerve az adott környezetben és egyben alkalmazkodva is ahhoz.

A zenei értelmezés egységesítésében, az anyag és az intonáció tisztázásában a karmester természetesen segít, de ezt sok esetben önállóan is meg kell oldaniuk a zenészeknek. Fontos tehát, hogy a zenekar tagjainak jó hallása, arányérzéke és önkontrollja legyen. Tudniuk és érezniük kell, hogy mennyire játsszanak nyíltan vagy árnyaltan, éneklően vagy épp szárazan ahhoz, hogy a közönség eggyé válhasson a zenekarral.  

„A kamarazene interaktív folyamat, ahol a koncepció alakításába minden muzsikus beleszólhat. A nagyzenekarok szólamcsoportjai is rendelkeznek önállósággal, ugyanakkor a fő csapásirányt ott már a karmester szabja meg. Ha jól csinálja a dolgát, nehéz is másként játszani, mint ahogy ő szeretné” – világít rá Hontvári Csaba, hozzátéve, hogy pont olyan ez, mint az élet más területein. Az előadóművészetben is fontos, hogy összehangoltan, fókuszáltan, harmonikusan folyjon a munka. Miként a jó formában lévő sportolóra, csapatra szokták mondani, hogy „egyben van”, úgy a kamaraegyüttesek, zenekarok kapcsán sem más a cél.

A Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának hallgatói az intézmény két kiváló, saját zenekarában, a Győri Egyetemi Zenekarban és a Győr Symphonic Bandben is gyakorlatot, rutint szerezhetnek. Az egyetem együttesei úgy fejlődnek, akár egy fa törzse. Az új évfolyamokkal évről-évre mindig egy új gyűrű képződik, de a felsőbbévesek hozzák magukkal a korábbi időszak tapasztalatait, „évgyűrűit” is. Így a folytonos változás mellett a tradíciók és a fejlődés egyszerre vannak jelen a karon.

Ahogy a hangszerművész képzés során a zenekarokban, úgy a zenetanári képzésben is kellő gyakorlatot szerezhetnek a hallgatók a partner zeneiskolákban. Az előadóművészet alap-, és az erre épülő klasszikus hangszerművész mesterképzésben, valamint az osztatlan tanárképzésben is preferenciát élvez a gyakorlatorientáltság és a személyes, mester–tanítvány jelleg.

A Zenekari Hangszerek Tanszéken a legnépesebbek a hegedű, a fuvola és a gordonka tanszakok. A hallgatók egyéni képességeinek fejlesztéséről négy hegedűtanár, három fuvolatanár, két-két kürt- és gordonkatanár gondoskodik, a többi hangszeres képzésnek egy-egy oktatója van.

Dr. Hontvári Csaba fontosnak tartja, hogy ne csak a tanszéken, az órákon legyen a kezében a trombita, hanem aktív zenekari muzsikusként is használja a hangszerét. A Győri Nemzeti Színház zenekarának tagja, és kellemes emlékként idézi fel például Kodály Háry Jánosát, vagy Bernstein West Side Story című musicaljét. Hangszere tökéletesen illik az egyéniségéhez, mivel magában hordozza az Ikrek csillagjegy kettősségét. A szaracénoktól 8-900 évvel ezelőtt Európába visszakerült trombita egy jó zenész kezében a harci ethosz megszemélyesítésére ugyanúgy alkalmas, mint a virtuozitásra, vagy akár a lírikus karakter megszólaltatására.

A Zenekari Hangszerek Tanszéken sok-sok zenei korszak kiváló zeneszerzőjének számos remekművén keresztül ismertetik meg a zene lényegével a hallgatókat. A stabil alapokon nyugvó képzési kínálatot a jövőben tovább szeretnék bővíteni. Hangszerművész mesterképzés például a jelenleg meglévő fuvolán, klarinéton, hegedűn és trombitán túl jövő tanévtől a cselló és az oboa tanszakon is folyhat már, sőt, más hangszeres szakok indítása is tervben van. További új utakat nyitnak tehát, és olyan jelentős mérföldköveket raknak le, mint amilyen a jövő tanévben induló fúvószenekari karnagy mesterképzés megvalósítása lesz az Európa-szerte elismert győri Művészeti Karon. 

Események

Elektronikus ZH nap 2020. április 3. 08:00 - 15:00