Dr. Komlósi László professzor: „A bölcsészet újra a reneszánszát fogja élni!”

Dr. Komlósi László ízig-vérig bölcsész és született kommunikációs szakember. Ötödik évtizedét kezdte meg az akadémiai szférában a Széchenyi István Egyetem nyelvész professzora, és elkeserítené, ha a bölcsészet mellékvágányra szorulna hazánkban. Azért is, mert a folyamatosan változó, technológia-vezérelt világ megértését, a mesterséges intelligencia, a robotok korának értelmezését, az ezzel járó, húsbavágó etikai kérdések megválaszolását éppen a bölcsészek és társadalomtudósok segíthetik. Az ő együttműködésük megkerülhetetlen lesz a jövőben.

Győr, 2019. március 27. – SZEhírek, Nyerges Csaba, fotó: Májer Csaba József

A Pécsi Tudományegyetemen négy rektor mellett dolgozott. Külügyi rektorhelyettesként segítette a nemzetköziesítés folyamatát. Ugyanúgy, mint az utóbbi években a győri egyetemen, egészen hatvanöt éves koráig. Jelenleg a Menedzsment Campus kompetencia központ elnöke. Öt nyelven beszél, angolul, oroszul, németül, franciául, norvégül. Ötven országban járt, Kínában legalább tízszer.

 

Dr. Komlósi László professzor öt nyelven beszél, ötven országban járt, segítette az egyetem nemzetköziesítésének folyamatát.

„Számomra az egyik legérdekesebb kihívás most már az egyetemi pályám vége felé, hogy majdnem minden nap újabb és újabb feladatok találnak meg. Arra keresem például a választ, hogy mi szükséges a generációk közötti jó együttműködéshez? A Menedzsment Campust sem a hatvan év felettieknek építettük elsősorban, hanem a fiataloknak, akik már egy újfajta egyetemi modellben dolgozhatnak. Nemcsak oktathatnak és kutathatnak a campuson, hanem kiléphetnek a társadalom felé is. Kapcsolatot tarthatnak cégekkel, és nagyon jó, gyümölcsöző párbeszédek várhatók az akadémiai szféra és a gazdaság között. Sok új dolog, elképzelés, megközelítés születhet ezekben az emergens folyamatokban” – mondja Komlósi László.

Szülei kiváló tanárok voltak. Édesapja neveléselmélettel és neveléstörténettel foglalkozott Debrecenben, aztán Pécsett, a pedagógusképzésben élte le az életét. A négy testvér mégsem a tanárt látta a szüleiben, hiszen életre szóló példát kaptak tőlük. Korán bevonták őket a döntésekbe.  Amíg mindenki ki nem repült, nagyon összetartó, egymást segítő családban éltek.

„A szüleim már ’59-ben az NDK-ba mehettek tanulmányútra, ’61-ben Franciaországba, ’64-ben pedig Kijevbe és Moszkvába. Ha külföldi vendégek jöttek hozzánk, ami gyakran előfordult, nem engedték meg, hogy magunk között magyarul sustorogjunk. Gyerekként is a felnőttek által használt közös nyelven kellett megpróbálnunk bekapcsolódni a beszélgetésbe. Azzal a kis nyelvtudásunkkal, amink éppen akkor volt” – mondja a Vezetéstudományi és Szervezeti Kommunikáció Tanszék egyetemi tanára.

Később sokat olvasott idegen nyelven szépirodalmat, és kereste az alkalmat, hogy külföldiekkel beszélgethessen, gyakorolhassa az élő nyelvet. Ez alapozta meg idegen nyelv tudását. Azt mondja, számára olyan közeg a nyelvtanulás, mint az úszónak a víz. Teljesíteni kell, húzni előre. Aki szereti a nyelveket, tudja, hogy még gyorsabban is haladhat, folyamatosan tökéletesítheti a tudását. „Ilyen közeg nekem a nyelv, a kommunikáció, ott érzem igazán otthon magam, ott tudok úszni, és érezni azt, hogy valami izgalmas dolog történik velem. Ráadásul jól értelmezhető szabályok között” – vallja a professzor, aki az érettségi után egy nyomdában, kéziszedőként tanulta meg használni a betűket, a „nyomdász spáciumokat”, mielőtt a Szegedi Tudományegyetemen angol, orosz és általános nyelvészet szakokon végzett. Megtanult közben norvégul és egy kicsit finnül is. Szegeden is doktorált angol nyelvészetből.

Az egyetemi diploma megszerzése után feleségével, aki szintén bölcsész, hazament, és a Pécsi Tudományegyetemen, a Közgazdaságtudományi Karon dolgozott. Harminchét évet töltött Pécsett, ezt követően 2015-ben jött át a Széchenyi István Egyetemre, ahol azóta mérnökök, közgazdászok, kommunikáció elméleti szakemberek és pedagógusok izgalmas szimbiózisának részese lehet.

„Úgy érzem, az utóbbi időszakban divatos lett a bölcsészetet mellékvágányra terelni, pedig ez a tudományterület az emberi mivoltunk lényegével foglalkozik. A folyamatosan változó, technológia-vezérelt világ megértését, a mesterséges intelligencia, a robotok korának értelmezését, az ezzel járó húsbavágó etikai kérdések megválaszolását éppen a bölcsészek segíthetik. Megkerülhetetlenek lesznek a jövőben. Biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb a bölcsészet újra a reneszánszát fogja élni” – vetíti előre Komlósi László.

A győri egyetem gazdaságtudományi karán angolul tart mesterkurzust vezetés- és szervezeti kommunikációból dél-afrikai, szudáni, ghánai, jordániai, török, német, fehérorosz, azerbajdzsáni és magyar hallgatóknak. Nagyon izgalmasnak látja a többféle kultúra együttműködését, mert „ha egymást elfogadjuk és egyenrangúnak tartjuk, igazán szép eredmények születhetnek a sokszínű közösségek összefogásából”.

Ötven országban járt eddig az akadémiai szférában, és tapasztalatait összefoglalva azt mondja, nagyon örül annak, hogy a felsőoktatásban élheti le az életét, mert az universitas a világ minden táján privilegizált helyzetben van. Ott a legnagyobb a gondolkodó ember szabadsága, egy olyan tér, ahol állandó a megújulás, már a fiatalok jelenléte miatt is. Az egyik gondolat szüli a másikat. „Lehet, hogy a gazdaságban sokkal jobban fizetnek, de az élet minősége nemcsak a pénzen múlik” – vallja Komlósi László, ugyanakkor nehézségnek tartja, hogy az akadémiai szférában is növekszik a bürokrácia, egyre több, felesleges adminisztrációs munkát várnak el a kutatás rovására. Szinte már nem is az a fontos, hogy ki milyen eredményre jut, hanem az, hogy hogyan tudja kifelé adminisztrálni, igazolni a tevékenységét. Ráadásul a kommunikáció is gellert kapott közben. A hírforrások hitelessége sok esetben ellenőrizhetetlen. Félrevezethetővé, manipulálhatóvá vált a világ.

„Nincs következményük a kritikai megjegyzéseknek sem. Szertefoszlik az autentikusság. Eltűnnek az igazodási pontok. Ha nem gondozod a kerted, rövid időn belül elburjánzik. Az emberek közötti értékek is így vesznek el. Nem az a szabadság, amikor a gaz összevissza, akadálytalanul nőhet” – világít rá a professzor.

„Úgy érzem, a Széchenyi István Egyetemen a közösség hasznára tudok lenni. Az elmúlt időszakban a helyi, gazdasági, kormányzati, európai együttműködéseknek köszönhetően olyan fejlesztések történtek a győri egyetemen, amik fantasztikus lehetőséget, potenciált jelentenek az egész régiónak. Ilyen a Menedzsment Campus is. Egy igazi kompetenciaközpont a felsőoktatás, a gazdasági környezet és a társadalmi szervezetek közötti együttműködésben. Hálás vagyok a sorsnak, amiért részese lehetek ennek a jövőformáló közösségnek” – mondja Dr. Komlósi László.

 

Események

Szakirányválasztás 2020. szeptember 14. - 2020. szeptember 19.
Levelező tagozat óráinak időpontja 2020. szeptember 18. - 2020. szeptember 19.
Alkotóhét 2020. szeptember 21. - 2020. szeptember 26.
Elektronikus ZH nap 2020. szeptember 24.
Levelező tagozat óráinak időpontja 2020. szeptember 25. - 2020. szeptember 26.