„Rechnitzer-brand” csokornyakkendővel, westykkel és Regionális Tudományért Díjjal

Idén tizenöt éves a Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolája. Vezetőjét, Prof . Dr. Rechnitzer Jánost a napokban tüntették ki a Regionális Tudományért Díjjal. A professzor éppen egy különleges tanulmányt készít elő: Top-100-as listát állít össze Győrről, amit a város 100 meghatározó személyiségével véleményeztet.

Győr, 2018. november 7. – SZEhírek, Nyerges Csaba, fotó: Májer Csaba József

Amikor beléptünk az irodájába, legszívesebben tárlatvezetésre kértem volna. A falakon modern festmények. Lokálpatrióta győriként, műgyűjtőként természetesen helyi alkotóé is van közöttük. Műkincsek Afrikából. Magától értetődően a „Bibói szabadságszerető ember politikai tízparancsolata”, bekeretezve. A győri díszpolgári címről, az Akadémiai Díjról szóló oklevél. Ezer emlék, ami ide köti szeretett városához, Győrhöz, és a nagyvilágból hozott relikviák sora. Mindegyiknek kalandos története lehet. Az egész irodából az sugárzik, hogy a professzor második otthonában járunk. Dr. Rechnitzer János egyetemi tanárral, a Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolájának vezetőjével legújabb kitüntetése apropóján beszélgetünk.

Az Akadémiai Díj átvétele után nem sokkal a Magyar Regionális Tudományi Társaság Regionális Tudományért Díját is odaítélték a számodra. Mit jelent az újabb elismerés?

 

A híres „Rechnitzer-brand” elengedhetetlen kelléke a rendszerváltoztatás óta a csokornyakkendő. 


A regionális tudomány világában nőttem fel. A magyar regionális tudomány intézményrendszerének kialakításában a második generációt képviselem. Az első generációba tartozott mesterem, példaképem és mentorom, Enyedi György akadémikus. Ez a tudományterület az ötvenes években született meg az USÁ-ban a földrajz- és a közgazdaságtudomány határmezsgyéjén, később sok elemet merítve a szociológiából és a politológiából is. Magyarországon a nyolcvanas évek elején honosodott meg. Ennek az intézményrendszernek a kialakításában dolgoztam hosszú évtizedekig. Amikor 1986-ban hazakerültem Győrbe, megalakíthattam és közel húsz évig vezettem az MTA regionális kutatóintézetét. Nagyon jó közösség volt. Ma is él, bár az Akadémiát sok pofon éri mostanában. Harmadik lépésként pedig 2000-ben ide kerültem az egyetemre, és azóta a regionális tudomány oktatására, képzésére koncentrálhatok, ezen belül a doktori iskolára.

Ami részben szintén a regionális tudománnyal foglalkozik.

Az egyik lába igen, a másik lába viszont a gazdaság- és szervezéstudománnyal. Magyarországon két ilyen doktori iskola van. Az egyik itt Győrben, a másik Gödöllőn. A Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolája most tizenöt éves. Eddig közel száz minősített doktori fokozatot adtunk ki és 350 diák fordult meg nálunk, a disszertációszerzés így 25 százalék körül mozog. Folyamatosan nagy az érdeklődés az iskolánk iránt, ahol a gazdálkodás- és szervezéstudomány területén két éve elkezdődött az angol nyelvű képzés is. A doktori iskola jól működő rendszerré vált, országosan is egyre híresebb, és külföldről is egyre többen jelentkeznek hozzánk.

Ha valaki tudományos fokozatra vágyik, hogyan kerülhet be a doktoranduszok sorába?

A felvételi procedúrához meg kell határozni a kutatási területet, jó kutatási vázlat kell hozzá és önéletrajz. A doktori iskola törzstagjai, vezető professzorai beszélgetnek a jelentkezőkkel.  Évente két-három állami helyünk van, a többi önköltséges, félévente 300 ezer forintos díjjal. Nem vagyunk olcsók, mégis nagy a kereslet. Ez egy szolgáltató típusú doktori iskola. A hallgatók folyamatos segítséget, támogatást, odafigyelést kapnak. Olyan intézményt hoztunk létre, amiben egymást követik a kutatási programok. A doktoranduszok részt tudnak venni bennük, ideákat meríthetnek, gyakorlottá válhatnak a kutatási módszerekben. Tudnak publikálni, előadásokat tartani.

Mire fókuszálnak a jelenleg zajló projektek?

A városfejlődésre, a vállalkozások és a városok kapcsolatrendszerére. Arra például, hogy a családi vállalkozásoknak milyen helyi kötődése van. Az egyik doktoranduszunk éppen a családi vállalkozások hálózatosodását kutatja, miután segítségünkkel sikerült kapcsolatot teremtenie egy nemzetközi kutatócsoporttal. Most fejeztünk be közben egy nagy kutatást a városnak. Győr kreatív stratégiájához készítettünk háttéranyagot. Azt vizsgáltuk, hogy a kreativitás, mint intellektuális szellemi tevékenységrendszer, hogyan jelenik meg a városban, milyen szereplői vannak, kiknek mik az igényei, és hogyan próbálják ezeket a városfejlesztési folyamatba integrálni. Összegeztük a javaslatainkat Győrnek arra, hogy a szereplőket, vállalkozásokat, tevékenységeket hogyan tudná jobban bevonni a fejlesztési stratégiába. A doktoranduszaink egy nemzetközi konferencián fogják bemutatni az ezzel kapcsolatos eredményeiket.  

Mint kutató, aki jómagad is aktív résztvevője vagy és volták a civil szférának, hogyan látod, hol tart most, mekkora ereje van a civil kurázsinak Győrben?

Sokat változott. Korábban a nyilvánosság előtt nagyobb teret kapott ez a terület, mára azonban beszűkültek a csatornák. Kisebb közösségekben megmaradt ugyan a véleményformálás, de ezek a hangok nem mindig kerülnek felszínre. Ugyanakkor a városvezetésben van nyitottság a művészet- és a fejlesztéspolitika iránt. Rajtuk keresztül lehet városfejlesztési ideákat, elképzeléseket közvetíteni. Az egyik alpolgármester, Dr. Fekete Dávid például nálunk szerezte a PhD-fokozatát, és most fejeztünk be vele közösen egy könyvet az Audi negyedszázadáról Győrben. A művészeti világban is sokféle városi innováció zajlik, nagy társadalmi támogatottsággal.

 

Hogyan lehetne jobban bevonni a győrieket a helyi közösséget érintő ügyekbe?

Éppen egy tanulmányt készítek, amiben összegyűjtöm az általam legfontosabbnak tartott száz győri intézményt, intézkedést, létesítményt, objektumot, akciót, mindazt, ami a rendszerváltoztatás óta szerintem meghatározza ezt a várost. Most 86 elemnél tartok. Aztán ezeket különféle szempontok szerint rendszerezem, és elküldöm száz, általam tisztelt, meghatározó személyiségnek. Megkérem őket, hogy mondják meg, szerintük melyik az a három elem, ami ezekből a legfontosabb volt és hosszú távon hat a városra. Kérem majd a kommentárjaikat is. Így végül, a beérkező adatokat összesítve kialakulhat egy kép arról, hogy 2018-ban hogyan látjuk Győr hajtóerőit 1990 óta. Nagyon izgalmas lesz. Alig várom, hogy miket fognak kiemelni, mit tartanak, tekintenek a legfontosabbnak. Mi adja ennek a városnak a motorját?  Erről aztán majd érdemes lesz beszélgetni nagyobb közösségekben is. Úgy gondolom, hogy léteznek civil közösségek, terek, kisebb baráti társaságok most is, de valóban kevés az a nyilvános csatorna, amin keresztül megjelenhetnek.

Ellentmondásos, Janus-arcú ez a győri világ. Az utcán kritikusak az emberek, kutyasétáltatás közben elhangzanak észrevételek, de ezek nem kerülnek felszínre. Holott sokkal több segítséget kaphatna ily módon is a város. Jó érzem itt magam, ez egy nagyon jó közösség.  Szerelmes vagyok Győrbe! Nagyon sokat kaptam, és adtam is vissza. Igyekeztem szolgálni a városomat, ahol díszpolgár lettem. Minden tiszteletem a városomé, a vezetői is jók, ügyesen érdekérvényesítenek. Ugyanakkor intenzívebb lehetne az együttműködés a civil közösségekkel, és több visszajelzés érkezhetne. Akár a kulturális élettel, a rendezvényekkel, vagy a művészetekkel kapcsolatban is. Sokan szeretjük ezt a várost, és még több energiával tudnánk szolgálni.

A tudomány és a művészet kéz a kézben jár az életedben. Amikor például az előadásodat hallgattam, nem mulasztottad el felhívni a hallgatóság figyelmét Ady költészetére. A műgyűjtésnek is meghatározó szerepe van mindennapjaidban. Miből ered mindez?

 

Kedvenc műtárgyaival az irodájában.

Polgári családban nőttem fel. Apám győri körorvos, mamám Szauter-lány volt. Mindig szép dolgok vettek körül otthon, és ez valahogy átitatódott belém. Cziráki Lajos bácsi volt a művészettörténész tanárom a Révai gimnáziumban. Kiváló ember, zseniális tanár volt, fantasztikusan nagy teoretikusa a művészeteknek. Ő megsózott engem. Beszélt Picassoról, Pollockról, és arról értekezett a hatvanas években, hogy Amerikában milyen művészeti irányzatok vannak. Nagyon sokat tanultam tőle. Megérttette velem gyerekként a modernitás elemeit. Amikor szegény apám meghalt, az örökség egy részét műtárgyakba fektettük. Főleg a geometria izgatott, a struktúrák és a formák játéka. A kutatásaim is erről szólnak, a regionális tér is ilyen valójában. A kollekció időnként szép sikereket ad. Most Brüsszelben, előtte Bécsben két képünket is kiállították. Ez óriási elismerés. Szerencsém is van, mert a lányaim  folytatni fogják ezt az utat, és úgy tűnik, az unokáimban is van affinitás a művészetek iránt. Ez egy izgalmas, kreatív szenvedély. Egy szép kép, műtárgy mindig feltölti az embert. Győrben is vannak kiváló művészek, akik nagyobb marketinget érdemelnének.

Az értékes gyűjtemény mellett a „Rechnitzer-brand” elengedhetetlen tartozéka a csokornyakkendő és a kutya.

Igen, a nagyapám volt a csokornyakkendős a családban. Nem ismertem őt, korán meghalt. A fényképeken egy rendkívül elegáns ember nézett vissza rám. Amikor megtörtént a rendszerváltozás, megfogadtam, hogy csokornyakkendőben fogom eltölteni az életemet. Azóta meg is szerettem, mint ahogy mások is. A kutya pedig az elengedhetetlen társ, aki velünk van. A westy fajtát szeretjük. Volt ugye a Picasso, most pedig a Modi. Mindegyik lányomnak van kutyája, ezért időközönként a családi találkozók nagy kutyatalálkozók is egyben. A feleségemmel együtt nagyon szeretjük ezeket a kutyusokat, mindegyiknek más egyénisége van. Érdekes, hogy Győrben a kutyás emberek sokkal kommunikatívabbak, mint a pestiek… Talán megérne ez is egy tanulmányt.

Névjegy  

Rechnitzer János a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett és a Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát. Az MTA Dunántúli Tudományos Intézetében kezdett dolgozni. 1982-től a Pollack Mihály Műszaki Főiskola gazdasági igazgatója, majd főiskolai docense. 1986-ban visszatért az MTA Regionális Kutatások Központjába (MTA RKK) tudományos főmunkatársként, és kinevezést kapott az MTA RKK Észak-dunántúli Osztálya megszervezésére. Az Osztály 1995-ben intézeti rangot kapott, s az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének igazgatójává nevezték ki, amit 2007. december 31-ig látott el. 2002-ben felkérést kapott az újonnan alakult Széchenyi István Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Kar dékáni tisztére, amit 2008-ig töltött be, már egyetemi tanárként (2000). 2004-ben megalapította a Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskoláját. Vezetője volt az egyetem Társadalomtudományi Tanszékének (2002), majd annak átalakulása után a Regionális-tudományi és Közpolitikai Tanszéknek 2017-ig. 2008-ban felkérést kapott a Széchenyi István Egyetem tudományos rektor-helyettesi posztjára, amit 2012-ig töltött be. A Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola (RGDI) vezetője (2008-tól). Az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete Nyugat-magyarországi Tudományos Osztály tudományos tanácsadója (2006-tól).

 

Események

Levelező oktatás kontaktóráinak időpontja 2018. november 16. 00:00 - 2018. november 17. 23:00
MÉK Balekbál 2018. november 17.
A V4 együttműködés múltja, jelene és jövője 2018. november 22. 14:00 - 15:30
Levelező oktatás kontaktóráinak időpontja 2018. november 23. 00:00 - 2018. november 24. 01:00