Új rektor vezeti a Széchenyi István Egyetemet

"A Logisztikai és szállítmányozási Tanszék vezetője vagyok és az is maradok" kezdte sajtó előtti bemutatkozását tegnap dr. Földesi Péter, a Széchenyi István Egyetem új rektora. A dr. Szekeres Tamást váltó új vezető tizennyolc éve dolgozik az intézmény kötelékében, s úgy érzi, most mutathatja meg igazán, hogy mire képes. Kinevezése négy évre szól.

– Mától hivatalosan is Ön a Széchenyi István Egyetem rektora. Milyen érzésekkel lépett be reggel az egyetemre? Mi volt az első dolga?

– Nem rektorként léptem be az egyetemre, hanem tanszékvezetőként. A Logisztikai és Szállítmányozási Tanszéknek továbbra is vezetője vagyok, a tanszéken kezdtem, ahogy szoktam, utána jöttem át a rektori hivatalba, nagyon boldog várakozással. A felsőoktatás helyzete nem könnyű manapság, de úgy érzem, hogy most megmutathatom, hogy mire vagyok képes.

– Meddig látja el párhuzamosan a tanszékvezetői és a rektori feladatokat is?

– Most úgy tűnik, hogy a következő négy évben. Bár ha találok olyan alkalmas fiatal, ambíciózus kollegát, aki a tanszék dolgait át tudja venni, nagyon szívesen átadom. A tanszék a hobbim, a második családom. Mivel viszonylag váratlanul jött, hogy rektor leszek, nem készültem arra, hogy átadjam a tanszékvezetést. Sokévi munkát fektettem a tanszékbe, szeretném látni, hogy tovább tud menni.

– Nem gondolja, hogy az egyik a másik rovására mehet?

– Nem, sőt. Vesszőparipám, hogy azokat a dolgokat tudjuk irányítani, amelyeket magunk is szoktunk csinálni.

– Javában zajlik a felsőoktatási rendszer átalakítása. Milyen rektori ciklusra számít?

– A felsőoktatás egészére nézve ez egy nehéz időszak lesz, nekünk könnyebb. Ahogy már sokszor mondtuk, mi már korábban, saját magunk megtettük a változtatásokat: a szigorú gazdálkodást, HR-politikát, oktatási portfóliót. De ez nem azt jelenti, hogy békésen hátradőlünk és figyelünk. Újra és újra elő kell vennünk ezeket a kérdéseket, utat kell mutatni. A mai világban aki megáll, akárcsak egy pillanatra is, az le fog maradni. A múltbeli érdemekből nem lehet megélni, újabb és újabb projektekkel kell előállnunk, idén és két év múlva is jól kell teljesítenünk.

– Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár nemrégiben azt nyilatkozta: „Az egyetemek azt oktassák, ami a profiljukba vág (...). Nem kell olyan egyetem, ahol a műszaki tárgyak mellett oktatnak zenét is és színjátszást”. Ez az üzenet akár a Széchenyi István Egyetemnek is szólhat...

– Államtitkár úr szerintem nem elsősorban ránk gondolt. Talán azt próbálta szimbolizálni, hogy nagyon eltérő képzéseket nehéz hatékonyan és jól csinálni.

– A portfóliótisztítási terveket minden felsőoktatási intézménytől várják szeptember közepéig. Lehetséges, hogy az egyetemen valamelyik szak megszűnik?

– A szakokat mindig, újra és újra át kell nézni, de ez nem szakok megszűnését jelenti. Gondolkozunk azon, hogy miként tudnánk még tovább a gazdaságosságot erősíteni. Vannak objektív számok: jelentkezők száma, felvételi pontszámok, elhelyezkedési statisztika. Figyelünk arra, hogy divatos, úgynevezett büfészakok nálunk ne legyenek és nincsenek is. A szakirányok kérdése izgalmasabb. Négy-öt szakirány duplaannyi oktatói ráfordítást igényel. Ha ezt a munkaerő-piac indokolja, akkor elindítjuk, de csak presztízsokokból nem.

– A felsőoktatási koncepció négy katagóriába sorolná a felsőoktatási intézményeket. A tudományegyetemek, egyetemek, szakfőiskolák és regionális helyi főiskolák között a Széchenyi hová tartozhat?

– Ez egy vitaanyag és remélhetőleg tényleg vitatkozunk róla. A Széchenyi István Egyetemnek különböző szintű és mélységű feladatai vannak, mind a négy területen „ott van”. Vannak tudományegyetemi alapkutatásaink, amik a világ élvonalába tartoznak. Vannak szakegyetemi funkcióink, például az autóipar területén. Vannak szakfőiskolai feladataink, amelyeket jól fejlett laborhálózatban látnak el labormérnökeink és vannak regionális szintű feladataink, például a helyi szakápoló-képzés. Innentől kezdve hová tartozunk? Amíg ezek a típusok kategóriákként jelennek meg a koncepcióban, addig sok és terméketlen vita lesz ezzel kapcsolatban. Ha azt mondják, hogy ezek nem intézménytípusok, hanem feladattípusok, akkor ez a vita le fog csillapodni. Azért gerjesztett vitát, mert a különböző típusú egyetemekhez más finanszírozási elvek tartoznak és mindenki szeretne olyan kategóriába kerülni, ahol több pénzt kap. Ha ez átalakul, feladatokat és funkciókat fogalmaznak meg és azokhoz rendelnek erőforrásokat, akkor a vita átvált versenybe, hogy ki milyen feladatokat tud érdemben ellátni.

– Ön szerint mi lesz a legnehezebb feladata rektorként?

– Azt gondolom, hogy nincsenek nehéz feladatok, érdekes feladatok vannak. Nem a feladatok nehezek, hanem azok sokfélesége és sokasága. Egy ilyen szintű vezetőnek naponta tizenöt-húsz különböző üggyel kell foglalkoznia és soha nem mehet felkészületlenül semmilyen megbeszélésre. Nincsenek fontos és kevésbé fontos ügyek, annak, aki odajön hozzám, a sajátja a fontos. Minden ügyet és kérdést azonos tisztességgel és lelkesedéssel kell kezelni, és ez sok előkészítést igényel. A nehézség az időmenedzsment.

– Mi az, amin változtatni szeretne?

– Változtatások mindig vannak és nem azért, mert új rektor jött. Egy szervezetnek igazodnia kell a külső és belső változásokhoz. Komoly, nagy horderejű változásokra nem kell számítani, inkább hangsúlyáthelyezésekre. Például eddig nem volt oktatási rektorhelyettes, most biztos, hogy lesz, beruházási pedig nem biztos. De nyitott vagyok minden javaslatra. Ha a kollégák rávilágítanak arra, hogy az ötletem badarság, hallgatok rájuk, ebből nem csinálok presztízskérdést. 

– Milyen útravalót, jó tanácsot kapott Szekeres rektor úrtól, amit mindenképp szeretne megfogadni?

– Szekeres rektor úr azt tanácsolta nekem, hogy ne próbáljak olyan lenni, mint ő, hogy legyek önmagam. Azt mondta, hogy nagyon hosszú procedúra, mire valaki rektorrá válik, ha valaki ebbe a beosztásba kerül, az nem véletlen, annak vannak értékei. Azt javasolta, hogy azokat tegyem pluszba hozzá az egyetemhez. Nehéz dolog egy nagyon sikeres rektor után átvenni a vezetést, nem egyszerű hozzátenni valamit egy sikertörténethez. Abban bízom, hogy a kollegák, a város, az ipar, az Audi, mint stratégiai partner támogatásával ezt a feladatot el fogom tudni látni. Köszönöm szépen Szekeres rektor úr jó tanácsát, magam leszek, ezt fel merem vállalni.

– Szekeres rektor urat múlt héten szembesítettük rektorrá választásakor mondott szavaival. Önt mivel szembesíthetjük majd? Milyen rektor szeretne lenni?

– Mosolygós, jó kedvű, beszélgetős rektor. Olyan szellemi kapacitások és innovációs képességek vannak az emberekben, amiket fel kell szabadítani, ötleteiket felszínre kell hozni. Mosolygós, beszélgetős hangulatban ez sokkal könnyebb.

Megjelenés helye:
ÚJ REKTOR VEZETI A SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEMET

Kisalföld, Győr-Moson-Sopron megyei napilap
2013. július 2.
Zsenák-Kiss Szimóna

Események

Elektronikus ZH nap 2017. október 25.
TMDK képzés - Dolgozat formázása 2017. október 25. 17:00 - 18:30
Levelezős konzultációs hétvége 2017. október 27. - 2017. október 28.
Szenátusi ülés 2017. október 30. 14:00 - 16:00