Drogkarrier rendőri szemmel,

 

avagy egy kézlegyintéssel elintézhető, ha a fiatalok „csak” kipróbálják a kábítószereket?!



ImageA drogokról, hatásukról, egészségkárosító mivoltukról sokan sokfélét írtak, mondtak már különféle szakemberek. Ebben a cikkben én arra próbálok rávilágítani, hogy a különböző érvelések, nézetek, engedő-tiltó felfogások fenti témában valójában mennyire nem lényegesek. A médiában felszólalók ugyanis soha nem egy ember történetén keresztül világítanak rá mondandójuk igazára, hanem az általánosításuk során levont következtetéseiket hangoztatják. Ezek mögött pedig soha nem látjuk meg Péter, vagy István esetleg Marika életét, hányattatásait, napi rosszulléteit, társas kapcsolatainak megromlását, félelmeit, a bűnözői körben történő mozgásának következményeit, családjától, rokonaitól való eltávolodását, a magára maradottságának (a magány) érzését, vagy a rács mögötti életét, az újrakezdés szenvedéseit. Én úgy vélem, hogy ezeket is meg kellene mutatni, erről is fontos beszélnünk, ráadásul őszintén, nem elfedve semmit, és jó lenne nem csak arról vitatkozni, hogy legyen-e engedélyezett a marihuána használata vagy sem, vagy mennyire lesz hatással a társadalom egészére nézve, ha egyik másik elkövetői magatartást a törvény nem bünteti.

Leginkább azt kell feltárnunk, hogy miért jelent csapdát a drogok kipróbálása az egyén számára. Mert csapdát jelent, csak nem feltétlenül veszi ezt mindenki észre. A kábítószer-fogyasztó emberen nincs bélyeg, stigma, ami alapján könnyen beazonosíthatóvá válik mindenki számára. Ezek a fiatal emberek köztünk élnek. Eljárnak szórakozni, gyakran elmaradnak hajnalig, másnap kicsit „nehezebben indul a gépezet”, fáradtabbnak, meggyötörtebbnek tűnnek vonásaik, de aztán újra kivirulnak, és amikor eljön a következő buli ideje már elsők között érkeznek meg. Később észrevesszük, hogy feltűnnek körülöttük ismeretlenek, akikkel hirtelen nagyon jóban lesznek, egy rövid időre eltűnnek, majd jöhet a pörgés, a végeláthatatlan, szinte már veszett tombolás. E ponttól kezdve kettéválik történetünk.

ImageEgyik szereplőnket nevezzük Péternek, aki főiskolás, kollégiumban lakik, szüleitől távol, családi apanázsból tarja el magát. A féktelen bulizások, az alkalmankénti szerhasználat észrevétlenül csap át mindennapi tevékenységbe, az anyag adta - kívülállóként tudjuk kétes - élvezet belekényszeríti emberünket a folyamatos drogfogyasztással járó mókuskerékbe. Nem nyomon követhető, hogy mikor, melyik alkalom után alakult ki az a lelki függőség, ami meggátolja Pétert a fogyasztás abbahagyásában. Ha megkérdezzük, figyelmeztetni próbáljuk őt, tagadás lesz a válasz, elnagyolja, semmibe veszi a megérzéseinket. Eközben a többi ember láthatja az ő „karrierjét”: egyre több halasztott vagy nem sikerült vizsga, tanulási nehézségek, állandó pénzzavar, vagy örökké telefonálgatás a szülők felé újabb pénzösszegek kicsikarására, ezek fedezésére elmés hazugságok kitalálása stb.. Lehet, hogy Péter nem követi el azt a hibát - ami oly sok fogyasztóra jellemző - és nem próbál meg törvénytelen módon pénzhez jutni - kisebb lopásokból, gépjármű feltörésekből, vagy a kollégiumi szobatársai lenyúlásából, kölcsönökből fedezni - az amúgy rendkívül költséges anyag beszerzése érdekében. Ha nem bukik le, mint fogyasztó, akkor ezt az életvitelt addig csinálja, amíg maga rá nem jön, hogy már nem ő irányítja az életét, hanem a szer írja elő számára a napi tevékenységeit. Addig azonban, míg Péter eljut a felismerésig, életét, kapcsolatait a fentebb leírt módon emészti fel, teszi tönkre.

ImageS most jöjjön másik „hősünk”, nevezzük Istvánnak, aki szerényebb anyagi háttérrel rendelkező családból érkezett, tehát nehezebben tudja anyut és aput megpuhítani újabb pénzösszegek reményében, vagy éppen ellenkezőleg ő anyuci elkényeztetett kisfia, aki aputól rendszeresen kap pénzt bármikor bármire. Neki is adódik ennek ellenére, vagy éppen ezért lehetősége. Rájön, hogy az, akitől ő beszerzi a cuccot, annak kívülről szemlélve – kimondottan jól megy a sora. Jó autója van, mindig tele a pénztárcája, trendi a ruhája, látszólag semmi nem idegesíti. Vagy, mert unatkozik, kellene valami, ami felpumpálja az adrenalint, ami igazán menő és veszélyes. István arra gondol, hogy miért ne élhetne ő is így. Szerez egy kis pénzt, több anyagot vesz, így jut magának is, a többit kicsit „felüti”, majd eladja felárral másoknak. Jól jöhet a főiskolai ismeretség, a haverokat, majd azok haverjait is ellátja anyaggal. Az üzlet jól megy, van pénz, népszerűség és barátok. Azonban van a dolognak kis szépséghibája, mert így egyre jobban belekeveredik olyan – alvilági - körökbe, amit valójában szívesen kihagyna, de a jól menő üzlet megzavarja, sőt elcsitítja a józan gondolatokat és érveket. Mit látunk külső szemlélőként? Istvánt furcsa figurák veszik körül, rettentő elfoglalt, sokat telefonál, néha el-eltünedezik, de mindig van pénze, a zsebéből kötegben veszi ki a nagycímleteket, jól él, már egyedül is képes fizetni az albérletét, nem kellenek a társak. Sokan feljárogatnak hozzá, egyre több az alkalmi ismerőse, egyébként pedig úgy viselkedik mint egy helyi kiskirály. Néha azonban gondterheltnek tűnik, gyakran néz a háta mögé, mintha attól tartana, hogy valaki figyeli. Egyszer aztán civil és egyenruhás rendőrök jelennek meg nála, Istvánt őrizetbe veszik, albérletét, lakását átkutatják, alkalmi és állandó ismerőseit, lakótársait behívják a rendőrségre, kérdéseket tesznek fel nekik, faggatják őket.

Ettől a ponttól kezdve már közel sem olyan kellemes az élet, mint addig. Amennyiben az eljárás során nyilvánvalóvá válik, hogy István a fogyasztói magatartáson kívül kereskedelmi tevékenységet is folytatott – azaz árusította a kábítószert – súlyos büntetés elé nézhet. A rá kiróható ítélet években mérve is számottevő, 2-8 évig terjedő szabadságvesztés is lehet, melyet különböző körülmények tovább súlyosbíthatnak. Két év a börtönben meghatározó, soha el nem felejthető élmény bárki – még a legedzettebb lelkületűek – számára is. Persze ne szaladjunk olyan nagyon előre. A bűncselekmény feltárását követően a gyanúsított őrizetbe vételére kerül sor, amit könnyen előzetes letartóztatás követhet. Aki az itt töltött idő alatti „élményekről” bővebben kíván olvasni, javasolom, kattintson a következő linkre: http://nol.hu/belfold/20100306-elozetes .

Természetesen történhet másként is a fenti két történet, de rengeteg „Péter” és „István” van a környezetünkben, akiknek meg kell hozniuk a döntést, hogy belépnek-e abba a bizonyos csapdába, vagy azt kikerülve élik le életüket. Kollégáink számtalan jól induló karrier megtörését láthatták munkájuk során és rengeteg olyan szülővel találkoztak, akik értetlenül álltak az események sodrában, mert úgy érezték, ők mindent megadtak csemetéjüknek kisgyermekkorától kezdve. Tudjuk, hogy akit elkapott a fentebb vázolt pörgés, leggyakrabban sérthetetlennek, elérhetetlennek érzi magát, amiből csak a tetteivel való szembesülés magánya józaníthat ki.

Amennyiben fentiek nem győzték meg a Tisztelt Olvasót arról, hogy nemet kell mondania a kábítószerek legcsekélyebb mértékű használatára is, ajánlom szíves figyelmébe Széchenyi István alábbi gondolatait:

„Az ember élete két részre osztható: Életünk első felében álmodunk egy szebb jövőt, a második felében pedig bánkódunk az elkövetett hibák felett.”

 

Tóth Gabriella r. szds.

EYOF 2017

Események

Levelezős konzultációs hétvége 2016. december 2. 08:00 - 2016. december 3. 18:00
Vizsgajelentkezés kezdete 2016. december 5. 06:00 - 06:15
16. adventi keresztény könyvvásár 2016. december 7. 09:00 - 17:00
Adventi hangverseny 2016. december 8. 17:00 - 18:00
Elektronikus ZH nap 2016. december 9.