Dr. Szekeres Tamás: Részese lehettem ennek a 45 éves felsőoktatási sikertörténetnek

Bár talán sokaknak elképzelhetetlennek tűnik, hamarosan nem dr. Szekeres Tamásnak fogják hívni a Széchenyi István Egyetem rektorát. A leköszönő rektorral végigvettük karrierje legfontosabb pillanatait, amik megegyeznek egyetemünk történetének jelentősebb mérföldköveivel is. Lehetetlen az elmúlt 43 évet 2 oldalba belesűríteni, de megpróbáltuk.

- Az életrajzában az áll, hogy 1970-ben kezdett el dolgozni a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. Hitte volna akkor, hogy 43 év múlva, mint a Széchenyi István Egyetem rektorával fogunk beszélni Önnel?

- Már Győrben dolgoztam 1971-ben talán, amikor Hegedűs Gyula akkori főigazgató vezetésével a Budapesten működő Közlekedés-építési karunk professzorai meglátogatták a még az alapoknál tartó építkezést. Egyikük megjegyezte: „majd amikor fehér szakállú professzor leszel…”. Az nem lettem, de olyan perspektívát én sem képzeltem el, amelyben rektor lehetnék.

- Hogyan emlékszik vissza az első munkanapjára? Mi volt az első feladat, aminek végrehajtásába belefogott?

- Budapesten, az akkor még egyetlen kar Alaptárgyi Tanszékén a Mechanika tantárgy oktatásában vettem részt. Az első feladat azonban más volt – és kicsit hasonlít a további megbízatásomra. Szíjártó László, a kar alapító igazgatója április 12-ére Győrbe szervezte meg az intézmény első tudományos ülésszakát. Nekem, mint győrinek, ennek a rendezvénynek a megszervezése volt a feladatom. A cél az volt, hogy a győriek az előadásokon keresztül megismerjék az intézmény tekintélyes oktatóit – egyúttal felkeltve az érdeklődést a nemsokára ide költöző főiskola iránt.

- A kezdeti években még a jelenlegi egyetem falai sem álltak, az ország gazdasági helyzete miatt az építkezés is veszélybe került. Hogy sikerült elérni akkoriban, hogy végül Győrnek mégis legyen főiskolája?

- Sárosi János volt a GYÁÉV, a megyei építő vállalat nagyhatalmú vezérigazgatója. Amikor a győri vezetők neszét vették az építkezés esetleges leállításának, az építési ütemtervet meghaladó tempót diktáltak, hogy annyira előre haladjanak, ami lehetetlenné teszi a leállítást. Mégsem kerülhettük el a tervek felülvizsgálatát és a program megkurtítását. Elmaradt egy tanulmányi épület, a legnagyobb kollégium (ezért kezdődik a kollégiumok számozása K/2-vel) és egy sportcsarnok építése. A nőtlen oktatói szállás épületét pedig igazgatási épületté tervezték át. Ma is itt található a Rektori Hivatal és a rektor irodája.

- Önt elsősorban a műszaki pedagógus-képzés megszervezésével bízták meg, de mégis, afféle mindenesként tevékenykedett. Az első időkben milyen feladatokat látott el?

- A főiskola első győri bázisa a Hédervári út 25. szám alatti un. Holler ház volt. A lakók kiköltözését követően az épület átalakítása volt az első feladataim egyike. Ma is emlékszem arra, hogy 100 ezer Ft volt a költsége. Utána még többször fel kellett újítani, ott volt később a jogászképzés bölcsője is. Mígnem egyik hétvégén – nem is olyan régen – eltűnt az épület a föld felszínéről. Ma már a nyomát sem látni.

- 1977-től működik teljes intézményrendszerrel az egyetem. Mit tud mesélni azokból az időkből, milyen volt a hangulat, a munkatársi viszony a kollegákkal?

- Ha tehetem, minden alkalommal elmondom, hogy intézményünk egyedülálló példa volt a felsőoktatási integrációra. Budapestről és Szegedről négy önálló intézmény integrálódott és új szervezetben, új campuson folytatta az életét Győrben. Az oktatók családjukkal, a konténerbe csomagolt laboratóriumokkal utaztak az ismeretlenbe, ahol persze lakás várta őket, ami akkoriban különösen nagy ajándék volt a fiatal családok számára. Rövid idő alatt mindenki megtalálta a helyét, a feleségek megfelelő munkahelyet találtak, a gyerekek óvodát, iskolát. Ehhez a város sok segítséget adott. Némi feszültséggel járt mire kialakultak az új kapcsolatok az oktatók között. Az évenként egymás után leköltöző, korábban önálló intézmények munkatársai döntően új szervezeti keretek között dolgoztak tovább. A régi kollégák mellett egyre több új, közöttük sok győri szakember csatlakozott az oktatói közösséghez. Még a megszépítő idő távlata sem homályosítja el az összecsiszolódással járó feszültségeket. Ezek azonban idővel feloldódtak s mára az egyetemen nincsenek az egységet megosztó repedések, ellentétek. Ez talán annak is köszönhető, hogy az intézmény dinamikusan fejlődik, kezelhetetlen pénzügyi problémái nincsenek. A felvételi adatok alapján elmondhatjuk, hogy arányaiban egyre több pályaválasztó fiatal választja Győrt és a Széchenyi István Egyetemet.

- Ugrunk egy kicsit az időben, 1989-től már főigazgatóként dolgozott. Hogyan gyarapodott az egyetem a ’90-es években és mik voltak a fontosabb mérföldkövek?

- 1983-tól főigazgató-helyettesként szolgáltam az intézményt. 1988-ban merült fel az egyetemmé válás gondolata. Akkori főigazgatónk Kiscelli László ez ügyben levelet írt az Oktatási Minisztériumba, a válasz azonban elutasító volt. A rendszerváltást követően kezdődött a főiskola képzési kínálatának bővítése – a térség igényeinek megfelelően. A gazdasági és az informatikai képzés megindítását követte az egészségügyi, a jogászképzés. Ehhez a munkához tekintélyes hazai egyetemektől kaptunk támogatást – közöttük a Közgazdasági Egyetemtől, az ELTE jogi karától, a Semmelweis Egyetemtől.

1993-ban hirdettük meg a város prominensei, a főiskolát támogató szakemberek, a kormány képviselői - közöttük Andrásfalvy Bertalan oktatási miniszter - előtt az egyetemmé válás programját. 1994-ben a közgazdasági kar, 1995-ben a jogi kar, 1996-ban a mérnöki kar megalakulását tűztük ki célul. Bár az egyetemi karok alapítása nem ment ilyen egyszerűen, 1994-ben kiegészítő egyetemi szakon megindult a közgazdasági egyetemi képzés a Közgáz segítségével. 1995-ben az ELTE un. programkihelyezésével a jogászképzés, 1996 szeptemberében pedig a pozsonyi egyetemmel közös Tiger program keretében az egyetemi szintű közlekedésépítő mérnök szak gazdagította az intézmény képzési kínálatát. A Zeneakadémia győri tagozata titkos szavazással, egyhangúlag döntött a csatlakozásról. Remélem nemcsak én látom úgy, hogy jól döntöttek. Az oktatói és az infrastrukturális feltételek összehasonlíthatatlanul jobbak, mint korábban. A város által felújított Hangversenytermünk a város zenei-kulturális életének egyik központjává vált.

- Az évek során egyre nagyobb kihívásokkal kellett szembe nézni, de talán minden addiginál nehezebb az egyetemmé válás volt. Mikortól vált reális lehetőséggé az, hogy egyetemmé alakulhat a főiskola és mit kellett ezért tenni?

- Az Universitas-Győr Alapítványon keresztül a város és a velünk jó kapcsolatban lévő vállalatok jelentős támogatást nyújtottak az oktatók szakmai-tudományos előrehaladásához, az egyetemi program feltételeinek megteremtéséhez.

Bár sokan sokféleképpen emlékeznek, Szabó Sándorné kolléganőnk, országgyűlési képviselő kezdeményezte 1999-ben, a felsőoktatási törvény előkészítése során, hogy a térség országgyűlési képviselői fogjanak össze és indítványozzák a győri egyetem megalapítását. Winkler Csabával karöltve megszervezték, hogy a főiskola hallgatói és oktatói a törvény-előkészítés hónapjai alatt minden bizottsági és plenáris ülésen ott voltak a parlamentben. A kezdeti elzárkózás után, látva a város polgárainak elszántságát, a politikusok megértették, hogy a vidéki Magyarország legjelentősebb gazdasági potenciáljával rendelkező Győr további fejlődésének záloga a százéves álom megvalósulása, egy szellemi központ, az egyetem létrejötte. A végszavazás során, 93%-os többséggel fogadták el azt a törvényekben szokatlan passzust, hogy a főiskola - amennyiben 2002-ig teljesíti az egyetemmé válás követelményeit - egyetemként működhet tovább.

Az egyetem alapító emlékezetes ünnepségen jelen volt a Magyar Rektori Konferencia, elnöke Gál Zoltán rektor úr köszöntő beszédét „Vivát Széchenyi István Egyetem” felkiáltással fejezte be. Ezzel a szép gesztussal fogadta be legifjabb tagját a magyar egyetemi közösség.

- Mikor kezdődött az egyetem és az Audi máig gyümölcsöző együttműködése? Az összefogás nyilván logikus lépés volt.

- Már a tervezés időszakában kapcsolatba kerültünk. Az ide településsel kapcsolatos döntés fontos kritériuma volt a jól képzett munkaerő – szakmunkástól a mérnökig. A kapcsolatban máig nagy szerepe van a nálunk végzett és a cégnél dolgozó mérnököknek, közgazdászoknak – számuk több mint 700 fő. Az elmúlt évek során oktatóink is egyre több kutatási-fejlesztési megbízást teljesítenek, hallgatóink a Practing rendszeren keresztül egy félévet tölthetnek a vállalatnál. Másfél éve Audi Hungária Tanszékcsoport alakult. Feladata, hogy a gyakorlat orientált mérnökképzés érdekében az oktatás közelebb kerüljön a termelési gyakorlathoz. Idén az Universitas Kft keretei között Audi Hungária Intézetet hoztunk létre. Az intézet valós környezetet biztosít a kutatási, fejlesztési munkákhoz.

- Ön folyamatosan tudta tartani a lépést a korral, hiszen rövidebb kihagyást követően, 2005-ben megpályázta a rektori széket és egyedüli pályázóként el is nyerte azt. 2005 körül vezették be Magyarországon a bolognai rendszert, megtörtént a felsőoktatás expanziója, egyre többen és többen jöttek egyetemre… Mik voltak az első rektori ciklus legnagyobb kihívásai?

- Utódom a főigazgatói székben nyolc év szolgálat után 1997-től Keresztes Péter lett, aki korábban a Kandó Főiskola főigazgatója volt. Elődöm a rektori székben Czinege Imre professzor úr, egyetemünk első rektora korábban a Bánki főiskola főigazgatója volt. Mindhárman 1989-ben lettünk főiskolai főigazgatók és mindhárman lettünk a győri intézmény vezetői is. Csak a legnagyobb tisztelet hangján szólhatok munkásságukról és nagyra becsült barátságukról.

A bolognai „átállást” másképpen éltük meg, mint a tradicionális egyetemek. A lineárisan felépített osztatlan mérnökképzésben az alapozó képzés két és fél évig tartott. A jól bevált hagyományok megtörése, az alapképzés megkurtítása új, szokatlan képzési helyzetet teremtett. Ezen az sem segített, hogy a mesterképzésben folytatódik az alapképzés. A szakképzés koncepciója ui. a korábbi, elmélyültebb alapképzésre épült. Így a szaktárgyakat is újra kellett gondolni, figyelemmel a gyengébb alapozásra. A főiskolai képzés tartami, strukturális vonatkozásban közelebb állt az új koncepcióhoz, így az átállás is könnyebb volt.

- 2008-ban már nyugdíjba mehetett volna, mégis vállalt még 5 évet az egyetem élén. Úgy tudom, a városvezetésből és az intézménytől is sokan marasztalták. Ezekben a nehéz időkben is stabil lábakon tudott maradni az intézmény, és az EU-s pályázatoknak hála hatalmas fejlesztések is történtek. Az egyetem jelenlegi képe nyilván kárpótolja a sok fáradozásért, de honnan volt még ereje ezeket a változásokat levezényelni?

- Az utóbbi évek az egykori győri honfoglalásunkhoz voltak hasonlatosak. Munkatársaink és hallgatóink – a jól szervezett tájékoztatásnak is köszönhetően – fegyelmezetten tűrték az építkezéssel járó megpróbáltatásokat. A jó előkészítés és a körültekintő, gondosan megszervezett lebonyolítás Kardos Károly rektor-helyettes valamint Lipi László főmérnök s az általuk irányított csapat érdeme. A rektori munkámban a legnagyobb segítséget Író Bélától kaptam, aki igazi kancellárként irányította az intézmény mindennapi életét.

- Pár éve felröppent a sajtóban a hír, hogy veszélyben van a Széchenyi István Egyetem, ekkor Ön nyílt levelet intézett a kollegákhoz és világosan rögzítette, az egyetem helyzete stabil és a régiónak szüksége van egy önálló győri egyetemre. 2013-ban mik azok az érvek, amik alátámasztják ezt?

- A kormány kijelölte a felsőoktatás átalakításának fő irányait. Ennek fontos eleme a finanszírozás reformja. Olyan területekre koncentrálja a támogatást, ahol a gazdaság kibontakozását, növekedését a leghatékonyabban szolgálja. E tekintetben egyetemünk képzési struktúrája, a mérnökképzés meghatározó szerepe kedvező. Összhangban van egyrészt a győri térség igényeivel, másrészt a hazai ipar meghatározó ágazatával, a járműiparral. A Felső-Dunántúl meghatározó szellemi központjaként azonban további területeken is fontos képzési feladatokat lát el. Az ország egynegyedén, a Balatontól északra például addig nem volt jogászképzés, amíg intézményünk meg nem teremtette ennek a feltételeit. A fiataloknak már nem kell az ország másik részébe menni, ha jogi tanulmányokat akarnak folytatni. 1999-ben Győrben indult először gazdasági képzés. Egészségügy és zenetanári képzés ma is csak egyetemünkön van. A képzési portfólió és a munkaerőpiac igények összhangját bizonyítják a végzettjeink kedvező elhelyezkedési mutatói. Az elmúlt években a jelentkezők érdeklődése átrendeződött. Folytonosan növekszik a mérnöki szakokra jelentkezők száma. A többi területen pedig egyre kedvezőbb a pozíciónk.

Az elmúlt években a felsőoktatás állami finanszírozása drasztikusan csökkent. Sok intézmény támogatása felére apadt vagy ennél is kevesebb lett. Egyetemünk korábban is az egyik legalacsonyabb támogatással rendelkezett. Figyelemmel a növekvő hallgató létszámra, az elvonások mérsékeltebbek voltak. Az évtizedek óta folytatott takarékos gazdálkodás tapasztalatai most váltak igazán értékessé. Kiegyensúlyozott gazdálkodásunkat annak is köszönhetjük, hogy nem vállaltunk PPP beruházást. Helyette a sokkal alaposabb előkészítést igénylő uniós pályázatok segítségével törekedtünk a 21. század kihívásainak megfelelő épített és szellemi infrastruktúra kialakítására. Mindezek alapján miért kérdőjeleződne meg a Széchenyi István Egyetem léte, önállósága?

- A felsőoktatás manapság egy folyamatosan változó, képlékeny massza, nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Ilyen kaotikus viszonyok között is biztos pénzügyi helyzetben lévő, jól működő egyetemet ad át utódjának, ami kiváló hagyaték a magyar felsőoktatásban. Mit gondol, mik lesznek a közeljövő nagy feladatai? Milyen fejlődési lehetőség van az egyetem előtt?

- A hasonló kérdésekre mindig az a válaszom, hogy ugyan hosszan sorolhatom az egyetem eredményeit, sikereit, a még ránk váró feladatokat azonban napokig. Most ezt azzal erősíthetem meg, hogy a felsőoktatás reformja még csak most kezdődik. Minden eddigi eredményt, teljesítményt kiindulópontnak kell tekinteni, amit felül kell múlni, túl kell szárnyalni. Ez az egyetem fejlődési lehetősége, amivel meggyőződésem, hitem szerint élni tud és fog is.

- Mit tart pályafutása legnagyobb sikerének?

- Azt, hogy részese lehettem ennek a 45 éves felsőoktatási sikertörténetnek.

Megjelenés helye:
Győri Kredit, a Széchenyi István Egyetem hallgatói lapja
Interjú Dr. Szekeres Tamás rektor úrral
2013. június
Márkus Alaxandra – Horváth Márton

EYOF 2017

Események

16. adventi keresztény könyvvásár 2016. december 7. 09:00 - 17:00
Adventi hangverseny 2016. december 8. 17:00 - 18:00
Elektronikus ZH nap 2016. december 9.
Levelezős konzultációs hétvége 2016. december 9. 08:00 - 2016. december 10. 18:00
MÉK - Nyílt Nap 2016. december 9. 10:00 - 15:00