Beszélgetés Szekeres Tamással, aki miután teljessé tette életművet, átadja azt utódjának

Dr. Szekeres Tamás, a győri Széchenyi István Egyetem rektora elköszön. Hetven éves lesz, a stafétát átadja utódjának. Elégedetten távozhat, életművet alkotott. Az ő irányítása alatt lett Győr egyetemi város.

Beszélgetés a hetven éves Szekeres Tamással, aki miután teljessé tette életművet, átadja utódjának az intézmény vezetői székét

Dr. Szekeres Tamás, a győri Széchenyi István Egyetem rektora elköszön. Hetven éves lesz, a stafétát átadja utódjának. Elégedetten távozhat, életművet alkotott. Az ő irányítása alatt lett Győr egyetemi város. A sors különösen kegyes volt Szekeres Tamáshoz. 1970-ben a főiskola első győri oktatója volt, s az élet megajándékozta az egyetemalapító titulussal is. Ez felér öt professzori ranggal.

- Összepakolt már?

- Még nem. Minden nap megfordul a fejemben, hogy nekiállok. A sok könyvet kellene biztonságba helyezni, amit a kollégáimtól kaptam dedikálva. Ezt nagy értéknek tartom, mindenkinek megígértem, hogy beleolvasok.

- Milyen érzésekkel fog dobozolni?

- Nagy dobozolásra nem lesz szükség, mert aki a szobámba kerül, nem igényli ezt. Ez az élet természetes rendje, hogy menni kell. Nem tudok arról, hogy rajtam kívül lenne még valaki, aki hetven éves koráig rektor maradhatott. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy nem lesz közöm a dolgokhoz, de természetes helyzetnek kell felfognom. Egy embernek az is az egyik értékmérője, hogyan tud az új helyzettel megbarátkozni. Sok ilyen új helyzettel kellett megbarátkoznom hosszú pályafutásom alatt, ilyen értelemben harc- és viharedzett vagyok kollégáimmal együtt, s ebben a rektor élen jár.

- Pörgessük vissza az idő kerekét. Az 1968-ban létrejött Közlekedési, Távközlési és Műszaki Főiskolán kiben, mikor fogalmazódott meg, hogy egyetemmé kellene átszervezni?

- A leghatározottabban mondhatom, nem bennem. Kiscelli László akkori főigazgató írt egy levelet Pusztai Ferenc államtitkárnak, s ebben kezdeményezte az egyetemmé válást. Azt a választ kaptuk, hogy Győrre vonatkozóan nincs ilyen terv. A terv azonban nem halt el, azt szoktam mondani, minden nagyobb magyar faluban felvetődött, hogy egyetemet kellene alapítani. Winkler Csaba ötletére létrehoztuk az Universitas alapítványt 1990-ben, s ez lett az egyetemmé válás központja. A polgármesterek folyamatosan támogattak bennünket, félmilliárd forint áll rendelkezésre, hogy megteremthessük az egyetemmé válás feltételeit. Ez persze nem ment könnyen, hivatalosan 1993-ban hirdettük meg a programot, s olyan embereket sikerült megnyerni az ügynek, mint Andrásfalvy Bertalan és Keresztes K. Sándor akkori miniszterek, vagy Koren Csaba és Bihari Mihály professzorok. A városban volt egy másik egyetemi kezdeményezés is, s ez ösztönzött bennünket a gondolatok csiszolására. Végül is a mi koncepciónk győzött, de a másik sem volt vesztes, mert segített bennünket a gondolkodásban. A főiskola végül begyújtotta az egyetemi rakétákat, egyetemi szakokat hoztunk létre, az első a közlekedésmérnöki szak volt.

- 1990 és 2002 között hogyan alakult a hitetlenek, az ellenzők illetve a támogatók aránya?

- Az intézménynek az egyik hihetetlen erénye a változni tudás. 1993-ban harmincból húsz tanszéket szüntettük meg és az összes intézetet. Azok szavazták meg titkosan, akik a tanszékek vezetői voltak, s beosztott oktatóként jöttek ki a tanácsteremből. A kollégáim még a saját egzisztenciájukat is képesek voltak feláldozni a jövő érdekében. A kilencvenes évek elején is kétszáz oktatónk volt, most sincs sokkal több. A takarékos gazdálkodás meghozza az eredményt.

- Maradjunk még az egyetemmé válás történelmi éveinél. Mikor volt, amikor elhitte, Győrben az egyetem már nem álom, hanem valóság lesz.

- Inkább kezdjük azzal, mikor volt, amikor nem hittem el. Sokáig meggyőződésem volt, hogy én sosem leszek rektor, mert olyan távolinak tűnt a cél. Végül is nulla százalékról indultunk.

- Amikor ön sem hitt benne, mi vitte előre, a vakhite?

- Olyat kitűzni célul, amit biztos hogy elérünk, nem érdemes. Sokszor éreztem úgy, hogy visszacsúsztunk a nullára, aztán valami erőt adott. Talán az, hogy Győrtől nem lehet megtagadni az egyetemmé válást.

- 1999-ben, három évvel az egyetemi rang elnyerése előtt a minisztérium államtitkára azt írta le, Győr alkalmatlan az egyetemmé válásra. Kilenc év küzdelme után a padlóra került?

- Nem voltam padlón. A politikusok mindig másképpen gondolkodnak. Az, hogy egy politikus megváltoztatja a véleményét, erkölcsileg nem elitélendő. A körülmények változtak meg. Olyan nyomás volt a győri egyetemen, hogy a politikusok is megváltoztak.  Ezt a Parlamentben tapasztalhattuk leginkább. Fél éven át jártunk fel egy autóbusznyi oktató és hallgató a bizottsági ülésekre, győzködtünk, érveltünk, s magunk is meglepődtünk, mennyi barátunk lett.

- Győrött több legenda is él. Az egyik szerint még az első Orbán-kormány idején a miniszterelnök az Audiban vendégeskedett, s egy papírra azt írta fel, legyen Győrben egyetem. A jegyzetfüzetet ugyan Orbán Viktor itt felejtette, utána azonban felgyorsultak az egyetemmé válás eseményei. Így történt?

- Az Audi kezdettől fogva támogatta az egyetemmé válás ügyét. Nem csak a mérnökképzés miatt, hanem a kultúra miatt is. Az a munkakultúra, amit az Audi képvisel, igényelte és igényli az egyetemi szellemiséget.

- Tényleg ön őrzi a miniszterelnök Audiban felejtett jegyzetfüzetét?

- Igen, nálam van. Az Audi felajánlotta, hogy visszaszolgáltatja jogos tulajdonosának. Mivel a Miniszterelnöki Hivatal erre nem tartott igényt, hozzám került.

- Ugorjunk újra két évét. 2002. február 4. Nagy ünnep a győri színházban. Egyetemi alapító tanácsülés. Az ön neve azonban el sem hangzott. Keserű volt a pirula?

- Király Géza kézsebész főorvos odajött hozzám, hogy ez borzalmas, mire azt mondtam neki, főorvos úr, nehogy elrontsd életem legszebb napját. Nem Szekeres Tamásnak kellett az egyetem, hanem Győrnek. Így aztán rossz érzés nem volt bennem. Ráadásul részt vehettem az ünnepi rendezvény tervezésében.

- Az, hogy keserű pirulát, amivel a sors megkínálta, ilyen bölcsen tudta kezelni, már érezte, hogy az egyetemalapító történelmi jelzőt úgy sem tudják elvenni öntől?

- Nem éreztem ilyet. Láthatja rajtam, visszamenőleg sem tudok rossz érzéseket előhívni magamból.

- Az idő megszépít mindent?

- Amit lehetett, megtettem az egyetemért, de ez nem egyszemélyes dolog volt. Utólag jó visszaemlékezni, milyen nagy teázások zajlottak a lakásomon, ellenzéki és kormánypárti politikusokkal együtt, mert mindenkinek fontos volt a győri egyetem ügye.

- Ha valaki egy ügy mellé áll, sebeket kap és sebeket ejt. Ön kapott sebeket, ejtett másokon?

- Hogy adtam-e, nem tudom, nagyon szégyellném, ha ez megtörtént volna. Kapni biztosan nem kaptam. Fiatal kollégákkal együtt voltam egy workshopon, s a végén felrajzolták a személyiségjegyeimet. A kompromisszumkészségemet emelték ki, s helytállónak érzem. Ez a tulajdonságom talán elfogadhatóvá tett olyan emberek előtt is, akik egyébként nem kedveltek volna.

- Június 12-én itt járt a miniszterelnök, az egyetemet példaként említette, hogy ez a jövő útja, amit önök járnak. Milyen érzésekkel zsebelte be a dicséretet?

- Hosszú távon nagyon nehéz megfelelni az ilyen elvárásoknak. A miniszterelnök az Audi tanszékeken hallgatókkal találkozott, tőlük is. Ez még inkább meggyőzhette Orbán Viktor arról, hogy a gazdaságnak és a felsőoktatásnak nagyon szoros kapcsolatban kell lenni, főleg akkor, ha kevés pénz áll rendelkezésre.

- Milyen örökséget ad át az utódjának?

- Ezt például, amiről beszéltem. Ez egyúttal óriási felelősség és teher is, amely rengeteg munkát jelent. Sosem lehet azon merengeni, milyen jók vagyunk, mert másnap kiderülhet, még sem vagyunk olyan jók. A visszajelzések ugyanis szinte azonnal minősítenek bennünket.  Nem az a dicsőség, ha egy rektor után összeomlik az intézmény, hanem az, ha szárnyalni tud. A szárnyakat szeretném látni az utódom rektorsága alatt.

- Hetven éves lesz. Hogyan tovább?

- Tudni kell óvatosan visszavonulni és nem rátelepedni az utódra. Gondolkodom, milyen értelmes feladatokat tudok majd találni, előbb azonban feleségemmel és az unokáimmal a balatoni nyaralás következik.

- Ha reggelente bejön és este hazatér, eszébe jut az életmű. amit alkotott?

- Minden nap. Körbenézek és a tizedét sem mertem elképzelni, hová fejlődtünk. A látvány minden kitüntetésnél többet ér.

Megejelenés helye:
NEM AZ A DICSŐSÉG, HA EGY REKTOR UTÁN ÖSSZEOMLIK AZ INTÉZMÉNY, HANEM AZ, HA SZÁRNYALNI TUD

Győr Plusz, közéleti hetilap, 2013. június 28.
Koloszár Tamás

Események

Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) 2017. július 23. - 2017. július 30.
Nyári ügyeleti rend 2017. július 27. 00:00 - 2017. augusztus 20. 23:00
Munkaszüneti nap 2017. augusztus 20. 00:00 - 23:55
Áramszünet Mosonmagyaróváron 2017. augusztus 22. 08:00 - 12:00
Áramszünet Mosonmagyaróváron 2017. augusztus 22. 14:00 - 18:00