Antibringa

(www.antibringa.hu

Hogy is keveredtem a Széchenyi futamra? A honlap éppen egy évvel ezelőtti indítása után számos levelező partner jelentkezett. Többek közt Czobor Imre és Mohos Tamás, akik felbujtóknak tekinthetők, hogy egyáltalán megtudtam, létezik Széchenyi futam. Mi több már ez a harmadik. Ők biztattak, hogy nevezzek be. Megnéztem a versenykiírást, és arra az álláspontra jutottam, az én járművem nem idevaló.  Megkérdeztem az egyik lelkes szervezőt, Petis Lászlót, aki viszont alkalmasnak találta a gépet. Elvitatkozgattunk a verseny szabályzat egyes számomra nehezen kezelhető pontjain. Aztán beneveztem. Később elküldtem a kért dokumentumokat. A futam előtt egy héttel újra konzultáltunk, elkerülendő, hogy elviszem Győrbe az Antibringa H2 modellt és ott kideríti a zsűri, hogy bocsánat ez még sem indulhat. Petis László és Bertók Norbert jól viselték  akadékoskodásomat. Egy dologban továbbra sincs egyetértés, de erről később.

A versenykiírás itt található: http://www.szechenyifutam.hu/

Szállítás: Több verzió jöhetett szóba, elmegy a saját kerekén (ez idő hiányában nem valósult meg), betuszkolom a Citroen Picassóba (ez helyhiányában nem valósult meg), végül maradt a tetőcsomagtartó. Ügyes mesterekkel készítettem egy háromvágányos tetőtartót, sőt összecsukható feljáró rampát is. Először nagyon óvatosan mentem 50-60 km/h-val, aztán egészen feltornáztam a sebességet 80-ra, mikor meguntam az előttem haladó teherautó kísérését, akkor az előzésből 109 km/h-val keveredtem ki. Gondoltam, ha ezt kibírta, akkor a 90-es tempóval eljutok Győrig, így is történt , még az indítókulcs is megvolt, pedig a fizika törvényei alapján minden esélye megvolt, hogy kiessen a helyéről.

Az első versenyszám: Ez nem szerepelt a versenykiírásban, de a legnehezebb feladat volt számomra a futam során, megtalálni a Széchenyi egyetem parkolóját. A helyiek számos jó ötlettel álltak elő, mikor, merre forduljak, de az ötödik sarok felsorolásánál, már ők sem gondolták komolyan, hogy odatalálok. A térkép alapján minden egyszerűnek látszott. Szerencsére nem hallgattam meg a jó tanácsokat, hanem az útmutatással ellenkező irányban nekivágtam  a város felfedezésének, ami úgy foglalható össze, Győr egy végtelenített egyirányú utca, színesítve néhány zsákutcával, hogy izgalmasabb legyen a dolog.  Számos tiszteletkört megtéve, ragyogó ösztöneimre hallgatva –mint később kiderült- 100 m-re közelítettem meg a parkolót. Ekkor éppen egy zsák utca végében próbáltam megfordulni. Egy lelket nem láttam, akitől kérdezni lehetett volna, hol vagyok. Mígnem az Isteni gondviselés egy kerékpárossal hozott össze. Csak nem a Széchenyi futamra jött, kérdezte a tetőn lévő rakományt nézve. Hát nagyon közel van, 100 m, a Duna túlpartján, de csak gyalogos híd van. -mondta.  Belekezdett az út leírásába, de aztán legyintett, tudja mit, kövessen. A derék kerékpáros, (Kis Gábor, ha jól emlékszem a nevére), aki tavaly maga is részt vett a futamon, kb. 4 km-t kerekezett a Picasso előtt, ma sem tudnám megismételni merre jártunk.  

Felvonulás: Miután beálltunk a kijelölt boxba, megtörtént a mérlegelés, a zsűri átvizsgálta és átvette a járműveket. Ezt követően felsorakozott az igen színes képet mutató konvoj. Lassan haladtunk a kijelölt úton, rendőri felvezetéssel. Győr három pontján (BigBen Club, Városháza, Árkád) megálltunk, sokan megcsodálták a gépeket. A Városháza előtti téren a gépek mellett a csodálatosan szép tulipánokba is lehetett gyönyörködni. Az utolsó állomáson szakavatott riporter faggatta a versenyzőket járművük  műszaki és egyéb jellemzőiről.

Fogadás: Este a BigBen Club impozáns épületében volt az állófogadás ülve a futam résztvevői számára. Az igényesen megtervezett és kivitelezett emeleti terem homorú kupolája engem egy mandalára emlékeztetett. Egyszerűségében, mértani szabályosságában volt valami varázslatos, szemet kápráztató. A négy fogásból álló menü különösen finomnak bizonyult annak fényében, hogy napközben ebédre egyszerűen nem jutott idő.

Szállás: Egy félreértés kapcsán mindenáron egy tanulószobához próbáltam kulcsot kapni, de a portás kitartóan ellenállt kérésemnek. Többszöri neki futásra és Németh Éva kitartásának köszönhetően sikerült rátalálni a Duna partra néző kollégiumi szobára. Kellően fáradt voltam, ahhoz hogy hamar elaludjak, viszont miután ráértem volna aludni korán felébredtem.

Hajnali kirándulás: A hűvös friss reggelen fél hat körül már az utcákat jártam. Végre volt egy kis idő szétnézni a környéken, lementem a Duna partra, felfedeztem azt a hidat, amelyen csak gyalog és kerékpárral lehet közlekedni, körbejártam az egyetemi épületeket. Nagyon tetszett az a színvonalas kiállítás, ami az egyetem aulájában található, szerteágazó szakmák ifjú titánjainak műveiből. Az Ikarus szobor előtti tavacskánál láttam egy éberen figyelő, de nem éppen ijedős vadkacsát a párjával.

A verseny: A kiírásban szerepelt, de valahogy teljesen figyelmen kívül hagytam, hogy a három futamból álló megmérettetés tulajdonképpen verseny. Ez csak ott tudatosodott bennem, hogy időre megy minden. Ez olyannyira elkerülte a figyelmemet, hogy csak azt a szabadonfutós fogaskerék készletet vittem magammal, ami maximum 20 km/h sebességre képes, holott van egy  sokkal gyorsabb egység is., ami a sík győri terepviszonyoknak tökéletesen megfelelt volna. A hozott verzióval a mezőny leglassúbb járműve címre joggal aspirálhattam. A versenysportok, a technikai sportok meglehetősen hidegen hagytak az elmúlt 50 évben. Soha nem szerettem nézni, inkább csinálni a dolgokat. Most tudtam meg mi az állórajt, mi a röpülő rajt, sőt még azt is, mi az a Le mans-i szabály. Így bár az enyém volt a leglassabb jármű, viszont tökéletesen és megbízhatóan működött, nem kellett szerelni, hűteni, stb.  Inkább a lovassal mint a lóval voltak gondok, először is miután a versenyszabályzat szerint tiltva volt a lábbal való tekerés,  félóra körbe-körbe karikázás után majd meg fagytam ültő helyemben,  miután felvettem az összes ruhatartalékomat, nemsokára a hajtás és mozgás hiánya miatt mindkét lábam lemerevedett. Szerencsére a hátrafelé tekerést nem tiltotta meg a zsűri. Róttam a mindenféle kanyarokkal teletűzdelt pályán a köröket. Azt hiszem közel 40 kört tettem meg a két óra alatt, azaz kb. 20 km-t. A hűvös idő ellen még csak-csak lehet védekezni, de akinek napelemmel ment a járgánya, annak komoly gondjai voltak, mert ezen az április 23-i napon a felhők voltak nyerésben a nappal szemben, egész nap olyan esőre készülő idő volt, kb.10-12 C hőmérséklettel. Mindenesetre baleset nélkül túléltük a két órát, melytől kicsit tartottam, hiszen egyszerre volt a pályán minden versenyző, a csiga lassúsággal közlekedőtől a 90 km/h sebességre is képes járművekig.

A járművek: A járművek zöme elektromos hajtással szerelt, némelyikük már a legkorszerűbb Lítium akkut alkalmazva. A legkiforrottabb és magas műszaki színvonalú járművet az Intermotor két versenygépe (Willisits Attila és Miklós) valamint a széria autókból átalakított Porshe, Citroen (Kozma Benedek)  és Fiat Tipo (Szirmay Zoltán) jelentette, annál is inkább mert utóbbiak saját kerekeiken tették meg az utat a versenyre, sőt rendszámmal is rendelkeztek, ami a hazai bürokráciát ismerve nem kis teljesítmény. A Pápamobil, ahogy az ötletgazda Czobor Imre mondta -a tavalyi  esernyőjéhez  (értsd: polikarbonát tetőjéhez) még egy falikutat is szerelt a gép hátuljára-, nos ez a falikút egy üzemanyag cella áramforrás kísérleti modelljét jelenti.  A hidrogénnel működő üzemanyagcella az ELTE fejlesztése, tudtam meg Kriston Ákos Phd hallgatótól. A kiállított darab kb. 300-400 W teljesítmény leadására képes, a 6,5 kg súlyú  palackból három óra alatt kb. 1,2 Kwh energia  nyerhető. A készülék összsúlya kb. 20 kg. Volt itt napelememmel működő járgány, a napsütés hiánya ugyan hátráltatta őket, de még így is mozgásra tudták bírni a terjedelemre sem kicsi járművet. Nagynyomású nitrogénnel működő gépet két csapat is bemutatott, az egyikük egy Wartburg motort alakított át (Vogel Miklós, Kálmán Viktor), a másik modell pedig pneumatika dugattyúkat használt a meghajtáshoz. Nagyon szemléletes modell. Azt nem állítanám, hogy csendes, szépkivitelű és megbízhatóan működő gépek lettek volna, mindenesetre az ötlet megvalósíthatónak látszik. Láttam egy kézzel festett Polski Fiatot (Gál János), amelybe Li akkumulátorok és szuperkapacitások, bonyolult elektronikai áramkörök  kerültek , többnyire azt tapasztaltam lelkes gazdáik folyamatosan szerelik, de hogy működőképes, arról végül is meggyőztek, mert láttam mozgásban is. Volt itt egy  és két motorral meghajtott négykerekű kerékpár, úgy tűnt a kevesebb több, mert amelyiken csak egy motor volt, egészen jól bírta a gyűrődést, leszámítva a futam végén az akkumulátor lemerülését.

Ahogy mások látták:

Kozma Benedek, az egyik versenyző honlapja:
http://www.evpermanent.com/hu/ahjv2008hu.php

Totalcar, humorral fűszerezett beszámoló Égő Ákos tollából:
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/szechenyi3!1

Beszámoló az Indexről:
http://index.hu/tech/hardver/prjv080424/
Megjegyzés a cikkhez, nem hogy nincs bajom a kerékpárosokkal, hanem épp ellenkezőleg nagyon örülök, hogy egyre többen kerekeznek.

Az ANTIBRINGA egy szójáték a lovasról (Antal) és lováról (bringa), de azért több is ennél, miután ez a gép:

* A szokásostól eltér formájában, mert nem hagyományos , hanem  fekvőkerékpár,

* A szokásostól eltér meghajtásában, mert alternatív elektromos meghajtása is van. Ötvözi az emberi erőt és a modern technikát, amely nem zárja ki    egymást, keresve az egyensúlyt, az aranyközéputat.

*Anti(k), mert a múlt század elején is létező, de elfelejtett modell.

Kisalföld cikk:
http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/iii_szechenyi_futam_-_alternativ_hajtasu_jarmuvek_versenye/2055084/

You Tube (Kozma Benedek felvételei):
http://www.youtube.com/watch?v=3nkJv46GChQ

RTL-Klub TV csatorna hiradója
http://www.rtlhirek.hu/dock/videogallery/15:6929

Eredmények: A versenyre sem voltam felkészülve, de hogy még díjat is kapok, ráadásul kettőt, azt aztán végképp nem gondoltam. Az egyik a Legötletesebb jármű különdíj, a másik a Hobbi kategória 2. hely . Mindenesetre annak legalább annyira örültem, hogy a Cserháti Sándor Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium lelkes csapata (Pacsi Richárd, Tompos Tamás és Varga Gergő) nyerte meg az első helyet. A futam alatt beszélgettünk Balassa József gyakorlati oktatásvezetővel, akinek segítő irányításával jött létre szinte teljes egészében használt alkatrészekből a Cseri02 nevű négykerekű jármű.  Már tavaly is részt vettek a Széchenyi futamon. A diákok hordták össze a használt kerékpárokat és alkatrészeket, írd és mond a teljes projekt költségvetés 36.000 Ft volt. Minimum járt volna nekik a legköltséghatékonyabb megoldás különdíja is. A furcsa az, hogy csak ez az egy iskola volt képes beilleszteni ezt az igen jó kezdeményezést az oktatási programjába. A megvalósítás költségéből egyértelmű, hogy ez nem pénz kérdés, ez odafigyelés és jó hozzáállás kérdése. És feltételezem minden műszaki képzéssel foglalkozó közép és felsőfokú iskolában találni néhány szorgos, kreatív oktatót és diákot, akiknek nagyszerű lehetőség lenne a Széchenyi futamon való részvétel. Sok mindent kell tudni, tanulni és lehet gyakorlati tapasztalatot szerezni, mire egy ilyen jármű működőképesen összeáll. Talán üdítőbb és hatékonyabb egy ilyen program, mint az évek óta ismételt sablonok szerinti gyakorlati képzés. Fogalmam sincs hány műszaki szakképző iskola van az országban, de a számuk bizonyosan nagyobb mint 1. No majd jövőre talán többen lesznek. 

Az iskola honlapja: http://cserhati.net/

Alternatív vagy nem alternatív: Több menetben vitatkoztam a szervezőkkel, zsűrivel, hogy miért zárják ki a közvetlen lábbal (emberi erővel) hajtás lehetőségét a versenyből. Az természetesen egy plusz lehet, ha a gép közvetett hajtással tölt pl. egy akkumulátort. A kiírás szellemiségével szerintem teljesen összhangban lenne a közvetlen meghajtás is, idézem: A jármű üzemanyaga alternatív - tehát nem fosszilis eredetű - energiaforrás lehet. Az emberi erő bevonása a hajtásba, azt gondolom talán a legkevésbé környezetszennyező, gyakorlatilag mindig elérhető és egészségmegőrző funkciója sem kérdőjelezhető meg. A legjobb gyakorlati példa erre, a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben lévő szegény Svájc :), már vagy 10 éve gyártanak olyan kétszemélyes elektromos autót, amelyben mindkét utasnak (vezetőnek és utasának) van meghajtó pedálja. A jármű neve Twike. (lásd 28. Twike oldalt) Képes 80 km/h sebességre, és a pedál nem dísz benne, működik, kipróbáltam. Természetesen nem a 80 km/h ás tartományban. A legszomorúbb, hogy nálunk egy ilyen gépet (ma 2008-ban) nem lehet forgalomba helyezni, bezzeg más ugyancsak nyomorgó :)  országokban mint Németország, Anglia, USA stb. ennek nincs akadálya.  A hatótávra,  az emberi erőnek jelentős befolyása csak a kisebb súlyú és kisebb sebességű járművek esetében van. Hiszen 100-130 W teljesítmény fölé csak a kifejezetten erre edzett emberek képesek, de tartósan ők sem. Én sajnos nem tartozok közéjük! Szóval, nem rontaná az esélyegyenlőséget, ha a közvetlen hajtást alkalmazó emberi erő is bekerülne a lehetőségek közé. (Lásd még 32. oldalon Spezi 2008.)  Persze tudomásul vettem, hogy a szabályzatba nem ez került.

Köszönet: Apró morgolódásaim ellenére nagyon kellemes két napot töltöttem Győrben a III. Széchenyi futamon. Köszönet a szervezőknek, a zsűrinek, a külön díj alapítójának, az INTER TAN-KER Zrt.-nek és mindenkinek aki részt vett benne. Köszönet az egyetemnek, ahol ilyen módon is igyekeznek az innovációt elősegíteni, még mielőtt teljesen tönkre nem tesszük környezetünket. Remélem folytatják jövőre is, és remélem több résztvevő lesz iskolákból, fiatalokból, mert azért bevallom, én mégis csak kakukktojás voltam ezen a futamon.

Események

Munkaszüneti nap 2017. október 23.
Elektronikus ZH nap 2017. október 25.
TMDK képzés - Dolgozat formázása 2017. október 25. 17:00 - 18:30
Levelezős konzultációs hétvége 2017. október 27. - 2017. október 28.