A Szigetköz tanára

(Népszabadság, Hajba Ferenc, 2011. július 6.)

Alexay Zoltán szigetjáró ember. A Duna ajándékának, az „ezer sziget országának" minden madarát, virágát ismeri. Újabban inkább csak fényképezőgéppel jár, puskáit az otthoni szekrényében őrzi, a közeli vadásztársaságba másfél millió forintért léphetne be, s évente ötszázezer forint tagsági díjat kellene fizetnie. Erre már nem futja a főiskolai tanári fizetéséből.

Így inkább rögzíti a természet szépségeit, különlegességeit, színeit és burjánzását.

Az ásványrárói halrekesztőnél visz be a Szigetközbe, a folyó kőzárásának a tetején átfolyik a víz, néhány turista autóval átgurul rajta, nem sodorja le őket a gyenge áramlat.

- Egyszer fölvittek repülővel, s onnan láttam, hogy egy traktor itt belecsúszott a folyóba - jut eszébe Alexay Zoltánnak. - Rögtön riasztottuk a földieket, de a traktoros nem örült a segítségnek. Kiderült, hogy így akart öngyilkos lenni a szerencsétlen: traktorostul.

Csak néhány emberrel találkozunk a déli napsütésben, egy fiatal lány mezítláb tapicskol barátjával a folyó szélén, közben diszkréten fuldoklik az allergiától.

- Szívből jövő kehéje van, csillagom - vigasztalja Alexay, aztán figyelemelterelésül siklót, békát mutat neki, nem hallgatva el azok latin neveit, valamint tulajdonságait.

- Gyorsan csókolja szájon, kisasszony, a békát, hátha fehér mercedeses vállalkozó lesz belőle - biztatja aztán a lányt.

Hosszú ideig nem jön senki, csöndben sétálunk a parton, a csalánt is kiszorító bíbor „nenyúljhozzám" virágok között kitaposott ösvényen. Szúnyog nincs, talán nem is lesz sok, hiszen elmaradt a tavaszi áradás. Fejünk fölött kárókatonák köröznek, a halrekesztőtől távolabb a partot csipkézi, szaggatja a víz.

- Itt rend van - állapítja meg Alexay Zoltán. - Minden annak látszik, ami. Nincs hamisság, a természet törvénye magától érvényre jut, nem kell kikényszeríteni, mint az emberit.

A filozofáló hajlam nem áll messze tőle. Arisztotelész a kedvence, s nem igazán tudja megbocsátani az emberiségnek, hogy nem a görög tudós kapta a „Nagy" jelzőt a neve elé, hanem tanítványa, macedóniai Sándor.

- A világ mindig a hódítókat becsüli meg és tartja nagyra, nem a gondolkodókat - vonja le a tanulságot.

Azt azonban nagyon becsüli macedóniai Sándorban (a „nagyot" véletlenül sem mondja ki), hogy hódító útja minden állomásáról küldött növényeket Arisztotelésznek.

Alexay Zoltán Pápán született, s talán a mostani Ausztria területén élő állatorvos nagyapjától örökölte a természet, a növények és az állatok szeretetét.

- Állatorvos volt az öreg, ez lett a veszte is, egy tehén boncolása után hullamérgezésben halt meg - mondja. Alexayt a pápai református kollégiumba íratták be, de már a Petőfi gimnáziumban érettségizett. Nem ő váltott iskolát, hanem a kollégium nevet és arculatot. Pápáról Szegedre jelentkezett biológia szakra, elsőre nem vették fel („az ötvenes években túl hangosan kuruckodott az apám, le is ültették, de a változások után szerencsére felmentették"), zsákolónak szegődött a nyárádi malomba, aztán sikerült bejutnia az egyetemre. Ott ismerte meg ugyancsak biológia szakon tanuló feleségét („az egyetem után rögtön elvitt az ördög, azóta is vele élek"), s a diploma megszerzése után Győrben találtak tanári munkát maguknak.

Így került Alexay Zoltán a Szigetköz közelébe, s úgy beleszeretett ebbe a tájba, hogy soha nem gondolta volna: egyszer majd a haragos zöldek vádolják őt azzal, hogy közreműködik a vidék pusztításában.

Mert azt merte mondani: a Duna szlovákiai elterelése után is mindent meg kell tenni a Szigetköz megmentéséért. Határozottan elutasította, hogy áldozzák fel ezt a vidéket a Duna elrablása következményeinek pusztuló bizonyságára. Így aztán hamar a „technofasiszta vízügyesekkel" együtt emlegették, hiszen támogatta azokat a szükségszerű műszaki megoldásokat, melyek eredményeképpen ismét víz alá került a vidék, s életben maradt a sokféle faj.

- Ha politikai érveket mondtak volna, azokkal nem vitázom - idézi fel a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének indulatait.

- De a nyilvánvaló politikai törekvéseket a szakmaiság leplében próbálták meg érvényre juttatni, lejáratva, eltiporva a szakmaiságot, megalázva mindenkit, aki azt képviselte.

Alexay a Szigetközben soha nem vesztette el, sőt erősítette a hitelét. Ma is ráköszön a halőr éppúgy, mint a környezetvédelmi felügyelő, bármelyik helyi polgármester vagy itteni vízi túrázó.

- Az egyenletesen sok víz sem jó a Szigetköznek - ecseteli tárgyilagosan, hogy az elkerülhetetlen műszaki megoldásnak, a mesterséges vízpótlásnak is vannak hátrányai. - A Szigetköz ugyanis éppen a folyton váltakozó mennyiségű és magasságú víztől lett sokszínű, páratlan, egyedi. Ezért ostobaság azt hinni, hogy ha a szlovákoktól több vizet kapnánk, önmagától megoldódna a vidék minden baja.

Alexay Zoltán a győri Széchenyi egyetemen tanít, a Szigetközbe mindig kihozza hallgatóit, s a széplelkűeket rögtön meg is döbbenti azzal a mondatával:

- Tessék tudomásul venni, hogy a természetben mindenki eszik, és mindenkit esznek. Ez a törvény.

Meg szokták kérdezni tőle a tanítványai: van-e kedvenc virága. Némileg meglep a válaszával, ugyanis nem valamilyen ritkaságot említ a Szigetközből:

- Az orchideát szeretem, mert karakteres virág, erős jelleme van. Nem ültetheti át az ember kénye-kedve szerint bárhová az ő „hozzájárulása" nélkül.

A pókmacskási ághoz vezet. Pókmacskás neve a papmacskából származik. A Szigetközben így hívták a hernyót. Hosszú évek alatt alakította át pókmacskává a papmacskát a helyi nyelv. A szigetnevek változásai is megérnének egy nyelvi misét, bizonyára jól követhetők lennének a szigetközi emberek gondolkodásmódjának, szemléletváltozásának a jellemző vonásai, töpreng el a biológus.

Ahogy beljebb megyünk, egyre magasabb lesz az aljnövényzet.

- Itt már kinőtte az erdő a vadak fogát - nyugtázza Alexay Zoltán.

A tanár mostanában már nem csak azt fotózza, amit a természetben talál. Az ember és a természet kapcsolata, harmóniája izgatja. Egy-egy karakteres arcú embert kivisz a természetbe, ott fotózza le, majd megmutatja nekik a portrét. Arra is kíváncsi, milyen az emberek önképe. Úgy látják-e magukat, ahogy a fotós látja őket.

- Belebukkantam nemrég egy érdekes tekintetű, szikár íjászba, nagy görbe orra volt, kiégett arca, őszen lobogó, ritkás haja - meséli. - Kérdeztem tőle, lefotózhatnám-e, bátyám? Kötélnek állt. Hányban született, tudakoltam. Kiderült, hogy tizenhét évvel volt fiatalabb nálam. Elnézést, kedves öcsém, mondtam neki. Akkor jöttem rá, hogy a fotós önképén is van még mit retusálni.

Névjegy

ALEXAY ZOLTÁN

1937-ben született Pápán. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett biológia-földrajz szakos diplomát. Ezt követően Győrbe került a feleségével. A Széchenyi egyetemen levelező tagozatos hallgatókat tanít.

A Szigetköz kutatója. A Duna elterelése után sokat tett a térség megmentéséért. Természetfotós. (Ízelítőül egy szajkóról készült képét közöljük.) Több albumot is kiadott már, a legújabb szigetközi könyve ősszel jelenik meg.

EYOF 2017

Események

Levelezős konzultációs hétvége 2016. december 2. 08:00 - 2016. december 3. 18:00
Vizsgajelentkezés kezdete 2016. december 5. 06:00 - 06:15
16. adventi keresztény könyvvásár 2016. december 7. 09:00 - 17:00
Adventi hangverseny 2016. december 8. 17:00 - 18:00
Elektronikus ZH nap 2016. december 9.