A négykarikás sikerember

(Népszabadság, 2011. április 28.)

Hajba Ferenc

Német állampolgár, Ausztriában lakik, Magyarországon él. Hajnalban ébred Neusiedlben épített házában, ha teheti, fut egy kört a Fertő tó körül, szertartásosan együtt reggelizik a családjával, aztán elautózik a győri Audihoz, melyet hét éve első számú vezetőként irányít.
Jó időben legszívesebben Harley Davidsonjával érkezne a gyárhoz, ennek egyetlen praktikus akadálya van: a motoron nem lehet telefonálni.
Thomas Faustmann a győri Audi Hungaria Motor Kft. ügyvezetésének elnökeként a magyar gazdasági élet egyik legbefolyásosabb külföldi szereplője. A város és az ország tiszteletét elsősorban azzal vívta ki, hogy a konszernen belül eredményesen harcol a most is már hatezernél több munkatársat foglalkoztató győri leányvállalat folyamatos fejlődé séért, melynek újabb sebességfokozata lesz a nemrég bejelentett nagyszabású győri járműberuházás.
Emellett pedig a jó ügyek pártfogójaként is ismerik. A kisalföldi megyeszékhelyen német-magyar általános iskolát, gimnáziumot alapított az általa irányított társaság, a Széchenyi Egyetemen pedig Audi tanszéket hozott létre. Faustmann olyan oktatást akar, melyben a tanulók, hallgatók büszkék az iskolájukra. Arra törekszik, hogy az oktatás színvonalának növeléséhez ilyen módon is hozzájáruljon, továbbá hogy a korszerűség mellett nemzetközivé is váljon a képzés.
- Németországban jó katolikus nevelést kaptam, de az evangélikus vallásról nemigen esett szó, a muszlimokról pedig alig hallottunk valamit – példázza, milyen hiányok ösztökélik a pedagógiai teljességre.
Írhatnám, hogy stílszerűen, de inkább az időhiány szorító kényszeréből adódóan autójában beszélgetünk a gyakran út közben lévő ügyvezetővel. A kocsi mindig remek helyszín az újságíró számára, behatárolt a tér, koncentráltabb a figyelem, bár tárgyalópartnerei szerint Faustmann az irodájában is csak a vendégeire összpontosít. Ilyenkor teljesen kizárja a külvilágot, nem kalandoznak el a gondolatai, mérnöki céltudatossággal irányítja a beszélgetést, s nem hagy figyelmen kívül egyetlen megjegyzést, gesztust sem. Érdekli partnereinek, munkatársainak a személyisége. Különösen értékeli, szereti az elszánt, eredeti egyéniségeket, a középszert azonban nem tudja elviselni.
– Ha a magyar vezetőtársaimat meg tudom győzni a terveimről, akkor ők azt tűzön-vízen át is megvalósítják – magyarázza. – Ha viszont nem értenek velem egyet, olyan rafinált módon állnak az elképzeléseim útjába, hogy alig veszem észre. Elismerésre méltó, hogy rendkívül kreatívak a magyar munkatársak. Kilenc éve dolgozom Magyarországon, úgy gondolom, azt várják el tőlünk, hogy ne elégedjünk meg a kialakult, megrögzült állapotokkal, hanem legyünk nyitottak a változtatásokra, hiszen ezek nélkül egy helyben toporogna a világ. Ezen a területen van még hová fejlődnünk itt Magyarországon.
A 48 éves Thomas Faustmann életútjában, személyes felemelkedésében van valamiféle meseszerű: a legkisebb fiú sikertörténete. A német Peinében született harmadik gyerekként. Szülei sziléziai menekültek voltak, akik nagy áldozatok árán teremtettek maguknak új egzisztenciát. Édesapja asztalosként dolgozott, emellett feleségével együtt temetőgondnokságot is vállalt. Thomas is gyakran segédkezett a temetéseknél, vagy cipelte a sírokhoz érkező idősebb emberek cekkerét. Két és fél évesen óvodába, ötévesen már iskolába íratták, mert nem volt idejük foglalkozni vele, vigyázni rá.
– Megszoktam, hogy mindenben én voltam a legkisebb – szúrja közbe. Nem voltak jó jegyei, nem is gondolt a diplomára. A helyi acélművekben tanult öntödei szakmunkásnak. Dolgozott zajban, forróságban, sok lélekemelő izgalmat nem talált a munkájában, de jól keresett, vett egy mopedet magának, élvezte az élet örömeit.
– Megismerkedtem egy kis „hercegnővel”, ő volt a szomszéd falu orvosának a három lánya közül a legkisebb – idézi fel az első szerelmek bizsergető történetét. – A kislány gimnáziumba járt, latint is tanult, zongorázott és balettozott. A házuk előtt két Merci állt, én meg jöttem a kis mopedommal, vállig érő hajjal. Először szó szerint sokkoltam a szüleit a jelenlétemmel. Aztán mégis befogadott ez a nagypolgári család, részt vehettem a szertartásos, közös vacsorákon. Láttam, hogy így is lehet élni, s tudtam, hogy csak a tanulás vezet a felemelkedéshez.
– Mi lett a „hercegnővel”?
– Martinával? Ő a feleségem. Mindketten Hannoverbe mentek egyetemre, Martina az orvosira, Thomas gépészmérnöknek tanult. Már egyetemista korukban megszületett az első gyerekük. Pénzük azonban nemigen volt, ezért Thomas Faustmann a Volkswagennél, párja pedig egy öregek otthonában vállalt munkát. A mérnökjelölt reggel bement az egyetemre, meghallgatott egy előadást, aztán felváltotta az addig a gyerekre vigyázó feleségét, hogy ő is berohanhasson az orvosira.
A diploma megszerzése után Thomas Faustmann a Volkswagennél helyezkedett el. Gyártástervezőként kezdte a pályafutását, ő tervezte a cég kínai gyárába az első motorszerelő sort. Úgy látszott, letelepednek Peinében, házat is építettek, de a tehetséges embert Németországon belül sokfelé elszólította a hivatása. 2002-ben a győri gyár termelési igazgatói székébe került, noha először nem nagyon vágyott rá.
– Az első magyar élményeim nem voltak túl csábítóak – indokolja akkori tartózkodását.– Az üzemi konyha nem tett rám jó benyomást, és a városban sem sikerült kifognom a legjobb éttermet. Amikor másodszor érkeztem, nagyon rossz idő volt, Ausztriában gyorshajtásért megbüntettek a rendőrök, mintha figyelmeztetni akart volna a sors arra, hogy ide ne jöjjek.
Aztán, pár napos gondolkodást követően, mivel a Győrben látott nagyszerű struktúra, a magyar munkatársak lelkesedése és a gyárban rejlő lehetőségek meggyőzték, mégis beültette egy kisbuszba a feleségét, s négy gyerekükkel, egy kutyával és négy tengerimalaccal elköltöztek a Fertő tó osztrák oldalára: azért oda, hogy a gyerekek német anyanyelvű iskolában tanulhassanak tovább, de ne legyenek messze Győrtől. Egy nyolcvan négyzetméteres kis ház volt csak kiadó az osztrák településen, abban laktak hatan. A gyermekeket is megviselte a változás.
– Életem nagyon kemény időszaka volt – jegyzi meg Faustmann.
Mégis itt ragadtak. Két évvel később Faustmann már a győri gyár első embere. Építettek Ausztriában egy nagyobb házat, lányuk ma már mesterképzésen tanul a győri egyetemen, Martina pedig elkezdett praktizálni.
Thomas Faustmann szenvedélye a szörfözés, szereti a táncot – elsősorban nézni –, nyilván ez is oka lehet, hogy a vállalat a Győri Baletten kívül most már az ExperiDance együttest is támogatja. A tánc dinamizmusában, profi pontosságában rokona az autónak, mondja. A sportot is a teljesítmény centrikussága miatt segítik, a női kézilabdacsapat névadó szponzorai.
Thomas Faustmann tekintélyét nem csak az ügyvezetői beosztása adja a városban és a gyárban. Amikor elkezdték például a TT sport autók gyártását, munkásruhába bújt, és egy teljes napot maga is szerelőként töltött az üzemben, hogy megértse munkatársai gondjait, gondolkodásmódját.
Azt mondja: a munkatársak mindig pontosan úgy dolgoznak, ahogy vezetik őket.
– Remélem, amíg elégedettek velem, maradhatok Magyarországon –feleli a jövőt firtató kérdésre.

Campus Casting 2017

Események

Egyetemi Sport Nemzetközi Napja 2017. szeptember 19. - 2017. szeptember 20.
Hallgatói klubkoncert 2017. szeptember 20. 20:00 - 22:00
Akadémiai Nap 2017. szeptember 21. 10:00 - 12:00
Nyugdíjas Egyetem Mosonmagyaróvár (1. előadás) 2017. szeptember 21. 16:00 - 18:00
Akadémiai Nap - Ünnepi Hangverseny 2017. szeptember 21. 19:00 - 20:00